Ritualitás és szakralitás a szent liturgiában
1. Rítus
1.a) A szinkronikus és diakronikus egység biztosítéka
A liturgia kontextusában a rítus az Egyház hivatalos imájának rendjét jelenti, mely által a külső istentiszteleti formák, vagyis a megfelelő szövegek és cselekmények kötelezően le vannak rögzítve. A rítus tehát magában foglalja egy meghatározott kultusz kötelező formáit úgy, ahogyan azt egy részegyházban vagy egy rítuscsaládban ünneplik. A rítus nem maga a szent cselekmény, hanem mindazon gyakorlati normák és formulák összessége, melyek az egyes liturgikus funkciókat szabályozzák, és amelyeket azok végrehajtásánál figyelembe kell venni.
A rítus a szavak és imák, gesztusok és jelek (ceremóniák) valamint rubrikák (az imák megszólaltatásához és a gesztusok végrehajtásához írt utasítások) együttes játéka. Az Egyház mindig is felügyelte és végső soron szankcionálta a rítusokat. A trienti zsinat után V. Szixtusz pápa létrehozta a római Rítuskongregációt (1588).
A hagyományos miserend egy aprólékosan szabályozott rítusra alapoz, amely semmi helyet nem hagy az önkényes kreativitásnak, hanem inkább biztosítani próbálja a liturgikus cselekmény sértetlenségét. Különösen a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben, melyeket általánosan jellemzett a ritualitás mély értelmének súlyos következményekkel járó félreértése, a hagyományos liturgiát sokszor vádolták megkövesedéssel, a külsőségekben való leragadással, legalista mentalitással és rubricista beszűkültséggel, helyette pedig a kreativitás és a spontaneitást szorgalmazták. Az utóbbi kettő követelmény csakhamar túl nagy elvárásnak bizonyult azokkal szemben, akikre a megvalósítását rábízták. A következmények általánosan ismertek és kimerítően kitárgyaltak. Közben viszont elkezdődött a helyzet átgondolása.
A humán és kultúrtudományok újra felfedezték a rítusok jelentőségét és ismét kiemelték azok fontosságát az ember életében. A hagyományos liturgia folyamatosan ebből az őstudásból élt, de a teológia és a katekézis a múltban nyilvánvalóan nem tudta mindig a hívő tudat ezen felismeréseit úgy feltárni, hogy a liturgikus ritualitást megőrzésre érdemes értékként ismerjék el és határozottan megvédjék.
A Kovács Ervin Gellért O.Praem fordította írás letölthető itt.
Létrehozva 2014. június 30.