(LifeSiteNews) – A LifeSiteNews-nak adott többrészes interjúban Kyle Clement, az ismert ördögűző, Chad Ripperger atya asszisztense – mindketten hosszú tapasztalattal rendelkeznek az ördögűzés és a szabadító szolgálat terén – elmagyarázta, hogy a szabadkőművesség milyen módon gyökerezik a sátánizmusban, és hogy a szabadkőműves átkok milyen módon idéznek elő démoni befolyást egy emberre és utódaira. Az ördögűző asszisztens azt is elmagyarázta, hogy a szabadkőművesek milyen módon szivárogtak be az egyházba, amikor képzetlen személyeket juttattak egyházi hatósági pozíciókba.

INFOGRAFIKA: A szabadkőművesség – az Antikrisztus misztikus szervezete

A szabadkőművesség ördögi titkos befolyásának leleplezése

XIII. Leó pápa azt írta, hogy a szabadkőművesség „végső célja” „a keresztény tanítás által létrehozott világ teljes vallási és politikai rendjének teljes megdöntése, és egy új, az ő elképzeléseiknek megfelelő állapot bevezetése, amelynek alapjai és törvényei pusztán a naturalizmusból fakadnak”. Kattintson az alábbi cikkekre, hogy elolvassa a LifeSite kiterjedt kutatását, amely feltárja a szabadkőművesség titkos befolyását a világban és az egyházban.

Elítélve a papok és püspökök súlyos bűneit és botrányait, amelyek az elmúlt évtizedekben sújtották az Egyházat, az ördögűző asszisztense figyelmeztetett, hogy a homoszexuális ’pár’ vagy szexuális bűnben élő pár pap által ’megáldásának’ istenkáromló invokációja, ahogyan azt most a Fiducia supplicansban javasolják, „szélesre tárja az ajtót” a démonoknak a papok felé. Az ilyen ügyekben szerzett hosszú tapasztalatai alapján Clement azt ajánlotta, hogy forduljunk a Szűzanyához, hogy legyőzzük a házasság és a hit elleni átfogó támadást, amelyet ma az Egyházon belül és kívül egyaránt tapasztalunk.

Ez az interjú többrészes. Most az első részt közöljük.

A homoszexuális ’párok’ és a szexuális bűnben élő párok ’megáldása’ a Fiducia supplicans által javasolt módon megnyitja a papot a démon előtt.

LifeSiteNews: Elmagyarázná a különbséget az imprecatorikus áldások, vagyis azok, melyeket parancs útján, valamilyen személy vagy dolog feletti lelki tekintély alapján adunk, és a deprecatorikus áldások között, melyeket közvetlenül Istenhez intézett könyörgő imával ajánlunk fel? Melyik kategóriába tartoznak a papi áldások? Van-e egyáltalán olyan, hogy a papi áldás nem liturgikus cselekmény, ahogy Fernandez bíboros állítja?

Kyle Clement: Az imprecatorikus áldás a következő: „én”, aztán „a nevem”, majd következik az áldás: „áldjon meg téged.” Klasszikus példa erre egy áldás, amely az otthoni egyházban, az otthonon belül hiányzik, és nagyon egyszerűen így hangzik: „Én, a te atyád, megáldalak téged a mi Atyánk, a Mindenható Isten nevében.” Ez egy imprecatorikus áldás, amely helyesen bocsátanak ki. Nos, mint a háztartásom feje és mint gyermekeim apja, ezt az áldást csak az én háztartásomban és a saját gyermekeimnek adhatom. Ez tehát az imprecatorikus forma igen korlátozott használata.

A különbség az, hogy [a] Magasságos Isten papja esetében az összes áldás imprecatorikus, mert ő olyan ontológiai módon van Istenhez rendelve, hogy nem cselekedhet „emberként”. Az az elképzelés, hogy a pap csak egy ember, hamis elképzelés. Van egy ontológiai, metafizikai változás, amely őt a Mindenható Istenhez igazítja, mint egy félreállított áldozatot. Életében, gondolataiban, szavaiban, tetteiben – mindennek meg kell felelnie ennek, az új identitásnak, az Istennek való új ontológiai megfelelésnek.

És így Fernández [bíboros] téved ebben, mint ahogy sok más dologban is, nincs mód arra, hogy megmagyarázzuk, nincs mód arra, hogy bármit is belemasszírozzunk. Minden papi áldás liturgikus aktus, az adott személy egyházon belüli státuszának megerősítése. Ez az egész lényege [egy] áldásnak.

A teljes cikk elolvassható itt.

Az interjú második és harmadik része itt olvasható.

Létrehozva 2025. december 29.