„Pilátus ezt mondta: Mi az igazság?” (Jn 18,38)

Ez az ősi kérdés minden korban visszhangzik, a mi korunkban is – néha még az egyházon belül is. A közelmúltban a Szentatya egyik kijelentése zavart keltett a hívők körében. Azt mondta:

„Az egyház legfőbb szabálya a szeretet: senki sem hivatott parancsolni, mindenki hivatott szolgálni; senki sem kényszerítheti rá másokra a saját elképzeléseit, mindannyian meg kell hallgatnunk egymást; senki nincs kizárva, mindannyian hivatottak vagyunk részt venni; senki sem birtokolja a teljes igazságot, mindannyian alázatosan kell keresnünk, és együtt kell keresnünk azt.”

Ezek a szavak sok tekintetben helyesen hívnak minket alázatosságra, hallgatásra és szeretetre. Az utolsó mondatot azonban – „senki sem birtokolja a teljes igazságot” – lehet szó szerint venni anélkül, hogy ne mondana ellent annak a küldetésnek, amit Krisztus Egyházára bízott.

Több mint egy évszázada Szent Pius X. pápa előre látta ezt, és egyértelműen elítélte a zavart. Azt mondta:

„Nem titkolják azt a tételüket, hogy a hitben nincs semmi megváltoztathatatlan; számukra az élő hit mindig változásnak van kitéve.”

Pontosan ez a veszély fenyeget minket, amikor azt sugalljuk, hogy senki – vagy egyetlen egyház sem – sem birtokolja a teljes igazságot. Ez a gondolkodásmód tagadja, hogy Krisztus maga AZ Igazság, és hogy Egyháza, mint Krisztus misztikus teste, birtokolja a teljes hitet, melyet Isten rábízott.

Püspökként és lelki atyaként egyértelműen kell beszélnem: Az igazság nem egy fejlődő konszenzus. Az igazság egy isteni személy – Urunk Jézus Krisztus –, akit teljes egészében a misztikus testére, az egyházra bízott.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6).

Krisztusban az igazság nem egy vita tárgyát képező elképzelés; az igazság előttünk áll, beszél, szenved, meghal és feltámad. Megígérte apostolainak – és rajtuk keresztül az egyháznak –: „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn 16,13).

Ez az ígéret nem a végtelen újrateremtés alapja, hanem az isteni ígéret, hogy a Paraklétosz az Egyházat minden igazságba elvezeti, megóvva őt a tévedéstől.

A Szentírás az Egyházat „az élő Isten egyházának, az igazság oszlopának és alapjának” nevezi (1 Tim 3,15).

Az első vatikáni zsinat ünnepélyesen kijelentette:

„Mert az Isten által kinyilatkoztatott hit tanítása nem filozófiai találmányként lett előterjesztve, hogy az emberi leleményesség tökéletesítse. Inkább isteni letétként lett átadva Krisztus menyasszonyának, hogy hűségesen őrizze és tévedhetetlenül hirdesse.”

Bár egyetlen ember sem – laikus, pap, püspök, sőt még a pápa sem – érti meg Isten teljes titkát, a katolikus egyház valóban birtokolja a Krisztusban való hit teljes letéteményét, és isteni megbízatás alapján őrzi és adja tovább azt.

XII. Pius pápa megerősítette ezt a szent kötelességet:

„… az egyház, amelyet Krisztus, a mi Urunk, az isteni kinyilatkoztatás teljes letéteményének őrzőjévé és értelmezőjévé nevezett ki.”

Amikor ez az igazság elhomályosul vagy zavaros lesz, a régi tévedések újra felbukkannak. Az Egyháznak egyértelműen kell beszélnie: az igazság nem fejlődik, hanem örökké megmarad Jézus Krisztus személyében, és az Ő Egyháza hűségesen őrzi.

A szeretet valóban a legnagyobb parancsolat, de a szeretetnek mindig az igazságot kell szolgálnia – soha nem helyettesítheti azt. A hallgatás a szeretet cselekedete, ha a megtérésre és a kinyilatkoztatásnak való engedelmességre irányul. A Jó Pásztor, aki hallgatja nyáját, hatalommal tanít is:

„…tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Máté 28,20).

Az az Egyház, amely csak hallgat, de soha nem tanít, megszűnik anyának lenni; a világ tükrévé válik. Az igaz szeretet akkor is az igazságot mondja, amikor a világ nem tűri azt.

Ezért nézzük meg újra a Szentatya következő kijelentését: „Senki sem birtokolja a teljes igazságot, mindannyian alázatosan kell keresnünk, és együtt kell keresnünk azt.”

Ha ezzel azt akarta mondani, hogy egyetlen emberi elme sem képes teljes mértékben megérteni Isten titkát, akkor ez igaz. De ha azt akarta mondani, hogy maga az Egyház sem birtokolja az Isten által kinyilatkoztatott teljes igazságot, akkor ez hamis és ellentétes a hittel. És bár minden hívő arra hivatott, hogy növekedjen a megértésben és mélyebb egységre törekedjen az Igazsággal, ez a „közös keresés” nem azt jelenti, hogy az igazság maga még felfedezetlen; azt jelenti, hogy alázatosan igazítjuk szívünket és elménket az igazsághoz, amelyet Krisztus már kinyilatkoztatott és az Egyházára bízott.

A katolikus egyház, mint Krisztus misztikus teste, valóban birtokolja a hit teljes kincsét, és annak őrzője és értelmezője marad. Ennek tagadása Krisztus ígéreteinek érvénytelenné tételét jelentené.

Hadd mondjam tehát világosan: Krisztus az Igazság; az Ő evangéliuma végleges; az Ő Egyháza annak őrzője.

Szeretett fiaim és leányaim, ragaszkodjatok a változatlan Krisztushoz. Horgonyozzatok le a Szent Eucharisztiában, ahol az Igazság testet öltött. Imádkozzátok a rózsafüzért, tanulmányozzátok a hitet, ajánljatok fel engesztelő áldozatokat az igazság ellen elkövetett bűnökért és a lelkeket megsebző zavarokért.

Amikor egyes hangok azt állítják, hogy az Egyház még mindig keresi az igazságot, amelyet még nem birtokol, emlékezzetek az Úr ígéretére:

„Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig” (Máté 28:20).

A Szentlélek nem hagyta el Krisztus menyasszonyát. Minden korban megóvja őt a tévedéstől és fenntartja a világnak szóló tanúságtételét.

Pilátus kérdésére – „Mi az igazság?” – nem a zsinatok adnak választ, hanem egy töviskoronával megkoronázott Személy. Jézus Krisztus az Igazság, tegnap, ma és mindörökké. Ő bízta az Igazság teljességét az Egyházára, amely Szent Pál szavaival élve „az igazság oszlopa és alapja” marad.

Minden pásztor csak azt adja tovább, amit kapott – semmit sem kevesebbet, semmit sem mást.

Mária Szeplőtelen Szíve őrizze az Egyházat hűségében Isteni Fiához, hogy a világ újra megismerje az igazságból fakadó szabadságot.

Joseph E. Strickland
emeritus püspök

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. november 1.