A VÍZ, AZ OLAJ ÉS A SÓ

Azok közül az eszközök közül, amelyeket széles körben használnak az ördögűzők (és nemcsak az ördögűzők), elsőként az exorcizált vizet (vagy legalább szenteltvizet), az exorcizált (olíva) olajat és az exorcizált sót említjük.

Bármely pap elmondhatja azokat az imádságokat a szertartáskönyvből, amellyel e három dolgot exorcizálni lehet, ehhez nem szükséges semmilyen különleges felhatalmazás. Az viszont igaz, hogy igen hasznos, ha valaki ismeri, pontosan mire használatos ez a három szentelmény, amelyek javára válhatnak azoknak, akik hittel kezelik őket.

Maga a szenteltvíz is széles körben használatos liturgikus szertartásokon.  Fontossága a keresztségkor szokásos vízzel való meghintéshez kapcsolódik. Az áldás szavaiban azt kérjük az Úrtól, hogy a vízzel való meghintéssel a következő három kegyelmet nyerjük el: bűneink bocsánatát, a gonosz támadásai elleni védelmet és az isteni oltalom adományát.

A víz felett végzett ördögűző imádság még sok további hatást tesz hozzá ezekhez: elűzi és gyökerestül kitépi az ördög minden hatalmát   és menekülésre kényszeríti a gonoszt. Még a népnyelvben is, ha két olyan dolgot akarnak megjelölni, amik egyáltalán nem férnek össze, az ördögöt és a szenteltvizet hozzák fel példaként. Az imádság ezután folytatódik, kiemelvén a víz további halásait a mondottakon kívül: a betegségből való gyógyulást, az isteni kegyelem növelését, a hívek házainak és hajlékának megvédelmezését a bajt hozó sátán minden alattomos cselvetésétől. Hozzáteszi még: legyen védett e hajlék a pokoli ellenség minden gonoszságától és ártó jelenlététől, hogy az ott lakók sértetlenek maradjanak, nyugalomban és egészségben éljenek.

Az exorcizált olaj  is, ha hittel használjuk, segítségünkre lehet abban, hogy megfutamítsuk az ördögök támadásait, az általuk keltett rémképeket. Használ ezen kívül a testi és lelki egészségnek is. Emlékeztetünk arra az ősi szokásra, hogy a sebeket ilyen olajjal kenték meg, élve azzal a hatalommal, amit Jézus adott az apostoloknak a betegek gyógyítására kézrátétel és olajjal történő megkenés révén. Van ezen kívül az exorcizált olajnak még egy különleges sajátossága is: különválasztja a testből a káros dolgokat. Gyakran fordult velem elő, hogy olyan személyeket kellett megáldanom, akiket az átok valaminek a megevése vagy megivása révén sújtott. Ezt könnyű felfedezni, részben amiatt a jellegzetes gyomorfájdalom miatt, amelyről már szóltunk, részben abból a tényből, hogy ezek a személyek különös módon böfögnek vagy csuklanak, különösképpen vallásos cselekmények kapcsán: ha templomba mennek, ha imádkoznak és főképpen ördögűzési szertartás közben. Ezekben az esetekben a szervezetnek ahhoz, hogy megszabaduljon, ki kell vetnie magából azt az ördögi dolgot, ami benne megbújik. Az exorcizált olaj sokat segíthet, hogy e tisztátalan elemeket külön válasszuk és eltávolítsuk a testből. A szenteltvíz megivása is hozzásegíthet ehhez.

Itt egy kicsit alkalmas talán belemennünk a részletekbe is, bár azok, akik ezekben a dolgokban járatlanok és még nem láttak ilyesmit, nehezen fogják elhinni ezeket a dolgokat. Mi az, amit eltávolítunk a szervezetből? Olykor sűrű és habos nyál, máskor fehér és darabos pép. Van úgy, hogy a legkülönfélébb tárgyak kerülnek ilyenkor elő: szögek, üvegcserepek, apró fafigurák, összecsomózott cérnaszálak, összetekert vashuzalok, különféle színű gyapotszálak, vérrögök… Ezek a dolgok többnyire természetes úton távoznak, de van, hogy hányás útján. Megfigyelhető, hogy e dolgok távozása sohasem válik a szervezet kárára (ellenkezőleg, megkönnyebbülésére szolgál), még akkor is, ha éles üvegcserepekről van szó. P. Candido egy kosárkára való ilyen tárgyat őrizgetett, amelyek különféle személyekből távoztak. Vannak esetek, amikor e tárgyak távozása titokzatos úton megy végbe: valaki például heves fájdalmat érez a hasában, mintha egy szög szúrná belülről a gyomrát, azután egy szöget talál maga mellett a földön és a fájdalom egy csapásra megszűnik. Az a benyomásom, hogy mindezek a tárgyak abban a pillanatban materializálódnak, amikor távoznak a testből. P. Candido állította egyik interjújában: „Láttam, hogy emberekből üvegcserepek, vasdarabok, hajszálak, csontok távoznak; előfordultak műanyag tárgyak, amelyeknek az alakja macska-, oroszlán- vagy kígyófejet formáztak. Egészen bizonyos, hogy ezek a tárgyak összefüggésben állnak azzal az okkal, amely az ördöngösséget előidézte az adott személynél.”

Az exorcizált só is hasznos az ördögök elűzésére, a testi és a lelki egészség elnyerésére. Sajátos tulajdonsága abban áll, hogy megvédelmezi a különféle helyeket a gonosz befolyásától és jelenlététől. Ilyen esetben azt szoktam ajánlani, hogy az exorcizált sót helyezzék az érintett ház küszöbére és annak a szobának vagy azoknak a szobáknak a négy sarkába, amelyekről úgy gondolják, beleköltözött az ördög.

A „hitetlen katolikus világ” talán ki fogja nevetni, hogy ilyen erőt tulajdonítok ennek a három elemnek. Bizonyos, hogy a szentelmények ott működnek hatékonyan, ahol kellő hit van, enélkül gyakran elmarad a hatásuk. A II. Vatikáni Zsinat, és ugyanazokkal a szavakkal a Kánonjogi Kódex (1166. kánon) is úgy határozza meg e szentelményeket, mint „szent jelek, amelyek a szentségek valamiféle hasonmásaként főként lelki hatásokat képesek elérni, az Egyház könyörgő imája révén”. Aki hittel bánik e szentelményekkel, nem remélt eredményekre juthat.

Tudok olyan betegségekről, amelyek ellenálltak mindenféle gyógyszernek, és elmúltak csupán azáltal, hogy exorcizált olajjal egy keresztet rajzoltak a betegre.

A házak esetében (ezekről még külön is fogunk szólni), hasznos a megszentelt tömjén égetése is. A tömjént mindig, még a pogány népek körében is, ellenszernek vélték a gonosz szellemek ellen, azon túl, hogy hatékony eleme Isten dicsőítésének és a gonosz elleni küzdelemnek.

A szertartáskönyv tartalmaz egy sajátos áldást a ruhákra vonatkozóan is. Sok ízben megtapasztaltuk ennek hatékonyságát olyan emberek esetében, akiket zaklatott az ördög jelenléte. Más alkalmakkor ezzel tettünk próbát, hogy kiderítsük valakiről, valóban fennáll-e a sátán jelenléte. Ezt is hasznos tudni. Sokszor fordulnak hozzánk,  ördögűzőkhöz,  olyan  kérdéssel  szülők, jegyesek, hogy hozzátartozójuk vajon az ördög befolyása alatt áll-e, ám az illető nem hisz az ilyesmiben, gyakran nincsen semmilyen vallásos hite, mindenesetre nem hajlandó magát alávetni egy pap áldásának.

Mit lehet ilyenkor tenni? Többször megtörtént, hogy miután valakinek a ruháit megáldottuk, alighogy ezeket magára vette, dühhel tépte le magáról, mert nem bírta azokat elviselni. Erre már említettünk is egy példát a fentiekben. Egy másik ilyen próbát a szenteltvíz segítségével tehetünk. Például, ha egy édesanya egy gyermekéről, vagy éppen a férjéről gyanítja, hogy ördöngös, elkészítheti a családnak a levest, a teát, vagy a kávét szenteltvízből. Előfordulhat, hogy az érintett személy ezt az ételt vagy italt keserűnek, vagy egyenesen ehetetlennek fogja érezni, anélkül, hogy tudná, miért?

Tekintetbe kell vennünk ugyanakkor, hogy ezek a próbák csak pozitív esetben lehetnek mérvadóak, vagyis akkor mutatják meg az ördög jelenlétét, ha az illető személy érzékeny arra, hogy a víz meg van-e szentelve, vagy nem. Ennek ellenkezője azonban nem igaz, vagyis nem mondhatjuk, hogy ha valaki érzéketlen az ilyen típusú próbára, akkor kizárható nála minden ördögi befolyás eshetősége. Az ördög mindent megtesz, hogy fel ne fedezzék.

Az ördögűzések alkalmával is igyekszik megbújni a gonosz lélek, és ezért a szertartáskönyv óva int az ördög minden tettetése ellen. Van, hogy nem ad válaszokat, vagy éppen buta válaszokat ad, amelyeket nem tulajdoníthatunk egy olyan értelmes lénynek, mint az ördög. Máskor úgy tesz, mintha elhagyta volna az ördöngös testét és felhagyott volna minden zaklatással, hogy ezután az illető ne járjon áldásokért az ördögűzőhöz. Olyan is előfordul, hogy a legváltozatosabb akadályokat gördíti valakinek az útjába, hogy az ne kerüljön ördögűzőhöz, hacsak nincsen valaki mellette, aki kifejezetten rá kényszeríti. Némelykor a betegség jeleit színleli, méghozzá többnyire lelkieket, hogy összezavarjon mindenkit jelenléte valódiságát illetően és elhitesse, hogy természetes eredetű bajról van szó. Megesett, hogy az illetőnek olyan álma volt, amelyben az az illúziója támadt, hogy az Úr, a Szűzanya vagy valamelyik szent megszabadította és ezért nem megy el a már megbeszélt időpontra az ördögűzőhöz, esetleg meg is üzeni neki, hogy ő már megszabadult.

Az elmondott szentelmények, sajátos szerepük mellett arra is szolgálnak, hogy legalább részben távoltartsák a gonosz lélek cselvetéseit. Ezen a területen a cselvetések mindig napirenden vannak és sokat kell imádkozni ahhoz, hogy valaki megkapja a tisztánlátás kegyelmét. Jelzem a leggyakoribb eseteket: vannak, akik úgy vélik, látomásokban van részük, vagy belső hangokat hallanak, és vannak, akik misztikusnak adják ki magukat, vagy jósnak; ezekben az esetekben, ha nem lelki természetű betegségekről van szó, sokszor az ördög cselvetésére gyanakodhatunk.

Ezt a fejezetet egy olyan esettel zárom, amely a szenteltvíz erejéről szól. P. Candido exorcizált egyszer egy ördöngös embert. A sekrestyés odalépett hozzá a szenteltvizes edénnyel és a szenteltvízhintővel. Az ördög azonnal így szólt hozzá: „Ezzel a vízzel a saját pofádat mosd meg!” A sekrestyésnek csak ekkor jutott eszébe, hogy az edénykét a csapnál megtöltötte vízzel, de megfeledkezett róla, hogy megáldassa valakivel.

Az   új Áldások Könyve (Benedictionale), amely 1993. április elsejétől lépett kötelezően érvénybe, megváltoztatott bizonyos formulákat, de természetesen nem változtatta meg a szentelmények hatásait, jóllehet ezekre már nem utal mindenütt kifejezett formában.

Létrehozva 2025. október 20.