Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! Nem csekély szenvedés az aggodalom. A szenvedés krisztusi módon való kezelése kétirányú. Egyrészt kérhetem annak enyhülését, vagy akár teljes megszűnését, másrészt annak türelmes, beletörődő elviselésével átélhetem magamban is Urunk értünk vállalt gyötrelmeit.

Az aggodalomnál más a helyzet: Nem szabad engedni, hogy az tartósan idültté váljon, tehát túl kell adni magamat rajta. Az aggodalom görcséből és zűrzavarából meg kell tisztulni. Isten nem azért teremtett minket, hogy egy életen át szorongások, és aggodalmak között vergődve éljünk. Az a híres 365 „ne félj”, melytől hangos a Biblia, éppen ezt támasztja alá. Ne félj, ne aggódj, bárhogy is ijesztget az élet és a különböző élethelyzetek. Kívül tombolhat a rémítő vihar, de belül, szívedben csendnek, nyugalomnak kell lennie. Arról nincs szó, hogy ne kelljen szenvedni, de attól se félj, mert Istened átsegít azon is.

Az aggodalom, az Isteni Gondviselésbe vetett bizalom hiányosságából adódhat leginkább. Azt nem mondom, hogy mindenestül bízzál az emberekben, de azt igen, hogy mindenestül bízzál az Istenben. S itt a „mindenestül” szó a hangsúlyos. Szabad, sőt kell is bizalommal lenni az emberek iránt, de nem mindenestül, hanem csak nagyon óvatosan. A próféta élesen fogalmaz: „Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.”  ( Jer. 17,5).   Urunk, Jézus már színárnyaltabban fogalmaz: „Az emberekkel szemben legyetek óvatosak…” ( Mt.10, 17).

Tehát a bizalomnak helye van a felebaráti szeretetben, de közben óvatosnak kell lennünk. A teljes bizalom erényét csak Isten iránt szabad gyakorolnunk. Ahogy ezt Urunk, Jézus Krisztus bemutatta nekünk kereszthalála és feltámadása életpéldáján keresztül. Szava ezért üzenet és gyógyír: „bízzatok, mert legyőztem a világot.”  (Jn.16,33). Azért kell a bizalom kérdését feszegetnünk, mert ez összefügg az aggodalom kérdésével. Akiben nagyon megsérült már – akár az Isten, akár az emberek iránti bizalom, abban  az aggodalom szelleme az alapokig menően betelepedhet. Ez aztán gyötörni fogja a legjelentéktelenebb helyzetekben is. S mivel a bizalom – Isten iránt – már a hithez tartozik, ezért még nagyobb figyelmet érdemel.

Ha tehát erősödök a hitemben, akkor ezzel   gyengítem az aggodalmamat; és ez fordítva is igaz. Pál is felkiált: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” ( Róm.8,31) A hit engem – téged – minket  halálmegvető bátor hőssé alakít, a hitetlenség pedig nyüszítő – vonyító gyáva kutyává. (Hitetlen kutya.)

Az eredmény is tanulságos: A hit bátor embere egy nyugodt életet él, míg a hitetlen, vagy kételkedő szkeptikus, az reszket és retteg a saját árnyékától is. Jézus ma az életige által ki akarja venni szívünkből a félelemnek, nyugtalanságnak és aggodalomnak minden fullánkját, fajtáját, formáját. Ezért mondja: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök!” (Mt.6,25.)

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2014. április 20.