L. fejezet.
Elmélkedés Jézus Krisztus kínszenvedéséről és az ebből fakadó érzelmek

Mindaz, amit föntebb elmondtunk az Úr Jézus szenvedéseiről, arra szolgál, hogy annak segítségével, ima és elmélkedés útján kegyelmeket kérjünk. Most pedig azzal foglalkozunk, hogyan használhatjuk fel azokat különböző jámbor indulatok felgerjesztésére.

Ha pl. elmélkedésed tárgyául a keresztrefeszítést választod, ennél a titoknál többek közt a következő pontokat fontolhatod meg.

Elmélkedj

1) arról, milyen vad kegyetlenséggel ragadták meg a poroszlók a Kálvária hegyén édes Üdvözítőnket, milyen bőszült dühvel tépték le összeroncsolt testéről vérző sebeihez ragadt ruháit,

2) mint szakították le, s nyomták ismét vissza szent fejére a töviskoronát, új sebeket vágva,

3) hogyan szögezték borzalmas kalapácsütésekkel a keresztre,

4) hogy amikor szent végtagjai nem érték el a fán előre kifúrt lyukakat, mint nyújtották ki és feszítették szét kezeit és lábait annyira, hogy csontjai kifordultak helyükből és kidülledtek,

5) mint tágította ki a minden támasz nélkül, csupán csak szegeken függő test súlya a sebeket, irtózatos fájdalmat okozva.

Ha ezeknek vagy más hasonló pontoknak a megfontolása útján a szeretet érzelmét akarod fölébreszteni magadban, úgy igyekezz fölismerni bennük az Úristen végtelen jóságát és szeretetét, mely arra indította, hogy érted ennyi szenvedést vegyen magára. Mert ezzel a fölismeréssel együtt növekszik benned az iránta való szeretet is. Sőt ugyanennek a fölismerésnek a nyomán szomorúság és bánat is ébred benned, amiért Istenedet, aki bűneidért ennyit szenvedett, annyiszor és olyan hálátlanul megbántottad.

A reménység fölkeltése céljából gondold meg, hogy mikor a te jóságos Istened ezt a szenvedést vállalta magára, azzal semmi más célja nem volt, csak az, hogy a bűnt kiirtsa és téged a gonosz lélek karmaiból kiszabadítson, így akarta ismét visszaszerezni számodra a mennyei Atya jóindulatát és kegyelmét, s így akart bizalmat ébreszteni benned, hogy minden szükségedben bátran menekülj hozzá.

Ha az Üdvözítő szenvedéseinek ilyen megfontolása után annak gyümölcseit is tekintetbe veszed, ha mérlegeled, hogy szenvedései elveszik a világ bűneit, megengesztelik az Atyaisten haragját, porba kényszerítik a sötétség fejedelmét, legyőzik a halált, és az égben újból benépesítik a bukott angyalok helyét, úgy szomorúságod örömre fordul, és ez az öröm még inkább fokozódik, ha arra a dicsőségre gondolsz, melyet a megváltás a legszentebb Szentháromságnak és a Boldogságos Szűz Máriával élén, az egész dicsőséges és harcoló anyaszentegyháznak szerzett.

Hogy magadat bűneid utálatára indítsd, irányítsd elmélkedésed minden pontját erre az egyetlen célra, mintha az Úr csak azért szenvedett volna, hogy ezzel téged bűneid utálatára indítson, s kiváltképpen meggyűlöltesse veled azt a bűnt, amelyik legerősebben tart hatalmában, és amelyik legvisszatetszőbb a mennyei Jóság előtt.

Ha a csodálat érzelmét akarod magadban fölkelteni, gondold meg, hogy nincs nagyobb és csodálatosabb dolog a világon, mint azt látni, hogy a világ Teremtője, aki mindennek életet adott, teremtményei által halálra üldöztetik, legmagasztosabb Fölsége szinte semmivé aláztatik, hogy az Igazságosság elítéltetik, az isteni Szépség megszégyeníttetik és a mennyei Atya végtelen szeretete gyűlöletben részesül; látni, mint adatik át az elérhetetlen belső Világosság a sötétség hatalmának, mint válik az örök Dicsőség és Boldogság az emberiség szégyenévé és mint alacsonyíttatik le a legnagyobb nyomorúság mélységéig.

Ha igazi részvétre akarsz gyulladni az Üdvözítő szenvedései iránt, ne csak külső testi szenvedéseivel foglalkozz, hanem hatolj be lélekben azokba a hasonlíthatatlanul nagyobb kínokba, melyeket lelkében szenvedett. S ha már az előbbiek is szánalomra indítottak és megszomorítottak, mennyivel mélyebben kell ezeknek szívedbe hasítaniuk.

Krisztus lelke akkor éppúgy látta Isten lényegét, mint ahogy most látja a mennyben; fölismerte, hogy minden mértéket meghaladó módon érdemes a tiszteletre és szolgálatra, s lelke mélyéből kívánta, bárha minden teremtmény teljes erejéből sietne tiszteletére és szolgálatára. Mikor ehelyett azt látta, hogy ezt a legfölségesebb Lényt a világ számtalan vétekkel és a legalávalóbb gonosztettekkel sérti és fosztja meg a Neki járó tisztelettől, szívét kimondhatatlan fájdalom járta át. Olyan nagy és mérhetetlen volt ez a fájdalom, amilyen nagy és mérhetetlen benne a szeretet mennyei Atyja iránt és a vágyódás, hogy mindenki tisztelje és szeresse Öt. S mint ahogy senki sem képes felfogni ennek a szeretetnek és vágyódásnak a nagyságát, éppúgy nem képzelheti el senki a megfeszített Üdvözítő lelkének végtelen keserűségét és szomorúságát sem.

Mivel, továbbá, kimondhatatlan szeretetébe foglalt minden teremtményt, ezzel a szeretettel arányos fájdalmat érzett bűneik fölött is, melyekkel Tőle elszakadnak. Látta, hogy minden egyes halálos bűn, amelyet valaha elkövettek, vagy el fognak követni, annyi, a szeretet erős szálaival isteni Szívéhez fűzött emberszívet szakít el Tőle, ahányan azt a bűnt elkövették, vagy a jövőben elkövetik. Ez az elszakadás sokkal nagyobb fájdalmat okozott Neki, mint testének szétszaggatása. Mert a lélek, mint tiszta szellem, sokkal tökéletesebb a testnél, s így sokkal érzékenyebb is a fájdalom iránt. De a teremtményekért elszenvedett fájdalmak legnagyobbika és legkeserűbbike az volt, amelyet az elkárhozottak fölött érzett, mert azok soha többé nem egyesülhetnek Vele, és örök szenvedést kell elviselniük.

Ha ennyi fájdalom láttára szíved részvétre indult az édes Üdvözítő iránt, menj elmélkedésedben még tovább, és akkor meglátod, hogy a Megváltó nemcsak az elkövetett bűnökért szenvedte el ezeket a rettenetes gyötrelmeket, hanem azokért is, amelyek sohasem követtettek el. Mert kétségtelen, hogy drága vére kiontásával nemcsak az elkövetett vétkeket akarta kiengesztelni, hanem minden egyéb, még el nem követett, de lehetséges bűntől meg akart óvni bennünket.

Az elmondottakon kívül találhatsz bőven, még más elmélkedéseket, melyek részvétre indítanak az Úr Jézus szenvedései iránt. Mert nem volt és nem lesz soha teremtett lényben olyan fájdalom, amelyet az Üdvözítő át nem érzett volna. Az emberiség minden szenvedése, az összes sértések, kísértések, megszégyenítések, önsanyargatások, aggodalmak és keserűségek jobban kínozták az Úr Jézus lelkét, mint azokat a lelkeket, melyeknek mindezt valóban el kell viselniük. Ő ismerte mindegyikünknek minden fájdalmát, a kicsinyeket éppúgy, mint a nagyokat, a testieket éppúgy, mint a lelkieket, még a legcsekélyebb fejfájást vagy tűszúrást sem véve ki. Mérhetetlen szeretetében mindent át akart szenvedni velünk, és szívébe akarta vésni minden fájdalmunkat.

Ki tudná elképzelni ezek után, milyen mélyen sebezhették meg szívét kimondhatatlanul szeretett édesanyjának fájdalmai? Mert a fájdalomnak mindmegannyi, különféle módját átszenvedte isteni Fiával az Istenanya is. Ha ez a fájdalom nem is érte el az Üdvözítőét, mégis rendkívül kemény és keserves volt. És az Anya fájdalmai felújították a szeretett Fiú lelki sebeit, szívét mintegy tüzes nyíl járta át, annyira, hogy egy jámbor lélek pokolnak nevezte ezt a szívet, melynek megszámlálhatatlan, s általunk csak igen kis részben ismert kínjait az Üdvözítő önként vette magára, pokolnak, melyben az Úr Jézus mérhetetlen szeretete az örökké tartó tűz.

Ha pedig, keresztény lélek, a mi megfeszített Urunk és Üdvözítőnk szenvedéseinek okát keresed, nem találsz mást, mint a bűnt.

Amiből világosan következik, hogy az igazi részvét és a legfőbb hálaadás, melyet tőlünk kíván, s amellyel tartozunk Neki, abban áll, hogy bűneinket tisztán iránta való szeretetből megbánjuk, a bűnt mindenekfelett gyűlöljük, s ellenségeink és gonosz hajlandóságaink ellen bátran harcoljunk, vagyis más szóval, a régi embert és annak minden cselekedetét levetkőzzük, s lelkünket keresztény erényekkel ékesítsük.

LI. fejezet.
A megfeszített Üdvözítőről való elmélkedés gyümölcsei és Krisztus erényeinek követése

A megfeszített Megváltóról való elmélkedésből igen sok hasznot meríthetsz. Mindenekelőtt azt, hogy nemcsak elkövetett bűneid fölött bánkódol, hanem afölött is, hogy még mindig vannak benned olyan rendetlen szenvedélyek, amelyek hozzájárultak a Megváltó keresztrefeszítéséhez. Másodszor, hogy arra kéred, bocsássa meg bűneidet, s adja kegyelmét a tökéletes önmegvetéshez és ahhoz, hogy többé soha meg ne bántsd Őt, hanem keserves szenvedéseinek viszonzásaképp ezentúl teljesen szeretetének és szolgálatának élj, ami lehetetlen önmagad szent megvetése nélkül. A harmadik, hogy komolyan igyekszel a legcsekélyebb gonosz hajlandóságot is kiirtani szívedből. A negyedik, hogy teljes erődből törekszel a Megváltó erényeinek követésére. Mert hiszen Ő nemcsak azért szenvedett, hogy eleget tegyen bűneinkért, hanem azért is, hogy példát adjon nekünk nyomdokainak követésére.

Az e célra szolgáló elmélkedés módja a következő. Ha pl. a türelem erényének a gyakorlásában akarod Krisztus Urunkat követni, akkor vedd fontolóra,

1) mit tett, hogyan viselkedett a szenvedő Megváltó lelke Isten iránt,

2) mit tett, és miképpen viselkedett Isten a Megváltó lelkével szemben,

3) mit tesz, és hogyan viselkedik Krisztus lelke saját lelkével és legszentebb testével szemben,

4) mit tesz Krisztus velünk szemben, és

5) mit kell tennünk nekünk vele szemben.

Elmélkedj tehát először arról, amint Krisztus lelke, teljesen Istenre irányulva, bámulattal szemléli azt a végtelen, megfoghatatlan nagyságot, melyhez viszonyítva az összes teremtett dolgok úgyszólván semmivé válnak, s látja, amint ez az isteni Nagyság, bár változatlanul megmarad dicsőségében, alárendeli magát az embernek, akitől pedig csak hálátlanságban, megbántásban és a legdurvább elbánásban részesül. Krisztus lelke imádja ezt az isteni Nagyságot, hálával és tökéletes odaadással ajánlja föl magát neki.

Vedd fontolóra másodszor, mit tesz Isten Krisztus lelkével. Ő akarja, hogy értünk elviselje az arculcsapásokat, a leköpdösést, az átkozódásokat, az ostorcsapásokat, a töviseket és a keresztet. Ő maga küldi, biztatja, mikor tudtára adja, hogy megaláztatásában és gyötrelmes szenvedésekkel való elhalmoztatásában kedve telik.

Harmadszor azt figyeld meg, mit tesz Krisztus lelke. Tudásának, fölismerésének világosságában látja, milyen nagy Istennek ez a tetszése, melyet Ő olyan határtalanul és mélységesen szeret, egyrészt azért, mert Isten minden mértéket meghaladó szeretetre érdemes, másrészt, mert mérhetetlen hálával tartozik Neki. Azért, mikor az Atya felszólítja Őt, hogy irántunk való szeretetből példát adva nekünk, vállalja a szenvedést, Ő örömmel és boldog készséggel engedelmeskedik akaratának. Ki volna képes szavakba önteni ennek a legtisztább és legszeretőbb léleknek mélységes vágyódását a szenvedés után? Egyre más és más alkalmakat keres a szenvedésre, s amikor nem talál többet, odadobja magát és legszentebb testét zsákmányul az ember gonoszságának, sőt magának a sátánnak is, hogy szégyennel és fájdalmakkal borítsa el.

Negyedszer pedig nézd a te Jézusodat, amint szeretetteljes tekintetét feléd fordítja, és így szól hozzád: „Nézd, milyen állapotba juttattak engem akaratod tökéletlenségei azzal, hogy a legcsekélyebb dologban sem vagy hajlandó erőszakot venni magadon. Nézd, milyen örömmel és készséggel szenvedek, irántad való szeretetből, s azért, hogy példát adjak neked a türelemre. Nagy szenvedéseimre kérlek, viseld el ezt, és ha kedvemben akarsz járni, minden más keresztet is, s engedd át magadat teljesen és készségesen üldözőidnek, akiket én küldök hozzád. Viseld el béketűréssel, bármily kegyetlenül bántalmaznának is, akár becsületedben, akár testedben. Ó, ha tudnád, milyen nagy örömet szerzel nekem a türelmeddel! De hiszen ezt könnyen elképzelheted, csak sebeimre kell nézned, melyeket drága gyöngyökként kerestem és szedtem össze, azért, hogy szegény lelkedet, mely saját életemnél is drágább nekem, értékes erényekkel ékesíthessem. És ha én, irántad való szeretetből ilyen sorsra jutottam, hogyan vonakodhatnál attól, hogy te is vállalj valami csekély kis szenvedést azért, hogy szívemet megörvendeztesd és enyhítsd a fájdalmat, melyet türelmetlenségeddel nekem okoztál? Mert a te türelmetlenséged jobban megszomorított, mint a szenvedéseim.”

Ötödször fontold meg, ki az, aki így beszél hozzád. Ismerd fel, hogy maga Jézus Krisztus az, a dicsőség Királya, igaz Isten és igaz Ember. Elmélkedj kínjainak és megaláztatásainak nagysága fölött, mely a világ legnagyobb gonosztevőjének is sok lett volna. És lásd, Megváltód ennyi szenvedés közepette is nemcsak rendíthetetlen és csodálatos a türelmében, hanem még örvendezik is, mintha, csak kínszenvedésének a napja, a győzelem napja volna a számára. És mint ahogy néhány vízcsepp, oltás helyett, még nagyobb lángra lobbantja a tüzet, éppúgy, fájdalmainak növekedésével, miután szeretete azokat még mindig kevésnek látta, egyre jobban fokozódott öröme és vágyódása a szenvedés után.

Gondold meg azt is, hogy szerető Megváltód mindezt nem kényszerűségből, sem pedig saját érdekében és hasznára szenvedte és cselekedte, hanem, amint Ő maga mondta neked, csupán csak irántad való szeretetből és azzal a szándékkal, hogy példája nyomán a türelem erényében gyakorold magad. Hatolj be azért a lehető legmélyebben szent szándékaiba, és gyakorold kedve szerint ezt az erényt, fölkeltve magadban a kívánságot, hogy ne csak megadással és megnyugvással, hanem örömmel hordd a válladra rakott keresztet és minden más terhet, hogy így Megváltód nyomdokaiba lépj és kedvében járj.

Képzeld el azt a sok megaláztatást és keserűséget, mely Őt szenvedései közben érte, s nézd azt a kitartást, mellyel mindezt eltűrte érted, és azután szégyenkezz saját gyöngeséged fölött; mert hiszen a te szenvedéseid nem is szenvedések az Övéihez képest, és a te türelmed még csak árnyéka sem az Ő türelmének. Semmitől se félj annyira, mint attól a vonakodástól, mely el akarná utasítani a Krisztusért viselt szenvedést. Remegve őrizd szívedet, nehogy a legparányibb ilyen gondolat is befészkelje magát oda.

Maga a megfeszített Üdvözítő az a könyv, melyet keresztény lélek, kezedbe adok. Minden erény hűséges képét megtalálod benne. Az élet könyve Ő, mely nemcsak az értelmet világítja meg szavaival, hanem eleven példákkal ragadja magával az akaratot is. E világ összes könyvei együttvéve sem taníthatnak meg olyan tökéletesen az erények elsajátításának a módjára, mint a megfeszített Üdvözítő szemlélete és a róla való elmélkedés.

Ne feledd azonban, keresztény lélek, hogy azok, akik órákon keresztül siránkoznak ugyan Üdvözítőnk szenvedésein és csodálattal elmélkednek türelmén, de az útjukba kerülő kellemetlenségekkel szemben olyan türelmetlenek, mintha a Megfeszítettről nem is hallottak volna soha, azok hasonlítanak azokhoz a katonákhoz, akik fedezékük biztos rejtekében hősködnek és bátorságukkal dicsekszenek, az ellenség megpillantásakor azonban eldobják fegyvereiket és fejvesztetten megfutamodnak. Ó mily balgák és gyávák azok a keresztények, akik az Úr Jézusban, mint ragyogó tükörben látják, csodálják és szeretik az erényeket, de amikor alkalmuk nyílnék azok gyakorlására, teljesen megfeledkeznek róluk.

LII. fejezet.
A legfölségesebb Oltáriszentség

Amint az eddigiekből láttad, keresztény lélek, arra törekedtem, hogy ellenségeid legyőzésére négy fegyverrel lássalak el, és megtanítottalak e fegyverek helyes használatának a módjára is. De van ezeken kívül még egy hatalmas fegyver, amelyről beszélni akarok neked, és pedig az Oltáriszentség. Mint ahogy ez a fölséges Szentség az összes többi szentségeket felülmúlja erőben és méltóságban, úgy ez az ötödik fegyver is a legerősebb és leghatásosabb valamennyi között. A többi négy minden érdemét és hatását a mi Urunk Jézus Krisztus érdemeiből meríti és abból a kegyelemből, melyet drága vérével vásárolt meg számunkra. Ez a fegyver ellenben maga az Úr Jézus szent teste és vére, lelkével és Istenségével egyetemben. A másik négy fegyverrel kezünkben, Krisztus erejével harcolunk ellenségeink ellen, ebben azonban maga Krisztus harcol velünk. Mert aki eszi az Ő testét és issza az ő vérét, az Krisztusban marad és Krisztus őbenne.

De mivel ezt a legfölségesebb Szentséget kétféleképen vehetjük magunkhoz, tudniillik napjában egyszer valóságosan, a szentáldozás útján, és lelkileg, a nap minden órájában, vagy akár minden pillanatában is, azért azt ajánlom neked, vedd magadhoz a második módon a lehető leggyakrabban, amikor csak teheted, az első módon pedig annyiszor, ahányszor engedélyt kapsz rá.

Létrehozva 2025. szeptember 18.