FÜGGELÉKEK

XIII. Leó pápa látomása

Sokan emlékezhetnek még közülünk arra, hogy a II. Vatikáni Zsinat által bevezetett liturgikus reform előtt a misét celebráló pap és a hívek minden egyes szentmise után letérdeltek és elmondtak egy imádságot a Szűzanyához és egy másikat Szent Mihály arkangyalhoz. Ez utóbbinak hadd idézzük fel a szövegét, hiszen szép ez az imádság és mindenki haszonnal imádkozhatja:

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben.   a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!”

Hogyan született ez az imádság? Az Ephemerides Liturgicae c. folyóirat 1955. évi számának 58-59. lapjáról idézem:

P. Domenico Pechenino így ír erről: „Nem emlékszem, pontosan melyik évben történt. Egy reggel Őszentsége XIII. Leó pápa szentmisét mondott és utána egy másikon is részt vett hálaadásképpen, szokásához híven. Egyszer csak azt látták a jelenlévők, hogy hirtelen felemeli a fejét, és merően néz valamit a misét mondó pap feje fölött. Úgy nézte, hogy szempillája sem rebbent, pillantásában ijedtség és csodálkozás látszott, arcszíne és arckifejezése elváltozott. Valami furcsa esemény ment benne végbe. Végül, mintegy magához térvén, gyengéd, de energikus kézmozdulatot tett, majd felkelt. Látták, hogy elindul dolgozószobája felé. Kísérete aggódva, feszülten ment utána, hogy érdeklődjön tőleÉ Szentatya, talán nincsen jól? Szüksége van valamire? De ő azt feleltez Semmi, semmi. Egy fél óra múltán hivatta a szertartások Kongregációjának titkárát, és egy lapot nyújtott át neki, meghagyva, hogy nyomtassák ki, ami rajta áll, és juttassák el a világ valamennyi megyéspüspökének. Hogy mit tartalmazott az a lap? Azt az imádságot, amelyet a szentmise végeztével a hívekkel együtt Máriához mondunk, valamint azt a lángoló könyörgést a mennyei seregek fejedelméhez, amelyben kérjük az Urat, hogy űzze vissza a sátánt a pokolba.”

Ebben az iratban az is benne állt, hogy ezt az imádságot térden állva kell elimádkozni. A fentiek, amint azt a La settimana del clero (Papi hetilap) c. folyóirat is közölte 1947. március 30-ai számában, nem hivatkoznak semmilyen forrásra, ahonnan a történetet merítették. Ellenőrizhető viszont az a szokatlan mód, ahogyan 1886-ban a megyéspüspökökön keresztül elrendelték az imádság elmondását.  P.  Pechenino beszámolóját megerősíti Nasalli Rocca bíboros hitelt érdemlő tanúságtélele is, aki 1946-ban Bolognában közreadott nagyböjti pásztorlevelében így vall erről:

„XIII. Leó maga írta ezt az imát. Annak a kifejezésnek, miszerint (az ördögök) a lelkek vesztére körüljárnak a világban, történelmi magyarázata van, amelyet többször is elbeszélt nekünk a Szentatya személyi titkára, monsignor Rinaldo Angeli. XIII. Leó valóban látta, hogy a pokol szellemei az örök város (Róma) felett gyülekeznek. E tapasztalatából származott ez a könyörgés, amelyet az egész Egyházzal el akart imádkoztatni. Eze az imát hatalmas, zengő hangon mondta ő maga mindig: többször is hallhattuk a vatikáni bazilikában. És ez még nem minden, hiszen sajátkezűleg írt egy exorcizmust (ördögűző imát) is, amelyet a Római szertartáskönyv tartalmaz (az 1954-es kiadás XII. Kötete III. fejezetében, a 863. és az ezt követő oldalakon). Azt ajánlotta a püspököknek és papoknak, hogy mondják el gyakran ezt az imát egyházmegyéjükben, illetve plébániájukon. Ő maga igen gyakran elmondta a nap folyamán.”

Érdekes észrevennünk egy másik tényt is, amely tovább növelheti a misék után egykor elmondott imádság értékét. XI. Piusz pápa kívánsága az volt, hogy ezekben az imádságokban különösképpen Oroszországért könyörögjenek (1930. június 30-ai allokúció). Ebben a beszédében, miután felhívta a hívek figyelmét az Oroszországért végzendő imádságra Szent József pátriárka ünnepe alkalmából (1930. március 19.) és beszélt az oroszországi vallásüldözésről, a következőkkel zárta mondandóját:

„Azért, hogy mindenki különösebb fáradság és kényelmetlenség nélkül bekapcsolódhasson e szent keresztesháborúba, elrendeljük, hogy azt az imádságot, amelyet boldog emlékezetű elődünk, XIII. Leó pápa rendelt elmondani a papoknak és híveknek a szentmise után, e különös intencióra, vagyis Oroszországért végezzék. Erről a püspökök, a világi és szerzetes papság tájékoztassák a népet és mindazokat, akik jelen vannak a szent áldozaton, és ne mulasszák el a fentieket gyakran emlékezetükbe idézni” (Civittà Cattolica, 1930. III. kötet).

Mint láthatjuk, a sátán borzasztó jelenlétére világosan figyelmeztettek a pápák, XI. Piusz intenciója pedig szívén találta azokat a hamis tanokat, amelyek a mi századunkban terjedtek el, és amelyek a mai napig mérgezik nemcsak a nép, hanem egyes teológusok szívét is. Ha azután XI. Piusz rendelkezéseit nem tartották be, ez azoknak a vétke, akikre a végrehajtást rábízták. E rendelkezések mindenesetre tökéletesen kiegészítették azokat a karizmatikus eseményeket, amelyeket az Úr Fatimában az emberiségnek ajándékozott, bár ezektől teljesen független volt. Akkor Fatima ismeretlen volt még a világ előtt.

A SÁTÁN ADOMÁNYAI

A sátán is ad hatalmat híveinek. Olykor, mivel ő a hazugság bajnoka, e hatalmak birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik képességük, vagy esetleg nem akarják megérteni, mert túlontúl boldogok ezekkel az ingyenes adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, többoldalnyi üzenetet írnak mintegy diktálásra maguktól, ismét másoknak az a benyomásuk támadhat, hogy egyszerre két helyen jelen tudnak lenni, és egyik lényük távoli házakba és helyekre is be tud hatolni. Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat.

Sokáig folytathatnám még e sort. Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek? Ennek a tanulmányozásához és megállapításához olyan hozzáértő személyekre van szükség, akik ki tudják deríteni az igazságot. Amikor Szent Pál Tiatírában járt, történt vele, hogy folyton a sarkában járt egy rabszolganő, aki értett a jósláshoz, és ezzel a képességével sok pénzt szerzett gazdáinak. Ám képessége ördögi eredetű volt, s ez azonnal kitűnt, amikor Szent Pál kiűzte belőle a gonosz szellemet (ApCsel 16,16-18).

Példaként hadd idézzünk egy tanúságtételből, amit valaki Erasmo di Bari néven tett közzé Rinnovamento dello Spirito Santo (Szentlélek adta megújulás) című folyóirat 1987. szeptemberi számában. A zárójeles megjegyzések tőlem származnak.

„Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy poharas játékon, mivel nem tudtam, hogy ez a spiritizmus egy formája. Az üzenetek, amiket kaptunk, a békéről és a testvériségről szóltak (vegyük észre, hogy az ördög jól tudja magát leplezni a jó látszatával). Egy kevés idő múltán különleges képességek szálltak meg, éppen Lourdesban, ahol küldetésemet teljesítettem (ez a részlet is figyelemreméltó: nincs az a szent hely, ahova az ördög be ne tudna hatolni). Olyan képességeket nyertem, amelyeket a parapszichológiában extraszenzoriálisnak (érzékeken túlinak) szoktak mondani: jövőbelátás, gondolatolvasás, klinikai diagnózis megállapítása, élő és holt személyek szívében és életében való olvasás és más egyéb képességek. Néhány hónappal később újabb képesség birtokába kerültem: kézrátételemmel meg tudtam szüntetni a fizikai fájdalmat, képes lettem enyhíteni vagy megszüntetni a szenvedés állapotát. Talán ez az úgynevezett pranoterápia? Mindezeknek a hatalmaknak a birtokában nem esett nehezemre szót érteni az emberekkel, bár a velem való találkozás után nagy zavar támadt bennük azok miatt a dolgok miatt, amiket mondtam, és mivel elítéltem őket elkövetett bűneik miatt. Isten igéjét olvasva azonban rádöbbentem, hogy az én életem egyáltalán semmiben sem változott meg.   Továbbra is könnyen haragra gerjedtem, nehezen bocsátottam meg, sértődékeny maradtam. Féltem felvenni a magam keresztjét, féltem a rám váró ismeretlen jövőtől és a haláltól. Hosszas kutatás és kacskaringós vándorlás után Jézus a Karizmatikus Megújuláshoz vezetett el. Itt találtam olyan testvérekre, akik imádkoztak felettem és kitűnt, hogy ami velem történt, nem isteni eredetű adomány volt, hanem a gonosz keze nyoma. Tanúságot teszek róla, hogy láttam Jézus nevének hatalmát. Felismertem és meggyóntam elmúlt bűneimet és felhagytam minden okkult gyakorlattal. Elmúltak különleges képességeim, és Isten megbocsátott nekem: hálásan köszönöm ezt neki.”

Arról se feledkezzünk meg, hogy a Biblia is szolgál példákkal arra, hogy ugyanazokat a csodálatos dolgokat vitték végbe az Isten és az ördög. Néhány csodajelet azok közül, amelyeket Mózes Isten parancsára a fáraó előtt visz végbe, az udvari varázslók is utánozni tudnak. Ezért a puszta tény magában nem elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk az ilyen jelenségek okát.

Hozzáteszem ehhez még azt, hogy igen sokszor az ördög által zaklatott emberek is rendelkeznek különleges „érzékekkel”: azonnal átlátják, ha valakiben valami rossz bújik meg, előre látnak jövőbeli eseményeket, olykor mindenáron rá akarják tenni a kezüket lelkileg gyenge emberekre. Néha azt gondolják, hogy befolyásolni tudják a másik ember életét, szívvel-lélekkel, kitörő indulattal tudnak rosszat kívánni másoknak. Azt is láttam, hogy ellen kell állni mindezeknek a szándékoknak, ha valaki meg akar gyógyulni.

Forrás

Létrehozva 2025. szeptember 10.