Az amerikai társadalomban ma általános az a vélemény, hogy a társadalom összeomlott. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az emberek nem elégedettek az ország irányával. A dolgok és az intézmények nem működnek úgy, ahogy kellene. Sokan – nem alaptalanul – a liberalizmust okolják ezért.

A liberalizmus valóban jelentős szerepet játszik ebben az általános összeomlásban. Az egyik legnagyobb hibája, hogy túlzottan a szabadságra koncentrál, ami egyre radikálisabb formákat ölthet. Ez gyakran romboló hatással van az erkölcsi rendre. Mindazonáltal a liberálisok ezt a szabadságot tartják a legnagyobb jónak, amit minden áron elő kell mozdítani.

A döntés ünneplése

A liberalizmusban ünnepeljük döntéseinket, még a rosszakat is, mint a sorsunkról való döntésképességünk megnyilvánulását még akkor is, ha a dolgok rosszul alakulnak.

Élvezzük azt a szabadságot, hogy megpróbálhatunk azzá válni, amivé csak akarunk, még akkor is, ha nem lehetünk azok, amik szeretnénk, mint például egy férfi, aki nő akar lenni. A valóság akaratunkhoz történő igazítása olyan örömöt nyújt, amely kompenzálja az ilyen választások negatív hatásait.

A liberális társadalom célja, hogy minden szabadságjogot elősegítsen, még azokat is, amelyek egymásnak ellentmondanak. A társadalom az egymással ütköző akaratok találkozási pontjává válik, melyeket össze kell hangolni a káosz elkerülése érdekében. A liberalizmus azt ígéri, hogy úgy rendezi a dolgokat, hogy mindenki beleegyezzen abba, hogy nem áll az útjába a másiknak, miközben külön célokat követ.

A szabadság korlátai

Mondjuk ki, hogy a szabadsággal nincs semmi baj. Isten szabad akarattal ruházott fel minket, hogy hatalmas számú döntést hozhassunk a megfelelő cél elérése érdekében. Jogosan ünnepeljük ezt a szabadságot.

A szabadságnak azonban vannak korlátai, és itt kezdődnek a liberalizmussal kapcsolatos problémák. Nem minden döntést ünnepelhetünk.

Ünnepelhetjük azt a szabadságot, amely lehetőségeink megvalósításához vezet. Örülünk például, amikor látjuk, hogy egy férfi bölcs karrierválasztás révén ragyog és boldogul. Azonban nem ünnepelhetjük racionálisan annak a férfinak a szabadságát, aki szabad döntései révén drogfüggővé válik. Ebben az esetben döntése önpusztító, függetlenül attól, hogy milyen személyes örömöt élvezhet a drog hatása alatt. Szabadsága a bűn rabszolgaságává válik, és terhet ró a közösségre.

Azért is ünnepeljük a szabadságot, mert döntéseinknek társadalmi dimenziója is van. Örülhetünk egy szabad döntés előnyeinek, melyek egy esküvőben nyilvánulhatnak meg, mivel a pár környezetének minden tagja osztozik az egyesülésükről szóló döntés örömében. Az esküvő egyben az utódok érkezését és a házasság által a közösségnek hozott anyagi jólétet is ünnepli.

Ugyanakkor nem ünnepelhetjük a család felbomlásával járó szabadságot, mivel az hatással van a gyermekekre, a rokonokra, az üzleti életre és a társadalomra. Gyakran terheli a kormányt ezeknek a döntéseknek a rossz következményei, ahol mindenki igazságtalanul fizeti meg ezeknek a döntéseknek az árát. Ez ellentétes a közjóval.

A szabadság eszköz, nem cél

Így a szabadság önmagában nem lehet a legfőbb érték, mivel soha nem több, mint egy eszköz egy kitűzött cél eléréséhez. A szabadság csak annyiban járul hozzá a társadalom javához, amennyiben a legtöbb ember jó döntéseket hoz.

Az a hely, ahol mindenki rossz döntéseket hoz, nem más, mint a gonoszság fészke, ahol senkinek nincs becsülete, és mindenki kihasználja a másikat. Pokoli hely lehet, nem különbözik a mai társadalom egyes szektoraitól.

A lélek első szükséglete a rend, nem pedig a szabadság

A liberalizmus ma kudarcot vall, mert nem veszi figyelembe a rend elsőbbségét a szabadsággal szemben.

Ahogy Russell Kirk mondja: „A rend a lélek első szükséglete.” A szabadság, az igazságosság, a törvény vagy az erény mind nagyon fontos, de a rend az első és legalapvetőbb szükséglet. Ez az a platform, amelyen minden más múlik. Ez az az út, amelyet követünk, hogy értelmes és céltudatos életet élhessünk.

Rend nélkül a társadalom káoszba süllyed. A rend segít nekünk megtalálni a helyünket, mint egy iránytű. Nélküle a szabadságnak nincs értelme.

A rend meghatározása

A rend az az állapot, amikor minden a természetének és céljának megfelelően működik. Amikor minden úgy működik, ahogyan kell, akkor rend van. Ezért ez olyasmi, amit természetesen megteszünk, és amiben igazi boldogságot találhatunk.

Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a bűn és bukott természetünk hatása folyamatosan a rendetlenség felé húz minket. Az élet egy folyamatos küzdelem a rend és az erény fenntartásáért a próbatételek és szerencsétlenségek közepette, melyek az élet részét képezik.

A liberalizmus nem hajlandó elismerni ezt a küzdelmet. Nem foglal állást a cselekmények természetéről és céljáról. Nem határozza meg a cselekményeket jóként vagy rosszként. Bármely cselekmény, amelyről nem látszik, hogy a másiknak árt, az dicséretre méltó, még akkor is, ha később káoszhoz vezethet.

Sajnos, a rend és a rendetlenség közötti küzdelemben a liberalizmus mindig a féktelen szenvedélyeket fogja előnyben részesíteni, hogy maximalizálja az örömöt és minimalizálja a fájdalmat.

A szabadság és a rend összetartoznak

Így a dolgok rendjének helyreállítása a rend fogalmának helyreállítását jelenti, és ezt szabadon kell megtenni.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a rendet és a szabadságot egymással ellentétesnek tekintik. A szabadság azonban semmilyen módon nem ellentétes a renddel, hanem inkább díszíti és szépíti azt. Az erényes, rendezett lelkű ember hatalmas szabadsággal rendelkezik, hogy többféle szabad választást kövessen, míg a rendetlenség áldozatait a bűn rabszolgájává teszi.

Ezért beszélhetünk a rendezett szabadság szükségességéről, mint az útról, melyen haladnunk kell, mert a rend és a szabadság kiegészítik egymást. A rendezett szabadságnak magában kell foglalnia az erkölcsöket is, mivel ezek azok a szabályok, melyek biztosítják a dolgok megfelelő működését.

A mai elégedetlenség sokkal inkább a rend hiányának problémája, mint a szabadság túlzott mértékének. A rend és a szabadság nem választható szét. Összetartoznak.

Keresztény rend

Különösen hiányzik a keresztény rend.

Nem kereshetünk csak úgy bármilyen rendet. Az igazi rendnek rendelkeznie kell azzal a vallási elemmel, amely Istenben keresi a dolgok végső okát. Amikor a dolgok Isten szándéka szerint, céljuknak és természetüknek megfelelően vannak elrendezve, akkor természetesen értelmet és célt nyernek.

A modern történelem során a Nyugat azért tudott érvényesülni, mert támaszkodhatott a stabil családokra, a jogállamiságra, az élénk közösségekre és a keresztény rend erős hitére.

A liberalizmus sokáig profitált és virágzott ebből a kölcsönzött rendből, de szekuláris és individualista gyökerei mindent korrodáltak. Ma már alig maradt rend.

Ezért nem működnek a dolgok úgy, ahogy kellene. Hiányzik a rend. Helyette a féktelen szenvedélyek frenetikus mértéktelensége pusztít az egész társadalomban.

Sokan szabadság nélkül akarnak rendet teremteni. Mások mindenhez ragaszkodnak, ami rendnek tűnik, de nincs erkölcsi alapja. „Istentelen keresztes hadjáratokat” indítanak egy jobban szervezett társadalomért anélkül, hogy feladnák féktelen szenvedélyeiket és bűneiket. Ezek a megoldások csak autoriterizmushoz és a kormányzati hatalom visszaéléséhez vezetnek.

Vissza kell térnünk a keresztény rendhez és szabadsághoz, amelynek középpontjában Isten áll. Csak akkor nem fog a társadalom sérültnek tűnni, és a dolgok megfelelően fognak működni.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. szeptember 6.