„Aki megőrzi nyelvét, megőrzi lelkét” (Péld 13,3).

      Már a görög ember is érezte ennek a szónak bűvös hatását. Mielőtt belépett volna a delphii jóslóhely szentélyébe, megdöbbentette a figyelmeztetés: Deus adest! Isten van itt!

      Isten közelsége föltételezi a legtökéletesebb silentiumot. Nem lehet Őt megközelíteni másképp, csak – hallgatással.

      Aki vállalja a lelki élet minden nehézségét és a tökéletesség csúcsáig megállni nem akar, annak oly szüksége van a hallgatás megtartására, mint a hajónak a mély vízre, hogy tovább juthasson. Ha van víz, megy a hajó, ha nincs, áll a hajó. Pedig a hajónak az a feladata, hogy messzire jusson; ha kell, megkerülje a földgömböt, csakhogy utasa eljusson céljához.

      Az életszentség hajója a hallgatás mély vizén ér el céljához.

      Kétféle hallgatás van: külső és belső. Most csak az elsőről lesz szó – a nyelv hallgatásáról. A szemfékezést is beleértve, tulajdonképp ezen fordul meg az életszentség technikája. A remeték ezt oly világosan látták, hogy egyszerűen ezzel kezdték a lelki életet. S mivel ehhez kitűnően értettek, azért jutottak oly magasra a tökéletességben. De nemcsak a remeték, hanem minden szent is, aki valaha csak élt a földön mind a mai napig, tisztában volt a csendhallgatás gigantikus jelentőségével.

      A hallgatás ugyanis – nagyhatalom. Birodalma nemcsak a földi terekre terjed ki, hanem az Egeket, a határtalan Mennyet is bevonja érdekkörébe. Hódít. Minél tökéletesebben némítja el a nyelvet fecsegésében és szabadítja fel Isten szolgálatára, annál jobban kiszélesedik ennek a szellemi birodalomnak a horizontja.

A tökéletes hallgatás – tökéletes boldogság, mert egészen övé az Isten, aki maga a Boldogság. De mert a békét is csak Istenben találjuk meg, csak annak lesz teljes a békéje, aki egészen hallgat. Teljes hallgatás – teljes béke – így fejezte ki ezt egy kármelita szent.

      Aki tehát tökéletes boldogságot, teljes békét akar, azaz, aki szent akar lenni, annak meg kell tanulnia – hallgatni. Mégpedig mindenekelőtt el kell sajátítania a külső csendhallgatást. Hogy ezt elérje, tudnia kell bizonyos alapvető dolgokat – a nyelvről.

      1. A nyelv „nyughatatlan rossz, telve halálos méreggel”, rosszabb a vadállatnál. (Jak 3,8). Ezért szükségképpen fékezni kell, mert különben kiszámíthatatlan kárt okoz gazdájának s másoknak egyaránt. „Kicsiny tag ugyan, de nagy dolgokat visz végbe” (Jak 3,5). Egyetlen gyufaszállal erdőt lehet lángba borítani. Egyetlen szó lelkeket ölhet, háborúba sodorhat nemzeteket, ellenségekké tehet jóbarátokat, farkassá változtathatja a bárányt, és lángra lobbanthatja a szunnyadó szenvedélyeket. Aki ezt nem tudja vagy erről megfeledkezik, vagy tudatosan nem akar tudomást venni róla – az nem fogja megfékezni nyelvét; aki pedig nem fékezi meg a nyelvét, elveszti lelkét. Ezt állító formában így tanítja a Szentírás: „Aki megőrzi nyelvét, megőrzi lelkét” (Péld 13,3).

      Szent Jakab roppant világos hasonlattal él. Zabolát teszünk a lovak szájába, hogy nekünk engedelmeskedjenek – ezzel kormányozzuk egész testüket. A hajót is, amelyet szelek, viharok hajtanak, egyetlen kormánykerékkel oda irányítjuk, ahová akarjuk. Világos, ha a kormánykereket nem fogom s nem irányítom, az egész hajó a szelek játékszere lesz. Ha nem kormányozom nyelvemet, ha nem fékezem, örvénybe visz, elvész az életem, el a lelkem. Élet vagy halál. Mégpedig a lélek élete vagy halála – ez a sorsdöntő kérdés! Lehet-e túlzás Szent Jakab megrendítő intelme: „Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér” (Jak 1,26).

      Tehát: Silentium! Azaz: hallgass, ne szólj! Inkább hibázzunk hallgatás, mint beszéd által. A hiba összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz ebben, mint amabban. A következő szólásmód közkeletű, nincs, ki ne ismerné, nincs, ki fájdalmas tapasztalatot ne szerzett volna e körül: Ó, ha hallgattam volna! Bár ne szóltam volna!…

      Ki lesz tökéletes? Aki szavaiban nem hibáz! S ki nem hibáz? Aki megszokta a hallgatást; mert ha szólnia kell, nagyon is megfontolja majd, mit szóljon. Szent Jakab kijelenti: „Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi” (Jak 3,2). Hogy ne hibázzunk, inkább hallgassunk!

Az elmélkedés itt folytatódik.

Létrehozva 2019. augusztus 28.