Lorenzo Scupoli: Lelki harc (14)

Lorenzo Scupoli: Lelki harc (14)

XLIII. fejezet.
Az ima

Ha, amint az eddigiekben kimutattuk, az önmagunk iránt való bizalmatlanság, az Istenbe vetett bizalom és a jónak a gyakorlása olyannyira szükségesek ehhez a lelki harchoz, még sokkal szükségesebb az ima, melyet a harchoz megkívánt eszközök között negyediknek említettünk. Mert az ima által nemcsak az előbbieket, hanem általában minden jót megnyerhetünk a mi Urunktól és Istenünktől. Az ima az a csatorna, melyen át az isteni jóság és szeretet forrásából fakadó kegyelmek lefolynak hozzánk. Az imádság útján mintegy Isten kezébe adjuk a fegyvert, hogy Ő küzdjön és győzzön értünk. Hogy azonban az imát hasznodra fordíthasd, jártasságot kell szerezned a következőkben:

Először, eleven, sohasem szűnő vágyódás égjen benned, hogy mindenben és mindennel Istent szolgáld, és pedig oly módon, ahogy abban Isten szent fölségének legnagyobb kedve telik. Ezt a vágyódást úgy ébreszted fel magadban, ha meggondolod, hogy Isten az Ő minden mértéket meghaladó, csodálatos tulajdonságaiért, jóságáért, bölcsességéért, szépségéért és egész végtelen tökéletességéért minden szolgálatra és a legmélyebb tiszteletre méltó; hogy harminchárom esztendő keserves fáradságát és kínlódását vette magára érted, hogy gonoszságtól és bűntől elmérgesedett sebeidet meggyógyította, még pedig nem olajjal és borral, hanem szentséges ereiből, valamint ostorozással, tövisekkel és szögekkel szétroncsolt testéből folyó drága vérével. Vedd fontolóra mindezeken kívül, mit nyertünk mi Istennek e szenvedés-szolgálata által. Ez szerezte meg nekünk az uralmat önmagunk és gonosz ellenségünk fölött, s ez tett bennünket Isten gyermekeivé.

Másodszor, éljen benned eleven hit és szilárd bizalom, hogy Isten készségesen megadja neked mindazt, amire az Ő szolgálatához és a magad üdvösségére szükséged van. Ez a szent bizalom az az edény, melyet Isten irgalmassága megtölt kegyelmeinek a kincseivel. Minél nagyobb ez az edény és minél több fér belé, annál több kincs ömlik az imán keresztül ölünkbe.

De hogy is tagadhatná meg a változhatatlan, mindenható Isten tőlünk kegyelmeit, mikor Ő maga parancsolta meg, hogy kérjük azokat tőle és mikor még Szentlelkét is megígérte, ha bizalommal és kitartással könyörgünk érte.

Harmadszor, azzal a szándékkal fogj imádságodhoz, hogy csak azt akarod, amit Isten akar, nem pedig, amit te magad akarsz; vagyis azért imádkozz, mert Isten így akarja, és csak az esetben kívánd imád meghallgatását, ha az Isten akarata is. Más szóval, ne az legyen szándékod, hogy Isten akaratát a magadéhoz hajlítsd, hanem az, hogy a magadét Istenével egyesítsd. Mert a te önszeretettől megmételyezett és megromlott akaratod könnyen téved és nem is tudja, mit kér. Az isteni akarat viszont, kimondhatatlan jóságával egyesülve, sohasem tévedhet. Azért Isten akarata a szabály, melyhez minden más akaratnak igazodnia, melyet minden más akaratnak követnie és engedelmességben szolgálnia kell.

Ez okból csak Isten tetszésével megegyező dolgokat kérjünk. Ha kétségünk volna aziránt, vajon bizonyos dolog megfelel-e ennek a követelménynek, akkor azt csak azzal a föltétellel kívánjuk és kérjük, ha Isten akarja, hogy megkapjuk. Azokat a dolgokat pedig, melyekről biztosan tudjuk, hogy Isten kedvére valók, amilyenek például az erények, inkább azzal a szándékkal kérjük, hogy általuk Istennek szolgáljunk és neki engedelmeskedjünk, semmint valami más célból, vagy egyéb akár lelki okból is.

Negyedszer, cselekedeteid kérésedhez illőek legyenek, imádság után pedig azon igyekezz, hogy a kívánt kegyelmek és erények befogadására alkalmassá válj. Mert az ima gyakorlatának annyira egybe kell kapcsolódnia az önmegtagadás gyakorlatával, hogy e kettőnek mintegy állandó körfutásban kell egymást követnie. Valóságos istenkísértés volna olyan erényért könyörögni, melynek megszerzésén magunk semmit sem dolgoztunk.

Ötödször, kérésed előtt adj hálát a már vett jótéteményekért, amit ilyenformán tehetsz: „Istenem, aki pusztán jóságodból teremtettél és megváltottál, s aki számtalanszor kiszabadítottál ellenségeim kezéből, jöjj most is segítségemre, s bárha sokszor fellázadtam ellened és hálátlan voltam irántad, ne tagadd meg tőlem, amiért most hozzád esedezem.”

Ha bizonyos meghatározott erényért imádkozol, s éppen akkor valami nagyon megkeseríti számodra annak gyakorlását, el ne felejts külön köszönetet mondani ezért az üdvös alkalomért. Mert ez nem csekély kegyelem Istentől.

Hatodszor, miután az ima minden erejét és hatásosságát Isten különös jóságából és könyörületességéből, egyszülött Fiának élete és halála által szerzett érdemeiből, továbbá abból az isteni ígéretből nyeri, hogy meghallgat bennünket, ezért kérésedet a következő, vagy hasonló szavakkal végezd: „Add meg nekem ezt a kegyelmet Uram, a te véghetetlen irgalmasságodból. A te szentséges Fiad érdemei eszközöljék ki számomra a kért kegyelmet. Emlékezzél meg Uram ígéretedről és hallgasd meg könyörgésemet.”

Használd fel kegyelmek kieszközlésére a Boldogságos Szent Szűznek és a szenteknek a közbenjárását is. Ők érdemeik által sokat tehetnek érted, mert miután életükben megadták a Legfölségesebbnek kijáró tiszteletet, most nagy kegyben állnak Istennél.

Hetedszer, múlhatatlanul szükséges, hogy kitartó légy az imádságban. Mert az alázatosság mindent legyőz. Ha az evangéliumi özvegy kitartó és állhatatos könyörgése meg tudta lágyítani a rosszindulatú bíró szívét, mennyivel inkább meghatják esedezéseink azt a Szívet, melyben a jóság teljessége lakozik.

Azért, ha Isten talán késlekednék is kérésed meghallgatásával, sőt már-már úgy látszanék, mintha nem is akarna meghallgatni, te azért folytasd rendületlenül imádságodat és szilárd bizalommal reménykedj segítségében. Mert a kegyelmek osztogatására szolgáló eszközök nemcsak sohasem fogyatkoznak meg nála, hanem mindig végtelen mennyiségben állanak rendelkezésére. Ha tehát te minden tekintetben megtetted a magadét, bizonyosra veheted, hogy megkapod, amit kérsz, vagy esetleg valami mást, ami hasznosabb számodra, sőt az is lehet, hogy mindkettőt egyszerre.

Minél inkább úgy érzed, mintha Isten elutasítaná kérésedet, annál mélyebben alázkodj meg önmagad előtt, de méltatlanságod tudatában azért el ne fordítsd tekintetedet az isteni jóságról, hanem inkább ébressz magadban egyre nagyobb bizalmat iránta.

Ha bizalmadat így elevenen és erőteljesen ébren tartod, annál kedvesebb lesz Isten előtt, minél erősebb ostromot kellett kiállania.

Végül, folytonosan adj hálát Istennek és ismerd el jóságát, bölcsességét és szeretetét akkor is, ha elutasítja kérésedet, éppen úgy, mintha teljesítette volna. Bármi történjék is, vesd alá magadat változatlan megnyugvással és alázatossággal az isteni Gondviselésnek.

XLIV. fejezet.
Mi a benső ima?

A benső ima a lélek fölemelkedése Istenhez, annak a kifejezett, vagy hallgatólagos kérésével, amit az ember kíván. A kifejezett kérés abból áll, hogy a lélek szavakba önti kívánságát ilyen, vagy ehhez hasonló módon: „Én jóságos Istenem, add meg nekem ezt a kegyelmet szent neved tiszteletére.” – Vagy így: „Uram, azt hiszem, megnyeri tetszésedet és dicsőségedre szolgál, ha ezért a kegyelemért esedezem hozzád, teljesítsd tehát bennem isteni akaratodat.” Ha ellenség támadna rád, így imádkozzál: „Istenem, siess segítségemre, hogy meg ne adjam magamat ellenségeimnek.” „Istenem, támaszom és erősségem, jöjj gyorsan segítségemre, hogy el ne essem.”

Ha a küzdelem tovább tart, te is folytasd könyörgéseidet, s fejts ki erőteljes ellenállást támadóddal szemben. Mikor pedig véget ért a küzdelem, fordulj ismét az Úrhoz, mutasd meg neki ellenfeledet és saját gyöngeséged beismerésében így szólj hozzá: „Íme Uram, a te jóságos kezed alkotása, akit véreddel megvásároltál. Íme, ez pedig ellenséged, aki el akarja őt tőled szakítani, hogy azután megfojthassa. Hozzád menekülök Uram, egyedül beléd helyezem minden bizalmamat, mert Te mindenható és jóságos vagy. Te látod gyöngeségemet és tudod, hogy segítséged nélkül milyen könnyen odadobnám magam prédájául. Segíts hát egyetlen reménységem, lelkem erőssége!”

A hallgatólagos kérésnél nem öntjük szavakba kívánságunkat, hanem egy-egy gondolattal Istenhez emelve szívünket, elé terjesztjük szükségünket. Így pl. ha Isten jelenlétébe helyezkedve beismered, mennyire képtelen vagy arra, hogy a rosszat kerüljed, és a jót cselekedjed, s ég benned a vágy Isten hűséges szolgálatára és ezzel a vágyódással eltelve ráfüggeszted tekintetedet és alázatosan, bizalommal várod segítségét, ez az imádság már magában foglalja azt a kérést is, amelyre szükséged van. Minél világosabb és őszintébb tehetetlenséged beismerése, minél bensőségesebb a vágyódásod az Ő szolgálatára, s minél elevenebb a bizalmad, annál hathatósabb ez a hallgatag imádság.

Van ennek a hallgatólagos imádságnak még egy rövidebb módja is. Egy Istenre vetett egyszerű pillantás az egész, azzal az óhajtással, hogy segítsen rajtunk. Ez a pillantás nem egyéb, mint hallgatólagos, szótalan emlékeztetés és megújított kérés valami olyan kegyelemért, amiért már valamikor előbb könyörögtünk. Igyekezz az imádságnak ezt a módját megtanulni és állandóan használni. Meglátod, hogy ez a mindig és mindenütt kezed ügyébe eső és könnyen megragadható fegyver milyen értékesnek bizonyul és mennyi hasznát látod.

XLV. fejezet.
Az elmélkedő imádság

Ha bizonyos ideig, pl. egy fél, vagy egy egész óráig, sőt talán még tovább akarsz imádkozni, fűzz imádságodhoz elmélkedést az Úr Jézus életéről és szenvedéséről és alkalmazd az isteni Megváltó cselekedeteit arra az erényre, amelynek a megszerzésére törekszel.

Így pl. ha a türelem erényének a kegyelmét akarod megnyerni, végy elmélkedésed tárgyául néhány pontot az ostorozás titkából. Képzeld magad elé 1) amint a törvényszolgák, Pilátus parancsára, a nép kiáltozása és gúnyolódása közepette a Megváltót a megostoroztatás helyére hurcolták, 2) amint a kegyetlen hóhérszolgák dühös sietséggel letépték ruháit és tiszta, szent testét mezítelenül odaállították, 3) amint ártatlan kezeit kemény kötelekkel összekötözték és az oszlophoz szorították, 4) amint az ostorozás szétszaggatta és összemarcangolta szent testét, úgyhogy isteni vére patakokban ömlött alá a földre, 5) amint a mindig ugyanarra a helyre hulló ostorcsapások egyre mélyebbre hasították sebeit.

Ha így, a türelem erényének megszerzése végett fölállítottad elmélkedésed pontjait, akkor igyekezz belső érzékeiddel minél élénkebben átérezni azokat a keserves szenvedéseket és kínokat, melyeket szeretetreméltó Üdvözítőd egész testében és testének minden részében kiállott.

Térj át azután elmélkedésedben legszentebb lelkére, és minden figyelmedet oda irányítva nézd azt a türelmet és szelídséget, mellyel ezt a mérhetetlen szenvedést elviselte, s azt a kielégíthetetlen vágyakozást, hogy mennyei Atyja dicsőségére és a mi üdvösségünkre még nagyobb és még kegyetlenebb gyötrelmeket szenvedhessen.

Fontold meg, milyen forró vággyal kívánja, hogy megosszad vele szenvedéseidet; nézd, milyen hévvel könyörög az Atyához, méltasson téged arra a kegyelemre, hogy keresztedet, mely most válladat nyomja, és minden egyéb nehézségedet béketűréssel viseld.

Erősítsd meg akaratod ismételt felbuzdulásaival elhatározásodat, hogy mindent türelemmel szándékozol elviselni. Majd emeld szívedet a magasba, és adj hálát Istennek, amiért irántunk való szeretetből egyszülött Fiát e világra küldte, csak azért, hogy ennyi keserves kínt elszenvedhessen és érted könyöröghessen. Szent Fiának cselekedetei és könyörgései által kérd, részesítsen kegyelmében és adja meg neked a türelem erényét.

Létrehozva 2025. augusztus 28.