„Amikor Jézus Jeruzsálemhez közeledett, meglátta a várost, és sírni kezdett.”

A szent evangéliumokban rögzített minden cselekedete Urunknak valamilyen módon példa számunkra. Ezen a vasárnap halljuk, hogyan közeledett Jeruzsálemhez virágvasárnap, és sírt felette, mert tudta, hogy hamarosan elpusztul. Miért olvassuk ezt az evangéliumot ezen a vasárnap, jóval virágvasárnap után, kérdezhetitek. Azért, mert a város és temploma körülbelül ebben az évszakban, nyár közepén, negyven évvel Krisztus feltámadása után pusztult el. Figyeljünk arra, amit Jézus mond a városnak, amikor az Olajfák hegyéről nézi: „Nem ismerted még meglátogatásod idejét”; más szóval: „Nem fogadtál engem Messiásodnak, pedig annyi jelet kaptál.”

Mivel Urunk cselekedetei példaként szolgálnak, ez azt jelenti, hogy a keresztény életben helye van a bánatnak, sőt a könnyeknek is. Nem vagyunk kötelesek sztoikusok lenni, soha nem kimutatni érzelmeinket. De ahogy Krisztus halandó életének utolsó hetének elején sírt Jeruzsálem felett, mert [az] elvakult és elzárkózott Isten kegyelmétől, nekünk is leginkább a bűn miatt kell bánkódnunk, amely elválaszt minket Istentől, Atyánktól.

Mint tudjátok, a bűn miatti bánatnak külön neve van: „bűnbánat”. Ez a szó a latinból származik [contritio], és szó szerint „őrlést” jelent. A bűnbánat szót nem használjuk másfajta bánatra, még olyan nagyra sem, mint amit valaki érezhet házastársa vagy gyermeke halála miatt. A „bűnbánat” vagy „őrlés” szót csak a bűn miatti bánatra használjuk. Miért van ez így?

Képzeljétek el, hogy ebben az életben olyanok vagytok, mint akik egy barlangban élnek. A barlangnak van egy bejárata, melyen át némi fény szűrődik be. Ez a fény a lelkiismeret fénye, melynek segítségével meglátjuk, hogy mely cselekedeteink jók és melyek rosszak. Bűneink olyanok, mint a barlang bejáratát elzáró sziklák, amelyek elzárják a fényt és megakadályozzák, hogy kijussunk.

Mit kell tennie valakinek ebben a helyzetben, ha szabad akar lenni? Elég, ha többé nem vétkezik? Nem, először szét kell törnie a sziklákat, melyek elzárják az útját. Pontosan ezt teszi a bűnbánat: lassan leőrli a bűnt, amíg semmi nem marad belőle. Természetesen más dolgokat is meg kell tennünk a bűnnel szemben, például gyónni és vezekelni. De mindezek csak annyiban lesznek értékesek, amennyiben a szívünkben lévő bűnbánatból fakadnak.

De vegyük észre, hogy a bűnbánat nem keletkezik bennünk spontán módon. Ez különbözteti meg másfajta bánattól. Természetes, hogy sajnáljuk, ha valami rosszat tettünk, ami miatt mások rossz szemmel néznek ránk. Például egy gyáva ember természetesen szégyelli magát, ha mások látják gyávaságát. De sajnálni a bűnt azért, mert elválaszt minket Istentől, az ember természetének erejével nem lehetséges.

Hogyan nyerhetjük el ezt a nagyon értékes fajta bánatot? Ez Isten ajándéka, és ezért, mint minden más isteni ajándék, a bűnbánat is valami, amiért imádkozni kell.

Ha megnézzük a misekönyvet – azt a könyvet, amit a pap használ a szentmise során –, meglepődhetünk, hogy a végén, a bizonyos napokon használható opcionális imák között található egy sor kérés, melynek címe „a könnyek ajándékáért”. Tényleg kérhetjük Istentől, hogy adjon nekünk könnyeket? Igen – de nem akármilyen könnyeket; nem érzelgősségből fakadókat, nem kétségbeesetteket, és még kevésbé haragosakat, mint amikor a pokolról olvasunk, ahol „sírás és fogcsikorgatás” van. De imádkozhatunk a bűnbánat könnyeiért. A misekönyv a szívünket a sivatagban lévő sziklához hasonlítja, amelyet Mózes megütött a botjával, és így vizet hozott a népnek:

„Mindenható és irgalmas Isten, aki szomjazó népednek élő víz forrását engedted a sziklából, csapj a szívünkből bánat könnyeit, hogy bűneinket sirathassuk, és így érdemessé váljunk irgalmadból azok bocsánatára.”

A bűnbánat kegyelmének példaképe Szent Mária Magdolna, a bűnbánók védőszentje. Egy hagyomány szerint Krisztus feltámadása után [Mária Magdolna] éveket töltött remeteként – női remeteként – bűneiért gyászolva: de nem komoran vagy kétségbeesetten, hanem békében, egyre szorosabb szeretetben Krisztussal. Kérjük őt, hogy ugyanazt a kegyelmet nyerje el nekünk.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. augusztus 7.