Keresztelő János, az egykor népszerű próféta, akihez zsidók tömegei vándoroltak ki a pusztába, hogy hallgassák  tanítását  és megkeresztelkedjenek általa, fogoly. Heródes börtönbe vetette, mivel szemébe mondta az igazságot. János, értesülve Jézus csodatetteiről elküldi két tanítványát Jézushoz ezzel a kérdéssel:  „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”  (Máté evangéliuma 11,3)

Keresztelő János, sikereinek csúcsán, a tőle keresztséget kérő, akkor még ismeretlen Jézusban felismeri az Üdvözítőt  (Máté 3,14), rabként mégis rákérdez, hogy a csodákat csodára halmozó Jézus valóban a Megváltó-e?

Jézus válaszában sorolja a bizonyítékokat: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek  hallanak,  halottak  feltámadnak,  a  szegények  pedig  hallgatják  az  evangélium  hirdetését”. (Máté 11,5) A felsoroltak nemcsak tényszerűségükben lehettek meggyőzőek, hanem az ószövetségi  proféták  tanítását  jól  ismerő  Jánosnak  sokat  mondhatott  az  is,  hogy  Jézus  Ézsaiás profétának a Messiásról szóló jövendöléséből idézett.

Aztán Jézus így folytatja: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” Ez a mondat látszólag nem tartozik  ide,  valódi  értelmét  csak  akkor  értjük  meg,  ha  fellapozzuk  Ézsaiás  próféta  jövendölését. Ennek az első néhány mondata ugyanis így hangzik: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy  szabadulást hozzon nektek.” Ez az az ígéret, amit Jézus nem idézett a Keresztelő Jánosnak szóló üzenetében.

Itt  válik  nyilvánvalóvá,  hogy  az  Újszövetségi  Szentírás  egyik  legdrámaiabb  jelenetét  olvassuk. Igen, Jézus azt üzeni Keresztelő  Jánosnak,  hogy ő a világ Megváltója, de Jánost nem szabadítja ki Heródes fogságából. Boldogság akkor vár rá, ha ezen nem botránkozik meg, azaz nem háborodik fel, nem  utasítja el, hanem így is elfogadja Jézust személyes Megváltójának. Nemsokára Heródes lefejezteti Keresztelő Jánost.

Szinte aktualizálni sem kell ezt a helyzetet, annyira emberi, annyira összevág a saját tapasztalatunkkal. Karrierem csúcsán, egy intézmény vagy  egy  nyereséges vállalkozás élén milyen magától értetődő felismerni a Gondviselést a sikereimben, milyen lelkesítő elfogadni Istennek azt a
szándékát,  hogy  elismert  felsővezetőként  teljesítsem  be  a  tőle  kapott  küldetést.  Persze  az  ilyen helyzeteknek  is  vannak  buktatói,  mégis  könnyű  megvallani: Jézus Krisztus Te vagy a Megváltó, nemcsak úgy általában, hanem az én személyes életemben is.

Aztán jönnek a hullámvölgyek, sokszor talán éppen a tisztességességünk okán: nem adtunk kenőpénzt és elvesztettük a vállalkozásunk túlélését biztosító tendert, nemet mondtunk a főnökünk erkölcstelen kérésének és azt utcán találtuk magunkat. Jézustól kérjük, hogy tegyen igazságot, tőle várjuk a kárpótlást, vagy legalább azt, hogy mentsen ki az egzisztenciális  válságból,  de  nem  jön  a gödörből kiemelő csoda. Elbizonytalanodva tesszük fel a kérdést: Te vagy-e az? Hitünk igazi próbája ez:  elfogadjuk-e Jézus Krisztust Megváltónak akkor is, ha életünk nem a vágyaink, az imáink szerint alakul, vagy megbotránkozunk benne. „Boldog, aki nem botránkozik meg.” 

Forrás: Monday Manna. A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete. www.keve.org

Létrehozva 2014. március 4.