A Szentatya február 26-án szerdán folytatta a szentségekről szóló katekézis-sorozatát. A múlt héten a bűnbánat szentségéről, míg ez alkalommal a betegek szentségéről elmélkedett. Régen ezt utolsó kenetnek nevezték, mivel úgy tekintették, mint lelki vigaszt a halál közeledtével. A betegek kenete elnevezés azonban segít, hogy a betegségre és a szenvedésre Isten irgalmasságának távlatában tekintsünk – magyarázta Ferenc pápa.

Van egy bibliai ikon, amely jól kifejezi a betegek kenetében megjelenő misztérium mélységét: ez az irgalmas szamaritánus példabeszéde, amelyet Lukács evangéliumában olvashatunk (Lk 10,30-35). Valahányszor ehhez a szentséghez járulunk, az Úr Jézus a pap személyében közel hajol a szenvedőhöz, a súlyos beteg vagy idős emberhez.

A példabeszédben az irgalmas szamaritánus segítségére siet a szenvedőnek, olajat és bort önt sebeire. Az olaj arra emlékeztet bennünket, amelyet a püspök Húsvét előtti nagycsütörtökön a krizmaszentelő misén áld meg, amely a betegek kenete lesz majd. A bor pedig Krisztus szeretetének és kegyelmének a jele, amely értünk feláldozott életéből fakad és az egyház szentségi életében fejeződik ki teljes gazdagságában.

A példabeszédben a szamaritánus a szállásadó gazdára bízta a sérült embert, hogy tovább viselje gondját, nem törődve a költségekkel. Ma ki ez a szállásadó? – tette föl a kérdést a pápa, majd így válaszolt: Az egyház, a keresztény közösség, mi vagyunk, akikre az Úr Jézus nap mint nap rábízza a testben és lélekben szenvedőket, hogy mi adjuk át nekik teljes irgalmasságát és üdvösségét.

A katekézis elolvasható itt.

Létrehozva 2014. február 28.