“Szeretem a vulgaritást. A jó ízlés a halál, a vulgaritás az élet.” Mary Quant angol divattervező e szavai, aki magára vállalta a miniszoknya és a forrónadrág feltalálását, a hatvanas években kezdődött »divatforradalom« egyik legfontosabb, bár ritkán hangsúlyozott aspektusáról árulkodnak: a vulgaritásról.[1]

A divat valóban egyre inkább a vulgaritás felé hajlik. Ez a vulgaritás nemcsak a jó ízlést és az illemet tiporja sárba, hanem olyan mentalitást tükröz, amely ellene van minden rendnek és fegyelemnek, mindenfajta korlátozásnak, legyen az esztétikai, erkölcsi vagy társadalmi, és amely végső soron egy teljesen „felszabadult” viselkedési normát sugall.[2]

A kényelem és a praktikum a legfőbb kritérium?

Az egyre rövidebb szoknyák bevezetésének indoklása az volt, hogy „praktikus és felszabadító legyen, lehetővé téve a nők számára, hogy buszhoz fussanak.” Az a felfogás, hogy a kényelem, a praktikum és a mozgásszabadság kell, hogy az öltözködés egyetlen kritériuma legyen, a józanság és az elegancia általános normájának megbomlásához vezetett, nem is beszélve a szerénység normáiról.[3]

Így az alkalmi öltözet, amely kényelmesebb és praktikusabb, egyre inkább normává válik, függetlenül az emberek nemétől, korától és körülményeitől. A farmer és a póló (ami korábban alsónemű volt) a hétköznapi öltözködés részévé vált.

Bár szabadidőnkben viselhetünk kevésbé formális ruhákat, ezek a ruhák nem kelthetik azt a benyomást, hogy az ember feladja méltóságát és komolyságát. Nem kelthetik azt a benyomást, hogy az ember valójában szabadságra ment az elvei elől.

A múltban még a szabadidős öltözködés is, bár kényelmesebb volt, megőrizte a méltóságot, amelyet soha nem szabad feladni.

Érdekes, hogy sok vállalat megköveteli az alkalmazottaktól az üzleti/hivatalos ruházat viselését, hogy a komolyság és felelősségtudat képét közvetítsék. Ez azt bizonyítja, hogy az öltözködés üzenetet közvetít. Kifejezhetik a komolyságot és a felelősségtudatot, vagy másrészt az éretlenséget és a nemtörődömséget.

Uniszex ruházat

Az a feltevés, hogy a kényelemnek és a praktikumnak kell elsőbbséget élveznie a ruhaválasztásnál, még egy következménnyel járt: a ruhák többé már nem tükrözik az egyén identitását. Más szóval, többé nem jelzik az illető társadalmi helyzetét, foglalkozását, vagy akár olyan alapvető tulajdonságait, mint a nem és az életkor.

Így az uniszex öltözködés széles körben elterjedt: a farmert és a rövidnadrágot mindkét nem és minden generáció tagjai hordják. Fiatal férfiak és nők, fiatalok és idősek, egyedülállóak és házasok, tanárok és diákok, gyerekek és felnőttek, mindannyian keverednek egymással, és egy és ugyanazon ruházatot viselik, amely már nem fejezi ki azt, hogy kik ők, mit gondolnak vagy mire vágyna

Nem a csuha teszi a szerzetest, de azonosítja őt

Ellenvethetnénk, hogy „nem a csuha teszi a szerzetest.”s Az a tény, hogy valaki előkelően és elegánsan öltözködik, önmagában nem jelenti azt, hogy jó elvek vezérlik és jó viselkedése van. Hasonlóképpen, az a tény, hogy valaki mindig alkalmi ruhát visel, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz elvei vannak vagy elítélendő a viselkedése. Első pillantásra az érvelés logikusnak, sőt nyilvánvalónak tűnik. Alaposabban elemezve azonban nem állja meg a helyét.

Igaz, nem a habitus teszi a szerzetest szerzetessé. Mindazonáltal ez egy erős elem, amely azonosítja őt. Ráadásul nemcsak azt befolyásolja, hogy az emberek hogyan tekintenek a szerzetesre, hanem azt is, hogy ő hogyan tekint önmagára. Senki sem fogja tagadni, hogy sok apáca és szerzetes identitásvesztése, amely az elmúlt negyven évben történt, nagyrészt annak köszönhető, hogy levetették a hagyományos szokásokat, amelyek megfelelően kifejezték a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség szellemét, valamint a megszentelt személyekhez illő aszketikus életmódot.[4]

Az öltözködés és a meggyőződés közötti összhang szükségessége

Tekintettel a hajlamok, elvek, meggyőződések és viselkedésünk egységére, az öltözködésünk nem hagyhatja érintetlenül a mentalitásunkat.

Egy bizonyos típusú ruházat viselése egyfajta viselkedési formát jelent; és amikor a ruházat már nem tükrözi megfelelően tendenciáinkat, elveinket és meggyőződéseinket, az ember mentalitása észrevétlenül kezd megváltozni, hogy „szinkronban” maradjon azzal, ahogyan önmagát mutatja. Ez azért van így, mert az emberi értelem a benne rejlő logika erejénél fogva természetszerűleg törekszik arra, hogy összhangot teremtsen a gondolkodás és a viselkedés között.[5]

Ezt a szabályt nagyszerűen összefoglalja Paul Bourget francia író híres mondata: „Úgy kell élni, ahogyan gondolkodunk, annak veszélyével, hogy előbb-utóbb úgy fogunk gondolkodni, ahogyan élünk.”

Az elvek átalakulásának vagy eróziójának folyamatát lelassíthatja vagy akadályozhatja az ember vallási buzgalma, mélyen gyökerező hajlamok vagy eszmék és egyéb tényezők. Ha azonban a viselkedés – amely az öltözködésben tükröződik – és az elvek és meggyőződések közötti ellentmondás nem szűnik meg, az erózió folyamata, bármilyen lassú is, kérlelhetetlenné válik.[6]

Élő hit, nem megfelelő öltözködés

Ez a finom erózió gyakran úgy nyilvánul meg, hogy az ember elveszíti érzékenységét a mentalitás alapvető pontjaival kapcsolatban. Ilyen például a szent iránti tisztelet, amellyel az embernek a szent dolgok iránt kell viseltetnie.

Valamilyen módon az annak az elvnek tett engedmények, hogy a kényelem legyen az egyetlen öltözködési szabály, azzal végződtek, hogy a komolyabb és szent tevékenységeknek informális figyelmet adtak. Hogyan lehet például megmagyarázni, hogy azok a személyek, akik valóban hisznek Urunk valóságos jelenlétében az Oltáriszentségben, és akik csodálatra méltó áldozatokat hoznak az örökimádás érdekében, mégsem látnak ellentmondást abban, hogy rövidnadrágban mutatkoznak az Oltáriszentség előtt, mintha pikniken lennének?

Ugyanaz a személy, aki ilyen öltözetben jelenik meg az örökimádásra, soha nem venné fel ezt a ruhát egy audienciára, mondjuk, II Erzsébet királynőhöz. Ez az ellentmondás azt mutatja, hogy bár az illető megőrizte hitét, bizonyos fokig az Oltáriszentség fenségességének – a Valóságos Jelenlétnek – a fogalma eltűnt a lelkéből.

Az egyenlőség elve…

Korunkban általános tendencia, hogy a kultúra és a társadalmi kapcsolatok minden szintjén a legradikálisabb egalitarizmus érvényesüljön a nemek között, sőt, az egalitarizmus tendenciája szerint az emberek és az állatok között is.

Az öltözködésben ez az egalitarizmus a növekvő proletarizálódásban, az uniszex divat meghonosításában és a nemzedékek közötti különbségek eltörlésében nyilvánul meg. Ugyanazt a ruhát bárki viselheti, függetlenül a beosztásától, korától vagy körülményeitől (pl. egy utazás, vallási vagy polgári szertartás alkalmával).

A divat területén ma káosz uralkodik. Gyakran nehéz megkülönböztetni ruházatuk alapján a férfiakat a nőktől, a szülőket a gyerekektől, a vallási szertartást a pikniktől. A hajvágások és a frizurák ugyanezt a tendenciát követik, hogy összekeverik a kort és a nemet, és lerombolják az elegancia és a jó ízlés normáit.

…ami infantilizálódáshoz vezet.

A divat modern diktátumaiban az egyik legmarkánsabb szempont az örök fiatalság, sőt a felelősség nélküli örök kamaszkor illúziójának megteremtésére való törekvés, amit „Pán Péter-szindrómának” neveztek el.

A modern divat hajlamot mutat az emberek infantilizálására. Egy brazil divatkritikus így fogalmazott: „Hosszú ideje olyan divatot látunk mind a nemzetközi, mind a hazai kifutókon, amit a gyermekkiállításon kellene bemutatni, annyira infantilizálnak, amennyire sugallják. A 25 év feletti divattervezők olyan ruhákat terveztek (és viseltek), melyeket akár egy bölcsődében is viselhetnének a gyerekek.”

A szerénység elengedhetetlen a tisztasághoz

A modern divat extravagáns, egalitárius és infantilizáló tendenciája mellett figyelembe kell venni az erény elleni támadást és a szerénység teljes hiányát.

Az emberi testnek megvan a maga szépsége, és ez a szépség vonz minket. Az eredendő bűn által az emberben hagyott rendellenesség, a testi vágy rendellenessége miatt a testi szépség, és különösen a női test szemlélésében való gyönyörködés kísértéshez és bűnhöz vezethet.

Ez nem azt jelenti, hogy a test egyes részei jók és megmutathatók, mások pedig rosszak és el kell őket takarni. Az ilyen kijelentés abszurd, és soha nem volt része az egyházi tanításnak. A test minden része jó, mert a test, mint egész jó, mivel Isten teremtette. Azonban nem minden testrész egyenlő, és egyesek jobban gerjesztik a szexuális vágyat, mint mások. Így ezeknek a testrészeknél a félmeztelenség vagy a merészen mélyen kivágott ruhák vagy olyan szűk ruhák viselése, amelyek hangsúlyozzák az anatómiát, komoly kockázatot jelent az izgalom kiváltására, különösen a férfiaknál a nőkkel szemben.

Ezért a ruháknak el kell takarniuk azt, amit el kell takarni, és ki kell emelniük azt, amit ki lehet hangsúlyozni. Egy nő arcának eltakarása, ahogyan azt a muszlimok teszik, jól mutatja egy olyan vallás egyensúlyhiányát, amely nem érti az igazi emberi méltóságot. Az arc, a test legnemesebb része, mert az tükrözi legtökéletesebben a spirituális lelket, pontosan az a rész, amely az apácák hagyományos habitusából a leginkább kiemelkedik.

Ahogyan a férfias ruháknak a férfihoz illő férfiasságot kell hangsúlyozniuk, a női divatnak a kecsességet és a finomságot kell kifejeznie. És ebben az értelemben a hosszabb haj természetes dísze a női arc keretezésének.

Erkölcstelenség a divatban és a család lerombolása

Az olyan öltözködés, amely nem mutatja az ember önbecsülését, mint értelmes és szabad lényt (és a keresztség által Isten fiát vagy leányát és a Szentlélek templomát), nagymértékben hozzájárul a család jelenlegi lerombolásához. Teszi ezt azáltal, hogy kedvez a tisztaság elleni kísértéseknek. Teszi ezt közönségességével és gyermeki mivoltával is, amely korrodálja az élet komolyságának és az aszkézis (önfegyelem) szükségességének fogalmát, amelyek mind a család összetartozását és stabilitását fenntartó alapvető elemek.

A család helyreállításáért folytatott küzdelem az abortusz, a fogamzásgátlás és a homoszexualitás ellenzése révén sokkal hatékonyabb lesz, ha a józanság, a szerénység és az elegáns öltözködés helyreállítására irányuló erőfeszítésekkel együtt történik.

Az öltözködés és Isten szeretete

A ruházat szerepe nemcsak az, hogy megvédje a testet az időjárás viszontagságaitól, hanem az is, hogy díszként szolgáljon, és szimbolizálja valakinek a funkcióit, tulajdonságait és mentalitását. A ruházatnak nemcsak méltóságteljesnek és tisztességesnek, hanem a lehető legszebbnek és legelegánsabbnak is kell lennie (amihez több jó ízlés kell, mint pénz).

Ha a „szépség útja” Istenhez vezet bennünket azáltal, hogy a teremtés példamutató okát látjuk benne, a „csúfság útja” elfordít bennünket a Teremtőtől, és a bűn csúszós lejtőjére juttat bennünket. Ezért a csúfság maga a bűn szimbóluma, és ezért fejezi ki olyan jól a „csúf, mint a bűn” kifejezés.

Forrás angol nyelven

———————————

[1] Mary Quant talks to Alison Adburgham, Tuesday, October 10, 1967, http://century.guardian.co.uk/1960-1969/Story/0,6051,106475,00.html

[2] Cf., https://web.archive.org/web/20110830194649/http://www.spiritus-temporis.com/mary-quant/

[3] Szerencsére egy ideje már egészséges ellenreakció tapasztalható a hagyományos szokások elhagyása ellen, ami a hivatások számának növekedéséhez vezetett. Egy nemrég megjelent könyv szerint „azon szerzetesnővérek közösségei, amelynek tagjai könnyen felismerhető szerzetesi ruhát viselnek”, a legvirágzóbbak és vonzzák leginkább a fiatal nőket. (A könyv szerint a fiatal nőket azok a rendek vonzzák, amelyek tagjai szerzetesi ruhát viselnek, CNS, http://www.catholicnews.com/data/briefs/cns/20090526.htm)

[4] Cf. Plinio Corrêa de Oliveira, Revolution and Counter-Revolution, https://tfp.org/index.php?option=com_content&task=view&id=691&Itemid=107

[5] Cf. Dr. Dan Kiley, The Peter Pan Syndrome – Men Who Have Never Grown Up, Dodd, Mead & Company, New York, 1983.

[6] Gloria Kalil, Os kidults e a moda Alô Chics! http://chic.ig.com.br/site/secao.php?secao_id=1&materia_id=867

---

Ajánljuk még olvasásra:

Miért okoz szorongást a bepiszkolt cipő és az előszaggatott farmer?

Létrehozva 2025. május 18.