XV. fejezet.
Néhány tanács arra, hogy ki ellen és milyen erényekkel kell küzdenünk

Most már hallottad, keresztény lélek, miképpen kell harcolnod, hogy önmagadat legyőzhesd és erényekkel ékesíthesd. Tudnod kell továbbá, hogy ha nagyobb gyorsasággal és könnyűséggel akarsz győzelmet aratni ellenségeid fölött, szükséges, hogy naponta különösen az önszeretet ellen küzdj, és igyekezz a világ részéről neked kijutó megvettetéseket és kellemetlenségeket megszeretni.

Ha nem törődünk ezzel a küzdelemmel, vagy kevés súlyt helyezünk rá, megtörténhetik, (mint ahogy föntebb már említettem) hogy a győzelem nehezen, ritkán, s tökéletlenül sikerül és nem lesz tartós.

Felhívom figyelmedet továbbá arra is, hogy erős lélekkel, bátran kell harcolnod. Ezt könnyen elnyered, ha Istentől kéred, és ha egyrészt tekintetbe veszed ellenségeid dühét és kérlelhetetlen gyűlöletét, valamint csapataik és seregeik nagy számát, másrészt mérlegeled, hogy Isten szeretete és jósága irántad végtelenül nagyobb, s hogy kimondhatatlan, mennyivel többen vannak az ég angyalai és szentjei, akik imádságaikkal velünk küzdenek.

Az ilyen meggondolásból fakadó erő tette lehetővé, hogy annyi gyönge nő ellenállt a világ minden hatalmának és bölcsességének, s legyőzte a test támadásait, és a pokol minden dühét. Azért sohasem szabad megijedned, még ha időnkint úgy látszanék is, hogy ellenségeid támadása fokozódott, hogy nem szűnik meg egész életeden át, s hogy szinte biztos bukás fenyeget minden oldalról. Mert a föntebb mondottakon kívül tudnod kell azt is, hogy ellenségeink minden tudása és képessége a mi isteni Hadvezérünknek, tehát annak a kezében van, akinek a dicsőségéért harcolunk. Mivel pedig ez a Vezér szigorú parancsával maga hív fel a küzdelemre, s kimondhatatlanul nagyra becsül minket, bizonyosan nemcsak azt nem engedi meg soha, hogy csalásnak essél áldozatul, hanem Ő maga is küzdeni fog érted, s ellenségeidet lábad elé kényszeríti, még pedig akkor, amikor neki tetszik, és amikor az neked legüdvösebb, még ha életed utolsó napjáig várakoznék is vele.

A te kötelességed csak az, hogy hősi lélekkel harcolj. Ha többször meg is sebesülnél, azért ne tedd le a fegyvert, és meg ne futamodj.

Végül, hogy bátran küzdhess, tudnod kell még azt is, hogy ebből a harcból senki sem vonhatja ki magát, és aki nem küzd, azt szükségképpen foglyul ejtik, és megölik. Olyan gyűlölettel teli ellenségekkel van dolgunk, hogy nyugalomra és békességre semmiképpen sem számíthatunk.

XVI. fejezet.
Krisztus katonájának kora reggeltől kezdve harcra készen kell állania

Reggel, amint felébredsz, nyisd ki lelked szemét, s úgy tekintsd magad, mint aki egy harctér határain belül áll, melyet, ha nem harcol, élve nem hagyhat el.

Képzeld el, hogy melletted, egyik oldalon az az ellenség, az a rossz hajlandóság van fölfegyverkezve, támadásra és gyilkos csapásra készen, amely ellen már megkezdted a harcot; másik oldaladon, jobbról győzedelmes hadvezéred, Jézus Krisztus áll, és az ő legszentebb Anyja, Szűz Mária, szeretett Jegyesével, Szent Józseffel, az angyalok és szentek nagy seregével, különösen pedig Szent Mihály arkangyallal. Balról pedig ott áll a pokolbeli sátán is hozzátartozóival, állandóan izgatva szóban forgó szenvedélyedet és megadásra kényszerítve téged.

Képzeld el továbbá, mintha szent Őrangyalod hangját hallanád, amint így szól hozzád: „Ma ez ellen és többi ellenséged ellen kelt harcolnod. Szíved meg ne ijedjen, és el ne veszítse bátorságát; ne térjen ki se félelemből, se másmilyen tekintetből, mert a mi Urunk és a te Hadvezéred itt áll melletted ezzel a nagy dicsőségteljes sereggel. Ő veled fog küzdeni összes ellenségeid ellen, és nem engedi meg, hogy azok fölülkerekedjenek, vagy tőrbe csaljanak. Állj szilárdan, végy erőszakot magadon, és viseld el a szenvedést, amit önmagad megtagadása időnkint okoz. Fohászkodj szíved mélyén gyakran a te Uradhoz és a legszentebb Szűzanyához, s a győzelem biztosan a tied. Ha gyenge vagy is és gonosz hajlandóságok tartanak is fogva, ha ellenségeid erősek és számosak is, de viszont ugyancsak hatalmas annak segítsége is, aki teremtett és megváltott téged. A te Istened határtalanul, összehasonlíthatatlanul erősebb, és sokkal inkább akarja megmentésedet, mint ahogy ellenséged kívánja romlásba döntésedet. Harcolj tehát, és a fáradtság ne essék nehezedre. Mert a gonosz indulatok ellen felhasznált fáradtságból és erőszakból és a rossz szokás fölött érzett fájdalomból fakad a győzelem, és az a nagy kincs, mellyel megvásárolhatjuk a mennyországot, s amely által lelkünk mindörökre egyesül Istennel.”

Kezdd meg a küzdelmet Isten nevében, az önmagad iránti bizalmatlanság, az Istenbe vetett bizalom, az ima és az erénygyakorlat fegyverével. Hívd ki küzdelemre azt az ellenséget és azt a hajlandóságot, melynek a fenti rendben való legyőzését elhatároztad, még pedig egyszer ellenszegüléssel, máskor megvetéssel, majd meg az ellentétes erény gyakorlása által; mérj rá halálos csapásokat, hogy ily módon megnyerd az Úr tetszését, aki egész győzedelmes egyházával együtt figyeli küzdelmedet.

Ismétlem, hogy a küzdelemnek nem szabad nehezedre esni. Csak a kötelességet kell mérlegelned, mely mindnyájunk feladatává teszi, hogy Istent szolgáljuk és tetszését keressük, valamint a harc szükségességét, mert nélküle sebesülés, sőt halál vár reánk, és meneküléssel nem menthetjük meg magunkat. Figyelmeztetlek továbbá, hogy ha lázongó meneküléssel el is akarnál távolodni Istentől, hogy magadat a világnak és a test élvezeteinek engedd át, akkor is megszámlálhatatlan bajjal kellene megküzdened, mely gyakran verejtékkel áztatná homlokodat és halálos aggodalomban szorongatná szívedet.

Vedd tehát fontolóra, milyen balgaság volna vállalnod ezeket az erőfeszítéseket és szenvedéseket, melyek a halállal még nagyobb kínlódást és véget nem érő gyötrelmeket vonnak maguk után, viszont menekülni attól a szenvedéstől, amely hamar végződik, és végtelen boldogságot szerez, s amelyben mindörökre élvezhetjük majd a mi Istenünket.

XVII. fejezet.
Milyen rendben kell vétkes szenvedélyeink ellen harcolnunk?

Sok függ attól, hogy ismerjük és betartsuk azt a rendet, amelynek alapján helyesen harcolhatunk, nem pedig csak úgy találomra, vagy gépiesen, ahogy azt némelyek, nagy károsodásukra teszik. A rend, az ellenségeiddel és gonosz hajlandóságaiddal vívott harcban abban áll, hogy szíved belsejébe vonulva alaposan kikutatod, milyen gondolatok és indulatok veszik körül, s milyen szenvedély tartja különösen fogva és hatalmában. Ezek ellen kell mindenekelőtt fegyvert ragadnod, és a harcot megkezdened.

Ha megesnék, hogy közben más ellenség is megtámadna, ez esetben mindig az ellen küzdj, amely akkor éppen a valóságban és közelről ér. Utána azonban térj ismét vissza főfoglalkozásodhoz.

XVIII. fejezet.
Hogyan álljunk ellen a szenvedély hirtelen fölgerjedéseinek?

Mivel még nem szoktad meg, hogy a sértés, vagy más kellemetlenség hirtelen csapásait kivédd, igyekezz azokat előrelátni, több ízben kívánni, és így felkészült hangulatban várni.

Hogy bekövetkezésüket előre láthasd, vedd fontolóra szenvedélyeid körülményeit, gondold meg, hol és kivel lesz dolgod, amiből azután már következtetheted, mi vár reád.

Ha valami előre nem látott kellemetlenség érne, akkor is találsz bizonyos segítséget abban, hogy lélekben előkészültél a másik, előrelátottra. Élhetsz továbbá a következő módszerrel is:

Abban a pillanatban, mikor megérzed a sértés, vagy más kellemetlenség első ütéseit, gyorsan végy magadnak annyi fáradságot, hogy lélekben Istenhez emelkedj, vedd fontolóra irántad való kimondhatatlan jóságát és szeretetét, mely arra indította, hogy ezt a kellemetlenséget küldje rád, s iránta való szeretetből történő elviselése által alkalmat adott rá, hogy magadat jobban megtisztítsd, Hozzá jobban közeledj, és Vele jobban egyesülj.

Miután mérlegelted, hogy a baj türelmes elviselése által mennyire Isten kedvében jársz, fordulj önmagad felé, dorgáld meg magadat és mondd: „Ugyan miért nem akarod ezt a keresztet elviselni, amit pedig nem ez, vagy amaz, hanem a te mennyei Atyád küld neked?” Majd azután fordulj keresztedhez és karold át annyi türelemmel és örömmel, amennyire csak képes vagy és mondd: „Ó te, az én édes Megváltóm szeretetétől megédesített kereszt, szegezz magadhoz, hogy így odaadhassam magamat Annak, aki meghalt rajtad, hogy engem megválthasson.

És ha kezdetben talán annyira hatalmában tartana a szenvedély, hogy nem tudnál Istenhez emelkedni, hanem sebesült állapotodban maradnál, légy rajta, hogy mégis, amint csak lehet, megtedd, úgy, mintha nem is sebesültél volna meg.

Leghatásosabb eszköz azonban az ilyen hirtelen indulatokkal szemben, ha idejében eltávolítod az okot, amely előidézi. Ha például azt látod, hogy bizonyos dologhoz való vonzódásod miatt hirtelen megzavarodik a kedélyed, amint azzal kapcsolatban valami bántódás ér: fordítsd el vonzódásodat attól a dologtól. Így nyugalmat találsz.

Ha azonban a nyugtalanság nem tárgytól ered, hanem olyan személytől, akinek minden legcsekélyebb mozdulata undort kelt benned és felingerel, akkor igyekezz akaratodat odahajlítani, hogy megszeresse az illetőt. Mert hiszen azonkívül, hogy ő is Isten teremtménye, akit éppúgy, mint téged, az Úr keze alkotott és isteni Vére megváltott, azáltal, hogy türelemmel elviseled őt, alkalmat nyújt neked arra, hogy hasonlóvá légy az isteni Megváltóhoz, aki jóságos és szeretetteljes volt mindenkihez.

Létrehozva 2025. május 12.