A fantasy világának hullámai, a szuperhősök és antihősök, jedik és sithek, varázslók és muglik, tündék és hobbitok, britek és faunok, vámpírok és férfarkasok sztorijai nem egy szülőben és hitoktatóban vetnek fel kérdéseket: Mi ez az egész? Mit lehet vele kezdeni? Engedni vagy tiltani? Hasznos vagy haszontalan, esetleg felhasználható? Cikkünk ebben a nem könnyű helyzetben kínál szempontokat az eligazodáshoz.

1. A helyzet

A fantasy világa olyasmi, amit nem minden felnőtt képes megérteni és jól kezelni. Ezek a népszerű filmek és könyvek azonban fiatalok nemzedékei számára jelentenek izgalmas szórakozást, jópofa hobbit vagy éppen a hétköznapokból való menekülést. A legtöbb fiatal, ha el is tiltják tőle, másoktól hall róla, és ha nem akar kimaradni (kor)osztálytársainak beszélgetéseiből, előbb-utóbb valahol úgyis megnézi a filmet vagy elolvassa a regényt. Az a kérdés tehát, hogy mit tegyen a szülő vagy a hitoktató korunk újabb és újabb hullámaival? Gátat emelhet-e eléjük, vagy megtanulhatja-e őket meglovagolni?

2. A kérdés

Pedagógiai szempontból az a kérdés, hogy a keresztény fiatalok elszigetelése később jó szigetelést fog-e nekik jelenteni? Nem lehet, hogy így csak még jobban belesüppednek gyülekezeti szubkultúrájukba, vagy abból kiábrándulva inkább “a világot” választják?

Teológiai szempontból pedig az a kérdés, hogy ezek a filmek és könyvek valóban csak rivális világnézeteket propagálnak, és valóban csak fenyegetést és akadályt jelentenek abban, hogy a fiatalok hitre jussanak?

A szülő, a hitoktató vagy a lelkész a média divatos hullámait illetően rendszerint két hozzáállás közül választ: vagy gátat emel ellenük, vagy meglovagolja őket.

3. A negatív hozzáállás

Aki a hullámoknak csupán gátat akar emelni, annak a megközelítése egyoldalúan negatív:

– ördögi fenyegetést lát bennük, kiszolgáltatottnak érzi magát, és egyetlen eszközének a tiltást, illetve az ijesztést látja (“Nem szabad megnézned!” “Ha elolvasod, akkor…”)

– ha azonban a fiatalokat eltiltja a körükben népszerű filmtől vagy könyvtől, anélkül, hogy ő maga is látta volna vagy elolvasta volna (sőt erre még büszke is), pontosan az ellenkezőjét váltja ki annak, amit el akar érni

– egyrészt nem tudja, miről beszél, így mind véleménye, mind véleményalkotási módszere hiteltelenné válik a fiatalok szemében; másrészt csak közli a saját ítéletét, ahelyett, hogy az ítéletalkotásba a fiatalokat is bevonná, és így azt az ítéletalkotás megtanulásában segítené.

Az írás frissített változata elolvasható az Apológia Kutatóközpont oldalán.

Létrehozva 2023. október 28.