A lelkivezetést is tanulni kell, folyamatosan alakul ki és érződik hatása. Egész életre szól, mindenkinek ott, ahol és amilyen helyen van!

“Célja az, hogy behatoljon egy ember életének a felszíne alá, eljusson a világ felé mutatott konvencionális gesztusainak és viselkedésének kulisszái mögé, és felszínre hozza belső szabadságát, legbensőbb igazságát, vagyis azt, amit krisztushasonlóságnak hívunk lelkében.”

A legfontosabb a lelkivezetésben: normális, természetes emberi viszony. Jó, ha könnyedén, minden nagyobb feszültség nélkül meg tud az ember nyílni a lelki vezető előtt, mindez segíti a kegyelem művét. Hamis az a tudat, hogy itt félni kell, csak rosszul érezhetem magam. És rossz, ha annak képzelem el, hogy itt mindig csodák történnek, valami olyat, hallok, ami új kinyilatkoztatás, ugyanakkor baj, ha nem fogadom el a számomra nehezet is.

Segít a lelkivezetés, hogy a helyes útra igazodjunk, ill., hogy a szentségeket gyümölcsözően vegyük.

Mit várhatunk a lelkivezetéstől? Megerősítést abban, amit sejtünk, vagy látunk. Sokszor olyan dolgokat is feltár, amit eddig képtelenek voltunk meglátni. Személyre szabott segítség lesz. Nem lesz az ember önfejű, biztos lehet benne, hogy Isten útján halad, ha engedelmes.

Mit nem fog elérni a lelkivezetés? Nem varázsolja egy kézmozdulattal valósággá a mi határozatlan, nem öntudatos óhajtozásunkat a tökéletesség után. Nem fog képessé tenni mindannak megszerzésére, ami után kívánkozunk, mert a lelkiélet nem a tökéletesség kívánásán fordul. Az emberek igen gyakran azt gondolják: mindössze egy lelkivezető megerősítésére van szükség és a kívánság máris Isten akaratává alakul, ez sosem lesz így.

Az írás elolvasható Filoméla blogján.

Létrehozva 2013. december 15.