Hagyj fel végre az illúziókkal
Biztosan élnek még benned olyan elképzelések az életről, amelyeknek folyton utána szisszensz. Talán azt gondolod róluk, hogy ha megvalósultak volna, akkor ma „minden” másképp alakul….Talán egy fiúra/férfire gondolsz, talán egy lányra/nőre…Talán egy foglalkozást gyászolsz magadban…
Talán egy eseményt, amelyről most azt gondolod: életed nagy lehetősége volt, s Te elszalasztottad. Talán egy alkalmat, amelytől más megfosztott, s Te mai napig is neheztelsz ezért rá…
Ismerem ezeket a csalóka múlt-képeket. Ismerem ezeket a lidércfényeket. Istenem, hogy tudnak néha fájni!
Pedig ha tudnád, hogy mennyi energiát rabolnak el Tőled. Ha tudnád, hogy mennyire visszahúznak az előrehaladásban.Ha tudnád, mennyire akadályai a boldoggá válásnak.Azért, mert csüngsz rajtuk,nem engeded el őket,két kézzel kapaszkodsz ezekbe az illúziókba.
Mert miközben siratsz valamit, ami soha nem volt a Tied, és amiről nem tudod bizonyossággal, hogy boldoggá tett volna-e vagy sem, nem tanúsítasz kellő figyelmet a jelennek,s eliramlik, homokként kicsordogál ujjaid közül az élet. A múltban élsz!
Az írás elolvasható Fr. Szilveszter blogján.
Létrehozva 2013. december 8.