Sok szingli így látja a kapcsolatok világát: „Isten megteremtette a világot – 510 millió négyzetkilométer a felszíne, a feljegyzés kedvéért. Isten megteremtette még a lelki társamat és elhelyezte valahová ezen a világon. A feladatom, hogy megtaláljam, és Isten feladata úgy tűnik az, hogy elrejtse őt előlem, amíg ez lehetséges. Kényes ügy.

Ha rossz asztalhoz ülök ebédnél, vagy nem figyelek oda állandóan, lehet, hogy elszalasztom őt. A sors kicsúszhat kezeimből, csak mert nem figyeltem. Készen állok arra, hogy kimerítsem magam, amíg meg nem találom őt.”

Ha magadra ismertél, akkor itt az ideje, hogy átadd az ügyet Istennek. Lelkesebben keresd Őt, mint azt, aki számodra az igazi. Komolyan azt gondolod, hogy ha szingli maradsz egy ideig, hogy Istenre koncentrálj, megengedi, hogy a nőt, akit számodra adni akart, elszalaszd? Gyakran akkor, amikor Isten szolgálatát tartjuk szem előtt, adunk Neki szabadabb kezet, pontosan azért, mert akkor már nem vagyunk útban. Úgy gondolom, hogy néha Isten vár ránk, és a kontárkodásunk és türelmetlenségünk akadályozzák meg terveinek teljes kibontakozását.

Gondold ezt: „Ha a házasság a hivatásom, akkor Isten azt akarja, hogy a jövendőbeli feleségemnek a legjobb férje legyek. De nem lehetek Istennek tetsző férfi, ha csak búslakodok, amíg Isten elém nem hozza az igazi lányt. Ha édesapa leszek egy napon, akkor gyermekeimnek kell adnom a hit ajándékát. Azonban hogyan tehetem meg ezt, ha Isten előbb nem adja meg nekem a hit ajándékát? És hogyan adhatja meg ezt az ajándékot anélkül, hogy megtisztítaná hitemet próbatételek által?” Itt az ideje, amikor Isten odaadhatja neked ezt az ajándékot. Ez az az állapot, ahol Isten találni akar.

Teréz anya ezt mondta az elfogadásról:

„Minden nap igent kell mondanunk. Igent arra, ahol Isten akarja, hogy légy. Teljes önátadás: Ha az utcára rak – ha hirtelen mindent elvesznek tőled és az utcára kerülsz – hogy elfogadhasd azt, hogy abban a pillanatban az utcára kerültél. […] Hogy elfogadhass bármit, amit ad, és hogy odaadj mindent, amit el akar venni egy nagy mosollyal. Hogy elfogadd, ha darabokra vágnak, és mégis minden darabod csak Hozzá tartozik. Ez az önátadás. Hogy elfogadd az embereket, akikkel találkozol, a munkát, amin épp dolgozol. Ma lehet, hogy jót vacsorázol, de holnap lehet, hogy semmid sem lesz. Nincs víz a szivattyúban? Rendben. Elfogadni és odaadni bármit, amit kér. Elveheti a jó hírnevedet, az egészségedet, igen. Ez az önátadás. És akkor szabad vagy.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. november 26.