Kora reggeli ima szülőként

Őszintén hiszem, hogy a mindennapos, a kelleténél jóval korábbi ébredés csak kevés ember számára természetes. Ha olyan vagy, mint én, akkor harcot jelent felkelni az ágyból, amikor megszólal a kora reggeli ébresztő. A fáradtság nagyon sokunk számára a valóság, és ez gyakran komoly akadálya annak, hogy jelentősebb időt töltsünk az imádságban.

Számomra, három 5 év alatti gyermek apjaként az alvás kiváltság, nem pedig garancia. Ha biztos akarok lenni abban, hogy minden nap 30 perc csendes és megszakítás nélküli imába tudok merülni, akkor valamivel 5 óra után kell elkezdenem. Néhány hónappal ezelőttig ez igazán kihívás volt számomra és hetente többször is azon kaptam magam, hogy kihagyom – annak ellenére, hogy észrevettem, hogy a kora reggeli ima türelmesebbé és jótékonyabbá tesz a nap folyamán.

Az utóbbi időben a téli hónapokat még nagyobb kihívásnak találtam a sötét és hideg reggelek miatt. Néhány hete azonban valami megváltozott. Elkezdtem az ébredést az ima részévé tenni. Az első felajánlásomat Istennek teszem. Ez lehetővé tette számomra, hogy elvessem a szundi gomb lenyomásának érzését, és ragaszkodjak ahhoz, hogy több időt töltsek Istennel.

Konkrétan a dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor arra ébredtem, hogy a feleségem békésen alszik az ágyban. Ekkor még mindig ott aludt Abigél lányunk a szobánkban lévő mózeskosárban. Látván, hogy mindketten alszanak, mondtam értük egy imát, felajánlva a fáradtságomat az ő kedvükre. Minden megváltozott, amikor elkezdtem ezt a kis jótékonysági cselekedetet. Minden megváltozott, amikor elkezdtem az ébredést szándékos áldozattá tenni. Többé már nem rettegtem az ébredéstől, kész voltam és hajlandó voltam ezt az áldozatot meghozni.

Ezáltal lehetővé vált, hogy minden nap több időt tölthessek Krisztussal. Másfajta látásmódot adott nekem arról, hogy az áldozatvállalás hogyan teremt termékeny talajt a gyümölcsöző imaidő számára. Már az ébredés aktusában elkezdhetjük az Atyához intézett imánkat. Ez az apró áldozat egy olyan eszközzé válik számunkra, amely által egyesülhetünk Krisztussal és elfogadhatjuk a meghívást, amelyet Ő ad nekünk minden nap, hogy több időt töltsünk Vele.

A fáradtság, amit éreztem, nem múlt el. A vágy, hogy inkább szundikáljak, mint hogy felébredjek, szintén nem igazán halványult. Az egyetlen dolog, ami megváltozott, az a perspektívám volt. Kezdtem látni, hogy a fáradtságom egy kis felajánlás, amit a feleségem és a lányom számára megtehetek.

Bár látszólag jelentéktelennek tűnik (és határozottan nem világrengető), ez a felajánlás lehetővé tette számomra, hogy újra felfedezzem, hogy az ima Krisztussá változtat minket.

Aquinói Tamás úgy írta le az imát, mint „az ember Isten iránti vágyának kifejezése”. Amikor imádkozni megyünk, akkor Jézus vágyára válaszolunk, hogy velünk legyen. Az imameghívás elfogadása valóban arról szól, hogy vágyunk megismerni és megtapasztalni az élő Istent. Az ima felajánlásom megmutatta nekem ezt a tényt, miközben azt az igazságot is feltárta, hogy az imádságban jobban hasonlítunk ahhoz, akivel időt töltünk.

Bár fáradtságunk áldozata csekély, mégis olyan emberré tesz bennünket, aki jobban hajlik az áldozatokra. Jézus szeretetének végső tette a kereszten látható – abban, hogy életét tette le érted és értem.

Amikor egyszerű cselekedeteinket áldozatos felajánlásokká alakítjuk, akkor kezdjük Krisztust tükrözni. Minél inkább tükrözzük Krisztust, annál inkább vágyunk arra, hogy olyanok legyünk, mint ő, mert azzá válunk, akinek teremtett minket.

Sok reggel úgy döntöttem, amikor az alvást választottam az imádság helyett, hogy néhány perc plusz alvás jobb nekem, mint az Istennel való egyesülés. Ezek a döntések inkább az én vágyaimról szóltak, mint arról, hogy mit akar Isten számomra. Amint a kimerültségemet áldozathozatalra változtattam a feleségemért és a lányomért, maga az ébredés egy olyan imádsággá vált, amely arra késztetett, hogy többet imádkozzak. Az elalvás rólam szólt. Az ébredés Istenről és a szeretteimről szólt.

Ahogy folytatjuk utunkat a hideg és sötét hónapokban, hozzuk meg a döntést, hogy fáradtságunkat valaki más szeretetéért áldozzuk fel. Ezáltal rájövünk, hogy ha az imádságot választjuk a kialvás helyett, ez az Egyetlen emberrel való bensőséges kapcsolathoz vezet, aki hajlandó volt életét adni azért, hogy velünk töltse az örökkévalóságot.

A reggeli imáról és a reggeli felajánlásokról bővebben lásd  The Morning Offering: An Invitation to Intimacy [A reggeli felajánlás: Meghívás az intimitásra] és The Best Prayer for a Busy Day: The Morning Offering  [A legjobb ima egy zsúfolt napra: a reggeli felajánlás].

Kép: Unsplash+

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. január 28.