A gyűlölet

A gyűlölet

Szavva (Osztapenko) szchi-igumen*

Ahogy a szeret a legnagyobb erény Isten törvényei között és megmenti a lelket, úgy a gyűlölet az egyik legsúlyosabb bűn, mely elpusztítja a lelket. Az apostol azt mondja, hogy aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos, a halál állapotában van, magát Istent gyűlöli. A gyűlölködők halál utáni sorsa rettenetes: együtt fognak szenvedni az embereket pusztulásba vivő varázslókkal és banditákkal

A gyűlölet bűne nagyon elterjedt, és kevés olyan ember van, aki szabad lenne ettől a bűntől, ahogy az ítélkezéstől is. Csodálkozol? Ne csodálkozz, barátom! Aki nem volt képes megszerezni a felebarát iránti igazi keresztény szeretetet, az nem szabad a gyűlölettől, csak ez a bűn olyannyira undorító, hogy az emberek szégyellik önmagukat, mikor a felszínre tör, ezért a gyűlölet egyike azon bűnöknek, amelyet gondosan rejtegetnek a külső szemlélő elől, és sajnos, önmaguk elől is. Becsapják önmagukat, hogy úgymond, nincs bennük gyűlölet, nem tartanak bűnbánatot e bűnért, és mivel az a bűn, amit rejtegetsz, él és virul, mígnem egyszer meg nem mutatkozik valamilyen pszichotikus kitörésben. A környezete ilyenkor mintha nem ismerné fel ezt az embert, és ő maga sem ismer magára:

Honnan van ez bennem?… Mi történik velem?

Istenem, ez az a csendes, szelíd asszony, akit ismertünk? Lehetetlen! Mi van vele?

Mint valami láncról, úgy szabadul el a gyűlölet szenvedélyének alávetett ember. Hasonló a részeghez, aki elveszítette a józan eszét. Nem beszámítható. A legdurvább és legkegyetlenebb szavak hagyják el a száját, kész felaprítani embertársát, akiről úgy véli, hogy kimozdította az egyensúlyából… Ilyen állapotban szokták a szülők megátkozni a gyermekeiket, a gyermekek pedig a szüleiket, és még a gyilkosságtól sem riadnak vissza.

Azt gondolod, hogy az ilyen emberek gyógyíthatók pirulákkal és oldatokkal? Nem, barátom! Csak a felebarát iránti szeretet és az alázat képes gyógyítani ezt a betegséget, ezt a súlyos lelki betegséget, a gyűlöletet.

Ha egy gyűlöletben beteg ember szeretne meggyógyulni a betegségéből, akkor minden nap mindenben korlátoznia kell magát, le kell nyelnie a különféle keserűségeket más emberektől. Ez nehéz… Igen, nehéz! De betegnek lenni könnyebb? A legfontosabb: milyen rettenetes következményei vannak ennek a bűnnek. Én csak a szélsőséges esetre mutattam rá, amikor a gyűlölet bűne kitörésben mutatkozik meg, más formáinak felsorolására, úgy gondolom, nincs szükség. Elég csak, ha mindannyian figyelmesen megvizsgáljuk saját cselekedeteinket és tetteinket más emberekkel kapcsolatban, és majdnem mindannyian felfedezzük magunkban ilyen vagy olyan mértékben ezen bűn jeleit.

Ellenvetheted: „Soha senki iránt nem tápláltam gyűlöletet, bár a szeretet sem lángol bennem mindenki iránt”.

Íme, íme, barátom! Aki nem lángol, más szavakkal, akiben nincs szeretet minden felebarátja iránt, abban a gyűlölet bűne él, elfojtva, úgy, hogy ha nem él lelki életet, ő maga és a környezete sem veszi ezt észre, mivel a gyűlölet bűnéről alkotott fogalom majdnem mindenkiben eltorzult.

Megszoktuk, hogy a gyűlölet csak azon esetekben jelenik meg, amikor, tegyük fel, a feldühödött férj féltékenységében meggyilkolja a feleségét és vetélytársát, vagy az elutasított lánykérő, dühében titokban felgyújtja az új házasok házát, vagy a rágalom miatt jóhírét veszített ember titokban vagy nyíltan kölcsönös gyalázkodásba vagy rágalmazásba kezd stb. Ha bennünk nincsenek ilyen megnyilvánulások, akkor mi már tisztának érezzük magunkat ettől a bűntől. De tényleg így van ez? Mindenki tudja, hogy ezek a bűnök – a dühödtség, gyűlölet és bosszú – elválaszthatatlanok egymástól, egységes egészet alkotnak, és akiben dühödtség van, vagyis ingerültség, abban gyűlölet is lakozik. Ennek bizonyítására hozok néhány rövid példát.

Hogy ne fárasszuk egymást a világiak családi életének számtalan tényével, néhány példát hozok olyan kegyes helyzetekből, amikor a templomban vagyunk, és amikor a gyűlöletnek még az árnyéka sem lehetne bennünk. Mi pedig mit látunk? Kutakodás, hallgatódzás, feljelentések, szidalmazások, különféle sértő szavak, gúnyolódások; az egyik úgy vet keresztet, hogy a másikat fellöki; a másik úgy tör előre, hogy az öregasszonyoknak csontja törik, nem nézi, hogy rátapos a gyermekekre…

A templomba turisták lépnek be: a gyűlölködő szívében ingerültség támad, sokan gondolják, egyesek pedig ki is mondják: „Minek járnak ide… nem imádkoznak és a hívőket is akadályozzák az imádságban”.

Pedig, őszintén szólva, az az ember, aki szívből, belül mélyen imádkozik, azt senki és semmi nem tudja ebben megzavarni.

A szent atyákra démonok egész csapata támadt, látható módon, kiáltásokkal, rettenetes hangokkal, zajt keltve, még a cellát is rázták, hogy úgy tűnhetett a számukra, az mindjárt összeomlik és maga alá temeti őket, ők azonban rendíthetetlenek maradtak az imádságban, semmi nem zavarta meg őket. Ha valakit ilyen zavar, ingerültté tesz, feldühít, abban a gyűlölet bűne van.

Dolgoznunk kell magunkon e tekintetben, hogy ilyenkor a gondolatainkban ne másokat elemezzünk, hogy ők ilyenek-olyanok. Tekintetünket, ha ingerültség van bennünk, magunk felé irányítsuk.

Például, beléptek a turisták az Evangélium olvasása idején, zajt keltenek a lépteikkel, elnyomják a Szent Írás szavait… Kinek tetszene ez? A lelkünkben önkéntelenül elégedetlenség ébred… itt azonnal fogjuk meg magunkat. Óh, megvagy, dühödt lélek! Nem tetszik neked?… Kényelmesen szeretnél üdvözülni, a többiek meg pusztuljanak? Igen? És ha a kegyelem épp ezekben a pillanatokban érinti meg az ő lelküket, ha talán éppen ma gyökerezik meg szívükben a jámborság magja, amely jóval gazdagabb termést fog hozni, mint a tied? Te mivel dicsekedhetsz? Hogy eljársz a templomba? Pihenni! Hiszen ha mindenki zavar téged magad körül, ha mindent észreveszel másokban, akkor nem azért jöttél, hogy küzdj magaddal… Szórakozni jöttél? Ismerd be magadnak! Torkodhoz kést tartva lépj saját lelkedhez, és ne hagyj neki nyugtot, míg alázatra nem ébred. Mond meg neki: hallgass, ne vádold a betérőket, mert minden szavad botránnyá válhat a számukra, te pedig oka lehetsz az ő elveszésüknek… Te magad sem fogod elkerülni ezt a sorsot, ha ez bekövetkezik.

Látjuk, hány lelket pusztítunk el botrányos viselkedésünkkel, botrányos szavainkkal?! Csupán csak azzal, hogy ítélkezés bűnébe vezetünk másokat, nem beszélve más dolgokról. Ki az, aki valóban, tudatosan, teljesen őszintén bánja, hogy részese e bűnnek?

Ahogy az erények egy középpontból születnek meg, a szeretetből, úgy a bűnök sokasága is egy középpontból születik: a gyűlöletből.


* Szavva (Nyikoláj Mihajlovics Osztapenko, 1898. november 11 – 1980. július 27) szchi-igumen, a Pszkovi Barlangkolostor szerzetese


A szent atyák a gyűlöletről

Aki gyűlöli a testvérét, az a halál állapotában van (Szír Szent Efrém)

…A gyűlölet az ingerültségből, az ingerültség a gőgből, a gőg a hiúságból, a hiúság a hitetlenségből, a hitetlenség a keményszívűségből, a keményszívűség a nemtörődömségből, a nemtörődömség a lustaságból, a lustaság a csüggedésből, a csüggedés a türelmetlenségből, a türelmetlenség az élevezetvágyból ered (Egyiptomi Szent Makariosz)

Ilyen a gyűlölet: nem bírja elviselni mások felhőtlen boldogságát; a felebarát jólétét saját szerencsétlenségének tartja és kesereg, látván felebarátja javát (Aranyszájú Szent János)

Ha azt a parancsot kaptuk, hogy szeressük az ellenségeinket, mi azonban gyűlöljük még a minket szeretőket is, akkor milyen büntetés vár ránk? (Aranyszájú Szent János)

(Forrás: ortodoxszemle.wordpress.com)

Létrehozva 2025. január 21.