„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez.” Zsolt 18,7

Egy esti kemény „beszélgetés” végén kijelentette a férjem, hogy tehet bármit, próbálkozhat bárhogyan, nekem az sosem elég. Igaza volt. Férjként és apaként is találtam benne hibát eleget.

De mikor úgy fogalmazott, hogy képtelenség a kedvemre tenni, ez már több volt, mint amit már előtte is elszabadult indulataim elviseltek. Felkaptam a kabátomat, és kiviharzottam az ajtón. Forró könnyek csorogtak az arcomon, ahogy újrajátszottam az előbbi jelenetet.

Elhatároztam, hogy pontosan meg fogom fogalmazni, mi a probléma a férjemmel, és megkérem Jézust, segítsen megváltoztatni. Imádkozásnak hittem, ahogy kezdtem felsorolni kifogásaimat ellene. Aztán egyszerre csak meghallottam önmagam: ronda, mérges önmagam. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem van szükségem segítségre. Isten segítségére, hogy megmutassa, hogyan jutottunk idáig – hét év boldog házasság után.

Már nem csak sírtam, hanem Istenhez kiáltottam segítségért.

Dávid király nagy volt ebben. Ő mindig Istenhez kiáltott, ha valami nyugtalanította. Egyik biblikus megjegyzi, hogy „a ’nyomorúságomban’ kifejezés valószínűleg nem egy adott problémára utal, hanem Dávid király általános állapotát jellemzi, minden olyan helyzetet, amikor bajban vagy veszedelemben volt, és amikor bevett szokása szerint az Úrhoz kiáltott, aki mindig kész volt segíteni rajta.”

Akkor este, mikor végre abbahagytam a beszédet, és figyelni kezdtem, éreztem, hogy Isten rámutat, mindazért a férjemben keresem a hibát, amiért apám nem bizonyult jó apának számomra és jó férjnek édesanyám számára. Összetört szívvel egy széthullott családban töltöttem gyermekkoromat, és ez rendkívül sérülékennyé, csalódásokra fogékonnyá tett.  Mindeddig ugyanakkor nem gyászoltam el semmivé foszlott álmaimat.

Beteljesületlen reményeim keserű elvárásokká lettek. Irányító és kritikus voltam, azt hittem, ha olyan férjjé és apává tehetem a férjemet, amilyenné szeretném, akkor ezzel széttört álmaim cserepeit újra összerakhatom.  De ez tévedés. Ne a férjemtől várjam, hogy kárpótol az elszenvedett veszteségért, hanem kiáltsak Istenhez nyomorúságomban, és kérjek Tőle segítséget.

Te is hurcolsz sebeket, amik fogva tartanak? Elvárásokat, amiket ember nem teljesíthet? Segítségre van szükséged? Nekem tudom, hogy igen. És tudom, hogy Isten ott van, és várja, hogy Hozzá kiáltsunk.

Ahogy elkezdtem feldolgozni gyermekkorom történéseit és ezek hatását a házasságomra, megtanultam, hogy a gyógyuláshoz vezető utam minden egyes lépésnél Istenhez forduljak segítségért.  Idő kellett hozzá, sok-sok ima és nagy bátorság, de Isten mindig kéznél levő segítség volt.

Nehogy elfelejtsem megemlí teni, hogy odavagyok a férjemért. És olyan hálás vagyok azért az estéért sok évvel ezelőtt, amikor végre Istenhez fordultam segítségért!

Uram, a segítségedre van szükségem, főleg …….val/vel kapcsolatban. Mutasd meg, kérlek, hol kezdjem el, és légy segítségem az úton tett minden lépésemnél. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2021. november 24.