Mindenki szereti az új dolgokat. Egy új ing, egy új ruha, új számítogép, új okostelefon vagy egy új tévé. Vagy egy új ház, új autó, egy új állás. Az új dolgok lenyűgöznek minket és kiemelnek a megszokott hétköznapokból.

Így nem meglepő, hogy sokunkban az izgalom érzése támad az új naptári év közeledtével. Bizonyos szempontból a december 31-ről január 1-jére való átmenet csupán idő kérdése, egyetlen nap eltelte. De az, hogy új naptárral kezdhetjük elölről, valahogy a lelkesedés és a várakozás érzését keltheti bennünk.

Egyesek számára, akiknek kihívásokkal teli vagy nehéz évük volt, talán kijelenthetik: „Ki a régivel – jó, hogy megszabadultunk tőle – és be az újjal!”. Lehet, hogy a különbség csak 24 óra, de az, hogy képesek vagyunk új lapot nyitni, tiszta lappal újrakezdeni, reményt adhat nekünk. Mások számára az elmúlt év jó volt. Ezért remélik, hogy még több ilyen lesz, a sikerekre építve és további előrelépést várva.

Mindkét esetben hogyan kezeljük ezt az újdonságot, ezt az „újrakezdést”? Hogyan kerüljük el, hogy alig néhány nappal az Új Év kezdete előtt ne csak a régi dolgok folytatását tapasztaljuk?

Néhány ember számára ez magában foglalja az újévi fogadalmakat. Ezekkel azonban az a probléma, hogy általában mindent el akarunk érni, vagy semmivé foszlik. Ha például valaki elhatározza, hogy abbahagyja a dohányzást vagy visszaszorít valamilyen egészségtelen szokást, amint nem tartja be ezt a vállalást, az elhatározás megszűnik. Kudarccá válik.

Én inkább olyan célokat tűzök ki, amelyek mérhetőek és elérhetőek, amelyekre egész évben törekedhetek. Például, ha az lenne a vágyam, hogy írjak egy új könyvet, azt nem kell január 1-én, az év első hetében vagy akár a kezdeti hónapokban teljesíteni. Haladhatok a célom felé, és érzékelhetem a fejlődésemet. Vagy esetleg egy év alatt szeretném elolvasni a teljes Bibliát. Ideális esetben minden nap olvasnám, de ha ez időnként elmarad, még nincs minden veszve. Egy másik alkalommal bepótolhatom az olvasást.

A legjobb az egészben, hogy megtanultam, hogy az Isten, akit imádunk és szolgálunk, az új dolgok Istene. A Teremtés könyvében, a Biblia első könyvében azt olvassuk, hogy Ő teremtette az eget és a földet, minden élőlényt, és végül az embert. És azóta is aktívan részt vesz a dolgok újjáteremtésében. Gondoljunk csak bele:

Isten maga mögött hagyja a múltat. Sokan küzdünk a múlttal – kudarcokkal, rossz emlékekkel, meg nem valósult elvárásokkal, nyomasztó bűnökkel. Az Úr új kezdetet kínál: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás próféta könyve 43, 19)

Isten új kezdetet kínál nekünk. Ahelyett, hogy régóta tartó küzdelmekkel és bűnökkel küszködnénk, amelyek gyötörnek minket, Jézus Krisztus által „újrakezdhetjük”. „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ezékiel próféta könyve 36, 26)

Isten meg tudja változtatni a motivációnkat. Amikor rájövök, hogy letértem a helyes útról, rossz dolgokra összpontosítok, szeretek megállni, és felmérni, hogy hol tartok, és hol szeretnék lenni. Aztán úgy imádkozom, ahogy Dávid király imádkozott egy nehéz időszakban: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (A zsoltárok könyve 51, 12)

Forrás: Monday Manna, keve.org

Létrehozva 2024. december 31.