A tizenharmadik szabályban megtanultuk, milyen fontos, hogy a kételyeket vagy zavarodottságot a bölcs tanácsok világosságába vigyük, hogy az ellenség fortélyai lelepleződjenek, és Isten igazsága feltáruljon. A megkülönböztetés tizennegyedik és egyben utolsó szabályában Szent Ignác lelkünket egy erődítményhez hasonlítja, melyet az ellenség a leggyengébb ponton támad meg; ezért proaktívan kell építenünk és védenünk ezeket a helyeket, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk.

Tizennegyedik szabály: Az ellenség úgy viselkedik, mint valamely hadvezér: meghódítani és elrabolni akarja, amit megkíván. A hadvezér, egyben a sereg parancsnoka, először ugyanis tábort üt, kikémleli minden szempontból valamennyi isteni, sarkalatos és erkölcsi erényünket. és ahol gyengébbeknek talál és örök üdvösségünket illetően védtelenebbeknek, ott támad és igyekszik legyőzni bennünket. (Forrás).

Emlékezhetünk arra, hogy Szent Ignác az 1500-as években Spanyolországban élt, vagyis a spanyolországi Avila vagy a franciaországi Mont Saint-Michel stílusában épült erődszerű városok és falvak vették körül.  Arra is emlékezhetünk, hogy Szent Ignác fiatal életét ambiciózus katonatisztként töltötte, ami azt jelenti, hogy jól ismerte az ilyen erődök megtámadásának és védelmének katonai stratégiáit.

Szent Ignácnak a megtérése után a fizikai harctér megértése segített neki abban, hogy élesebben átlássa a spirituális harcteret. Képes volt erőteljes felismeréseket és párhuzamokat vonni azzal kapcsolatban, hogyan kell megvédenünk a lelkünket. Ezért Szent Ignác a tizennegyedik szabályt úgy szemlélteti, hogy az emberi lelket egy erődítményhez hasonlítja.

Szent Ignác tudta, hogy semmilyen okoskodó ellenség nem kockáztatná meg, hogy egy ilyen erődítményt a legerősebb ponton támadjon meg; ez járna a legnagyobb meghiúsulási kockázattal. Ehelyett az ellenség a külső falak körül ólálkodna, lopakodva felderítve a leggyengébb pontot – találni egy olyan részt, ahol kevesebb az őr, egy omladozni kezdő köves területet vagy egy rozsdásodó hátsó kaput. Ezeket a gyenge pontokat és sebezhetőségeket tervezné az ellenség a támadás során kihasználni.

Képzeljük el, hogy az erőd parancsnoka előre látja az ellenség taktikáját. Ahelyett, hogy békeidőben pihenne a babérjain, a parancsnok kimegy a katonáival, és rendszeresen ellenőrzi az erődöt, mielőtt az ellenség egyáltalán megérkezne. A parancsnok látja, hogy mely terület igényel több védelmet, és növeli az adott szakaszt védő katonák számát. Felfedezi az omladozó mozsárágyút és a rozsdásodó kaput is. Munkához lát, hogy ne csak megjavítsa ezeket a gyenge pontokat, hanem meg is erősítse ezeket, hogy még erősebbek legyenek, mint korábban voltak.

A hadseregben töltött időm alatt a kiképzés hónapjaiban pontosan ezt csináltuk: „háborús játékokban” vettünk részt, ahol különböző katonák ellenségnek adták ki magukat, és különböző támadási útvonalakat dolgoztak ki. A parancsnok feladata volt – és az én feladatom a parancsnoki állomány tagjaként -, hogy előre lássam ezeket a különböző támadási formákat, és megtanuljam nemcsak megvédeni, hanem olyan képességeket is megszerezni, melyekkel a jövőben lehetőség szerint megelőzhetem ezeket. Mind Szent Ignác idejében, mind a modern konfliktusokban az ellenségnek, aki nem talál könnyű sebezhetőséget, vagy fel kell adni és tovább kell lépni egy gyengébb célpont felé, vagy súlyos veszteségeket kell kockáztatni, amikor megpróbál megtámadni egy erődítményt.

Mit jelent mindez lelkünk erődjére nézve?

Az Úr arra hív minket, hogy rendszeresen vizsgáljuk meg saját erődítményünket – felbecsülhetetlen értékű lelkünket -, hogy megismerjük sebezhetőségét, és az Ő segítségével kiépítsük védelmünket. Így legnagyobb gyengeségünk területei, melyeket az ellenség rendszeresen kihasznál, a nagy megerősödés, az erő és a megváltás helyeivé válhatnak az Úrban. A tizennegyedik szabályban Szent Ignác szándékosan rávilágít az ellenség azon tevékenységére, hogy addig vizsgálja teológiai, kardinális és erkölcsi erényeinket, amíg meg nem találja, hol vagyunk a leggyengébbek és „leginkább rászorulunk” örök üdvösségünk szempontjából. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a gyenge területeknek a megerősítése hiányos erényeink felépítésével valóban célravezető út lehet számunkra az örök üdvösséghez.

Ahhoz, hogy megvizsgáljuk és megerősítsük lelkünk erődítményét, tanulmányoznunk és megismernünk kell önmagunkat, hogy meglássuk gyengeségeinket, és kezdeményezően lépjünk fel ellenük. Mindenekelőtt be kell ismernünk, hogy gyengék vagyunk; hogy sebezhetőek, tökéletlenek vagyunk, és Megváltóra van szükségünk. Ezután tudatosítanunk és elismernünk kell gyengeségünk konkrét területeit. Ezek a konkrét gyengeségek lehetnek megszokott bűnök vagy mély sebek, amelyek bizonyos félelmeket vagy irányító viselkedést táplálnak. Ha felfedeztük és elismerjük ezeket a gyengeségeket, akkor cselekednünk kell, hogy foglalkozzunk velük, ha azt reméljük, hogy szilárdak maradunk az ellenség támadásaival szemben.

Pontosan hogyan fedezhetjük fel és kezelhetjük ezeket a gyengeségeket és sebezhetőségeket? Az első lépéshez be kell ismernünk, hogy gyengék vagyunk, és szükségünk van a Megváltóra, aki segít meggyógyulni. A második lépés a konkrét hiányosságaink azonosítása. Az egyik hasznos eszköz az alapbűnök leltára, mint például ez a Dan Burke által kifejlesztett Root Sin Workbook [Alapbűn munkafüzet]. Bukott emberi természetünk miatt mindannyian hajlamosak vagyunk a bűnre. Ez a hajlam az egyik területen erősebben jelentkezik, mint a másikon, attól függően, hogy milyen az egyedi jellemünk, a természetünk, és milyen múltbeli sebeink vannak. A bennünket érintő, uralkodó alapbűnök a következők: büszkeség, amikor a saját vágyainkat, igényeinket és véleményünket helyezzük előtérbe; érzékiség, amikor a kényelmet és az anyagiakat helyezzük előtérbe; és hiúság, ahol mások megbecsülését helyezzük előtérbe. Miközben mindezekkel a hibákkal küzdünk, az egyik jobban uralja gyengeségeinket, mint a többi.

Az alapbűn-leltár lehetővé teszi, hogy konkrét kérdéseken keresztül dolgozzunk, amelyek segítenek azonosítani domináns hibánkat. Ha már tisztában vagy ezzel a fő hibával vagy alapbűnnel, nekiláthatsz megtanulni, hogyan „javítsd ki”, hogy kevésbé legyél sebezhető a jövőbeli támadások során – ez a harmadik lépés.

A rendszeres gyónás és az Eucharisztia vétele a kegyelem állapotában mindig a leghatásosabb segítség gyengeségünk „kijavításához”. Ugyanakkor további célzott lépéseket is tehetünk, hogy Isten kegyelme által kijavítsuk gyenge pontjainkat – így idővel ezek a helyek inkább Isten erejének, mint saját gyengeségünknek a pontjaivá válhatnak.

Minden olyan bűnnek, amely gyengévé tesz minket, van egy ellentétes erénye, amely erőssé tehet bennünket. Ezeknek az ellentétes erényeknek az azonosítása lehetővé teheti számunkra, hogy akcióba lendítsük ezeket, közvetlenül az alapbűnünk ellen nyomást gyakorolva. A hiúság alapbűne például arra késztet, hogy állandóan mások véleménye és megbecsülése miatt aggódjunk. E hiúság leküzdésére két ellentétes erényt azonosíthatunk: Isten elismerését az emberi elismerés fölé helyezzük, és az önelfogadást Isten gyermekeként való valódi identitásunkban gyakoroljuk.

Gyakorlati lépések, melyekkel ezeket az erényeket mindennap felépíthetjük, lehetnek olyan szentírási helyek keresése, amelyek támogatják ezeket az erényeket – például Sámuel 16,7 („…Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”), vagy Izajás 43,4 („Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek.”) Ezekkel az igazságokkal felfegyverkezve a hiúsággal küzdő lélek ismételten imádkozhat ilyen verseket, különösen, amikor a bűn közeli alkalmával szembesül – legyen az egy belső monológ a tükörbe nézés közben, a munkájába vetett bizalom hiánya, vagy a félelem attól, hogy mit gondolnak mások, miközben részt vesz egy rendezvényen.

Sok szentté avatott személy, amikor az uralkodó bűn ellen küzdött, éppen az ellenkező erényekért vált ünnepelté. Kevesen tudták, hogy Szalézi Szent Ferenc túlzottan heves vérmérséklettel nőtt fel, de sokan ismerték őt kegyességéről és mindenkihez való szelídségéről. Avilai Szent Teréz 17 évet töltött vallásos hivatása alatt apátiában és könnyelműségben élve. Egy 40 éves korában bekövetkezett megtérése után azonban megreformálta a laza karmelita rendet, misztikus lett, és ma az egyház doktora, aki leginkább az imádságról szóló mély tanításairól ismert.

Isten megengedi ezeket a rendezetlen hibákat bukott emberi természetünkben, mert az e vétkek leküzdésére tett erőfeszítéseinkben Isten megváltja gyengeségeinket, hogy a lelkünk – és ezáltal az Egyház – megerősödésének legerősebb területeivé váljanak.

Mit tegyünk azonban, ha felfedezzük a sebezhetőség egyik területét és megpróbáljuk helyrehozni, csakhogy azt tapasztaljuk, hogy az folyamatosan „omladozik”? Ez lehet egy megszokott bűn, amelyet újra és újra gyónásra viszünk, vagy ugyanazok a pusztító gondolatok, melyeket úgy tűnik, nem tudunk legyőzni. Ezekben az esetekben fontos megértenünk, hogy néha a gyengeség látható területe csupán egy mélyebb, a felszín alatti probléma tünete. Lehet, hogy a fal azért omlik össze folyamatosan, mert egy víznyelő rejtőzik a föld alatt, ami veszélyezteti az alapot.

Mindannyiunknak vannak olyan rejtett sérüléseink, melyek veszélyeztethetik lelki alapjainkat, és olyan tünetként jelentkeznek, amely látszólag megmarad. Én például konkrét intézkedéseket vagy „szabályokat” állítottam a telefonom köré, hogy megpróbáljam mértékletesebben használni. Ezek a szabályok előírják, hogy hova tegyem, hogy ne nézzem meg munka, imádkozás vagy másokkal történő interakció közben. Minden este elvégzek egy egzáment, hogy elgondolkodjak azon, hogy mennyire követtem ezeket az irányelveket, vagy mennyire maradtam alul. Amikor elmaradok ettől, tudom, hogy a rejtett kísértés nem maga a telefon, hanem a hiúság, hogy mások véleményét keresem, és másodsorban az, hogy a kényelem illúziójába menekülök, amikor a dolgok nehéznek és megterhelőnek tűnnek. Ahelyett, hogy csak szidom magam, amiért megpróbálom kezelni a tünetet és kudarcot vallok, dolgozhatok a hiúság és az érzékiség alapsebének ellentétes erényein. Az elmélyült ima és a lelki irányítás évei során felfedeztem, hogy ezek a sebek az elutasítás és a szenvedéstől való félelem gyermekkori traumáiból erednek. Válaszként szelíd lehetek önmagammal, és Isten irgalmas kegyelmére támaszkodhatok a gyógyulásért. Gyakorlatilag imádkozhatok egy olyan szándékra, amely megerősíti hiteles identitásomat Isten gyermekeként, vagy kérhetem Isten segítségét abban, hogy a szorongás okozta menekülés helyett helyesen rendezett kikapcsolódást keressek.

Dolgozhatsz egy mentorral, lelki vezetővel vagy megbízható katolikus tanácsadóval, hogy azonosítsd a rejtett sebzettségedet és konkrét, hatékony taktikát találj ki annak kezelésére. Ez a mélyebb munka segíthet abban, hogy a folyamat során nagyobb türelemmel légy magaddal szemben, és a puszta tünetek kezeléséről az alap ok Isten ereje általi gyógyulásra helyezd át a hangsúlyt.

Végül a Fájdalmas Szűzanya különösen nagy segítséget nyújt bármilyen lelki és időbeli tünet és nehézség mögöttes okának felismerésében. Isten a Fájdalmas Szűzanya cím alatt különleges kegyelmeket közöl szeretett édesanyján keresztül; olyan kegyelmeket, amelyek segíthetnek felismerni vakfoltjainkat. Arra hívunk benneteket, hogy gyakran kérjétek közbenjárását – magatokért és másokért – a mélyebb gyógyulás, a megkülönböztetés és az erényekben való növekedésen keresztüli szabadság területén.

Végső soron erről szól Szent Ignác tizennegyedik szabálya: a gyógyulás, a remény és a szabadság felfedezéséről. Valójában ez a megkülönböztetés összes szabályának a pályája. Az ellenség cselekedeteinek és viselkedésének tudatosításával könnyebben megérthetjük, mi történik lelki életünkben. A megértés révén proaktívan léphetünk fel az ellenség csapdái és buktatói ellen – megtanulva következetesebben élni Isten szabadságában, békéjében és kegyelmében a mennybe vezető úton.

Forrás angol nyelven

A cikksorozat előző részeinek listája megtalálható itt.

Létrehozva 2024. december 28.