„Mágia és hit” rádiósorozat, 16. előadás

Most összefoglalom a mágia elméletét. Az isteni dolgokhoz, a numinózumhoz kétféleképpen lehet közeledni: vagy áhítattal, odaadással, vagy manipulatív szándékkal. Előbbi esetben Isten szentsége uralkodik rajtam, a másik esetben én próbálok uralkodni az istenségen és a hozzá tartozó dolgokon.

Az odaadás attitüdjét a keresztfa fejezi ki legtökéletesebben, a manipuláció attitüdjét a jó és rossz tudás fája a paradicsomban. Középút nem létezik. „Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór” – mondja Jézus (Lk 11,23). Sokan „semleges területként” kezelnek mágikus eljárásokat, de nincs semleges övezet Isten országa és a sátán birodalma között. A numinózum manipulatív kezelése mágia, és a mágia bűn.

Van könnyen felismerhető mágia. Ha valaki jósolni akar a tenyeremből, vagy kártyát akar vetni nekem, nem kell sokat gondolkoznom rajta, hogy mágikus területen mozgok-e. Máskor azonban a mágikus gondolkodás tudományosnak álcázza magát. Ilyenkor azt a kérdést kell föltennünk, nincs-e a szóbanforgó eljárásban egy irreálisan numinizált mozzanat: valami, amit ki nem mondottan numinózumként kezelünk, azaz olyan tulajdonságokkal ruházunk fel, amelyek magasabbrendű valóságnak mutatják, mint ami természeténél fogva megilleti? Ha ugyanis megnyitjuk lelkünket egy hamis numinózum előtt, ezen a résen keresztül nem Isten szentségének valamilyen tükröződése fog elérni bennünket, hanem az a numinózum, amely pervertálódott és hamissá vált: a bukott angyal. Minden irreális numinizáció kaput nyit lelkünkben a sötétség hatalmának. Amennyiben az irreális numinizáció nem volt szándékos, természetesen nem követtünk el bűnt. A kapu azonban megnyílt, és lelkünk ellensége, az ordító oroszlánként körüljáró ördög, nem fog habozni. Belép minden résen, amit talál, és befolyása alá vonja a lelket, még ha talán kezdetben enyhe is ez a befolyás. Előadásaim során több példáját felhoztam az ilyen enyhe befolyásnak: saját meglepő álmatlanságomat, félelmeket, éjszakai gyereksírásokat. Említettem példákat súlyosabb befolyásra is: egy médium rémlátásait, egy agykontrollozó asszony vallomását. De ez legtöbbször még mindig nem „ördögi megszállottság”. A megszállottság olyan súlyos démoni befolyást jelent, amely, legalábbis időnként, háttérbe tudja szorítani az eredeti személyiséget. Azonban a mérsékelt démoni jelenlét is gyakran elegendő ahhoz, hogy a mágikus módszer működjék, bizonyos pozitív eredményeket tudjon felmutatni, s ezzel azt az illúziót keltse, hogy jó dologgal állunk szemben. A sátán a világosság angyalának tetteti magát.

Az irreális numinizáció tényét gyakran az fedi fel, hogy olyan mozzanatra lelünk a szóbanforgó eljárásban, amelyet bizonyítás nélkül, a priori kell elfogadni; vagyis kritikus gondolkodás helyett hittel kell feléje fordulnunk, mintha vallási érték, numinózum volna. A nyíltan okkult manipulációkban is rendszeresen elmarad az eljárás indokolása, csak a módszert ismertetik velünk, például a csillagképek jelentését az asztrológiában. Máskor az okkult jelleg nincs bevallva, de rejtetten ott van az eljárásban az a mozzanat, amelyet el kell hinnünk, vagyis bizonyítás nélkül kell elfogadnunk. Ez a rejtett – latin szóval: okkult – apriori. Ilyen okkult apriori például az agykontrollnak az a föltételezése, hogy az alfa-állapotban nem lehet ártani. Ugyanilyen önkényes a zen-meditációban az az előfeltevés, hogy a logikus gondolkodás leállítása nem tévedéshez, hanem igazsághoz fog vezetni bennünket. Ilyen okkult apriori a nacionalizmusban a saját nemzet felsőbbrendűségébe vetett hit. Okkult apriori a Szent Antal láncok hatékonyságában való hit is. Okkult apriori a homeopátiában a „potenciálás” vagy „dinamizálás” elfogadása. Okkult apriori a természetgyógyászatban az orvostudománytól függetleníthető gyógyító eljárásokban való naiv hit. Okkult apriori, önkényes feltételezés a reinkarnáció-hit. Okkult apriori annak elfogadása is, hogy a szabadkőművesség rítusai szellemileg ártalmatlanok. Ha megtanuljuk tettenérni az okkult apriorit, a bizonyítás nélküli előfeltevések hit-jellegű elfogadását, amely a keresztény hit démoni mása, akkor képesek leszünk tájékozódni a mágia világában, akkor is, ha tudománynak álcázza magát. Ne féljünk értelmünket használni, Isten azért adta, hogy megnyissuk az igazság előtt. Lehetetlen minden varázslatot fölsorolni; de minden varázslatot lehetséges fölismerni.

Ennyit a mágia elméletéről, röviden összefoglalva. Most viszont eljött az ideje, hogy föltegyük a kérdést: ha fölismertük, hogy valami olyannal foglalkoztunk, ami mágikus természetű és ezért démoni behatolást von maga után, mit csináljunk a démonnal? Az ilyen fölismerések sokszor nehezen, lépésről lépésre születnek meg, de ha valaki a sok tagadás és elhárítás után végre kész beismerni, hogy a mágikus manipulációk szellemileg tisztátalan világba tévedt, mihez kezdjen? Szeretném világosan bemutatni a szabadulás útját. Három lépésből áll.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. szeptember 25.