1. Advent a teremtés tanúja

Az ősz és a tél eleje a nagy évszakváltások időszaka. A levelek ragyogó színekbe borulnak, majd kifakulnak és lehullanak. Az árnyékok meghosszabbodnak, ahogy a nappalok rövidebbek és hidegebbek lesznek. A nyár melege és a vakáció távoli emléknek tűnik, és ismét eszünkbe jut, hogy e világ dolgai csak egy pillanatig tartanak és elmúlnak. Ennek ellenére mi is előre tekintünk. A karácsony csodálatos időszaka lehet az évnek. Hasonlóképpen az előttünk álló tél is tartogat örömöket. Kevesen tagadhatják le a hóesés igéző szépségét és azt a gyermeki izgalmat, amit egy téli vihar okozhat. Advent lelkileg bevonz bennünket a változás, a vágyakozás és a várakozás eme évszakába. Ahogy a nappalok rövidülnek és a sötétség növekszik, gyertyákat gyújtunk adventi koszorúnkon és emlékezünk arra, hogy Jézus a világ igazi világossága, a fény, amely a sötétségben világít. Ezek a meggyújtott gyertyák szimbolizálják azt a folyamatos elkötelezettségünket is, hogy a sötétségből Isten saját csodálatos világosságába lépjünk. (vö. 1Pt 2,9). Egy evangéliumi ének mondja: Járj a fényben, szép fény, jöjj oda, ahol az irgalom harmatcseppjei fényesen ragyognak.

2. Vágyakozás az üdvösség után

Advent visszavezet minket ószövetségi gyökereinkhez is. Izráelt Isten a prófétákon keresztül arra tanította, hogy Istentől várjon egy Messiást, aki megszabadítja őket a bűntől és az igazságtalanságtól. Sok évszázadon keresztül felmerült a vágyakozás és a sóvárgás e messiás után. A bűn és az igazságtalanság szörnyű áldozatot követelt, ezért Izrael kiáltása felhangzott:

Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét,
és a vizet felforralja a tűz,
ismertesd meg nevedet ellenségeiddel,
hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,

²amikor félelmetes dolgokat cselekszel,
melyeket nem vártunk!
Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!

³Ősidők óta senki sem hallotta,
fülével fel nem fogta,
szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül,
aki a benne bízókért cselekszik.

⁴Elébe sietsz az örvendezőnek,
s annak, aki igazságot cselekszik,
és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad.
Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el,
ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!

⁵Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan,
és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk.
Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél,
és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.

⁶Nincs, aki szólítaná nevedet,
aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék;
mert elrejtetted előlünk arcodat,
és bűneink hatalmába adtál minket.

⁷De mégis, Uram, atyánk vagy te!
Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian.

(Iz 64:1-7)

Adventben felidézzük az ősi Izrael e kiáltásait és magunkévá tesszük őket. Bizonyára Krisztus már eljött, mégis tudjuk, hogy a bűn és az igazságtalanság még mindig szörnyű hatással van életünkre és közösségeinkre. Nagyon nagy szükségünk van arra, hogy Jézus legyen a Megváltónk és mindennap felszabadítson minket. Advent az az az idő, amikor felismerjük, hogy szükségünk van Isten megváltó munkájára és vágyakozunk Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága után. Tudjuk, hogy Isten már elkezdte bennünk ezt a megváltó munkát, most arra vágyunk, hogy befejezze azt. Várjuk dicsőségének teljes megnyilvánulását is, és ezzel elérkeztünk az advent második fontos jelentéséhez.

3. Várakozás az Ő második eljövetelére

Advent az Úr második eljövetelére való felkészülés ideje is. A Hitvallásban azt mondjuk, hogy újra eljön dicsőségben, hogy megítélje az élőket és a holtakat. Ez az igazság közvetlenül a Szentírásból következik, amely világosan tanít két dolgot, amin el kell gondolkodnunk. Először is, Ő dicsőségben fog visszajönni. Másodszor, nem tudhatjuk a napot vagy az órát, amikor visszajön. Valójában, bár bizonyos jelek megelőzik eljövetelét, a Szentírás hangsúlya az esemény hirtelenségére esik:

1. Úgy fog megjelenni, mint a villámlás (Mt 24,27),
2. a szülés fájdalmainak hirtelenségével (1Tessz 5,3).
3. Egy szempillantás alatt és harsonaszó hangjával (1Kor 15,52).
4. Akkor fog bekövetkezni, amikor a legkevésbé számítunk rá (Mt 24,44).
5. Éppen akkor, amikor mindenki azt mondja: „Béke és biztonság van!”. (1Tessz 5,3).

Mivel ez így lesz, arra a napra készenlétben kell élnünk az életünket. Advent az az az időszak, amikor különösen elgondolkodunk a készenlétünk szükségességén. Itt is egy régi evangéliumi ének mondja: Készen álltok!? Készen álltok? Az Úr eljövetelére? Hasonlóképpen egy lelki tanács: Tartsátok lámpásaitokat feldíszítve és égve. Közeleg az idő!

4. A következő alkalommal a tűz!

Az utolsó nap egyes képei, az ítélet és a pusztulás képei valóban nagyon ijesztőnek tűnhetnek. Gondoljunk például erre a szakaszra Péter második leveléből:

Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik. ¹¹Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, ¹²hiszen várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. ¹³Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját. (2Pt 3:10-14).

Az itt használt képek némelyike a Jelenések könyvének még félelmetesebb képeire emlékeztet! De figyeljük meg ennek a szakasznak és a többi hasonlónak a teljes üzenetét. Az ég és a föld, ahogyan mi ismerjük, el fog múlni, de mi, akik készen állunk, örömmel várjuk az „új eget és az új földet”, ahol Isten igazságossága teljességében fog lakozni. Egy afro-amerikai spirituálé a Péter második levelének tanítását e klasszikus sorokkal foglalta össze: Isten adta Noénak a szivárvány jelét, Nincs több víz, legközelebb a tűz. Itt is az első reakciónk az ilyen mondatokra a félelem lehet. De a spirituálék hagyományában ez a tűz az igazság és az igazságosság tüze volt, amely megsemmisíti az igazságtalanság és az elnyomás hatalmát. Egy másik spirituálé ezt fejezi ki: Isten felgyújtja ezt a világot, egy napon Alleluja! [és] egy ilyen napon az üdvözlő asztalnál fogok ülni Alleluja! A rabszolgák számára Isten látogatásának napja csakis a jubileum napja lehetett, a megigazulás és a szabadulás napja. Így lesz ez számunkra is, ha készen állunk rá. De mit jelent készen állni? Készen állni azt jelenti, hogy hűségesen élünk, Isten változatlan kezébe kapaszkodva, a hit és a bizalom engedelmességében. Készen állni azt jelenti, hogy szent életet és bűnbánó életet élünk. Ha ezt tesszük, akkor nem kell tartanunk az utolsó naptól, hanem buzgón várjuk azt, és azt kiáltjuk: „Ámen, jöjj el, Uram Jézus!”. (Jel 22,20).

5. Emlékezz, bánj, próbálj

Mindezek az elmélkedések segítenek abban, hogy az adventet megfelelő perspektívába helyezzük. Emlékezésre, bűnbánatra és próbára vagyunk hivatottak. Emlékezzünk arra, hogy Krisztus már eljött, és hogy a hit engedelmességére hívott minket, és megígérte, hogy dicsőségben tér vissza. Megbánjuk mindazt, ami akadályozza felkészültségünket arra a napra. Próbálunk az ő második eljövetelére dicsőségben azáltal, hogy előre látjuk annak követelményeit, és ünnepeljük a dicsőséget, amely azoknak jut, akiket ébernek és készségesnek talál. Bizonyos értelemben minden szentmise főpróba az ország dicsőségére. Minden szentmisén a következő imát mondjuk: Szabadíts meg minket Uram minden gonosztól, és adj nekünk békességet napjainkban. Irgalmasságodban tarts meg minket a bűntől és óvj meg minden aggodalomtól, miközben örömteli reménységben várjuk megváltónk, Jézus Krisztus eljövetelét. Ez a gyönyörű ima emlékeztet arra, hogy teljesen Isten műve, hogy készen álljunk az ő dicsőséges visszatérésére. Csak ő tud megszabadítani minket, megszabadítani a bűneinktől, és megszüntetni az azzal a nappal kapcsolatos aggodalmakat. Csak ő adhat nekünk örömet és tehet minket szentté. Nekünk csak át kell adnunk magunkat az ő üdvözítő munkájának.

Ez visszavisz bennünket oda, ahonnan elindultunk, a Megváltónk utáni vágyakozáshoz és sóvárgáshoz. Vágyakozni utána azt jelenti, hogy tudjuk, mennyire szükségünk van rá. Vágyakozni utána azt jelenti, hogy állandóan keressük az arcát és segítségül hívjuk a nevét.  Ezért kiáltsátok az egyházzal együtt: „Jöjj, Uram Jézus!”. Mert meg van írva: A Lélek és a Menyasszony azt mondja: „Jöjj el”. És aki hallja, az mondja: „Jöjj!”. A Lélek és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! (Jel 22:17, 20)

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. december 14.