Hittankönyv felnőtteknek (23)
20. Jézus Krisztus újszövetségi áldozata, az Eukarisztia
1.
Mit gondoltok, mi lehet a szeretet mértéke? – Jézus adott egy mértéket: abban legnagyobb a szeretet, aki életét adja barátaiért. Ő annyira szeretett bennünket, hogy meghalt és feltámadt értünk. De azt is tudta, hogy barátainak még ezután is nagy szüksége lesz az ő szeretetére. Nem távozott el tőlünk azóta sem. Mennybemenetelekor az emberi szemeknek úgy tűnt, hogy elhagy bennünket. Ő azonban már előtte megerősítette: „Nem hagylak árván titeket. Veletek vagyok a világ végéig.”
A szentségekben valamiképpen ott van Jézus. „Akár Péter keresztel, akár Pál, mindenképpen Krisztus keresztel. Jézus bocsátja meg a bűnöket, Ő enyhíti a beteg fájdalmát” – mondja szent Ágoston.
Jézus sokféleképpen van jelen az emberek között: az evangéliumban, az elhagyott szenvedőben, a kisgyermekben stb. Az Eukarisztiában pedig a szentség bizonyosságával ismétli a pap Jézus szavait, az oltárra tett kenyérre és borra mutatva: „Ez az én testem, ez az én vérem.”
2.
Nagyon szép és ünnepélyes a keresztények istentisztelete. A legszebb és legfontosabb eseménye, hogy az ünneplés során Jézus jön közénk.
Az Eukarisztia ünneplése, a szentmise, liturgiánk középpontja és szíve.
A többi szentség mind szoros kapcsolatban van az Eukarisztiával. Belőle – azaz Krisztus áldozatából – kapják erejüket. A Vatikáni Zsinat utáni reform ajánlja, hogy a szentségeket lehetőleg a szentmise keretében szolgáltassa ki az Egyház. Megfigyelhetjük, hogy egyre gyakrabban keresztelnek szentmisén. A bérmálás is mindig kapcsolatban van vele.
Lehet misézni a betegszobában, és egyúttal a szent kenettel segíteni a szenvedőt.
Az újonnan szentelt papok együtt miséznek a püspökkel.
Gyakori az ún. nászmisés esküvő.
Imádságainkat is Krisztus áldozatának megjelenítéséért, a szentmiseáldozatért hallgatja meg Isten.
Sok helyen a „meghalt jelenlétében” közvetlenül a temetés előtt is miséznek, hogy mintegy a halott is „részt vegyen” a szentmisén, részesedjék Krisztus áldozatának érdemeiből.
Egyházunk élete a legszorosabb kapcsolatban van az Eukarisztiával.
Szent Pál az első Korinthusi levélben kimerítő tanítást nyújt az Eukarisztiáról. Hírét vette ugyanis, hogy a korinthusi keresztények között baj van a misén való részvétellel. A bajt – súlyos fegyelmezetlenségről volt szó – úgy kívánta megszüntetni, hogy igen komoly tanítást adott a szentmiséről. Joggal remélte, hogy ha megértik, méltó módon viselkednek.
Az Apostol elmondja, hogy Jézus a zsidó húsvétot megelőző napon áldozatot mutatott be. Áldozatai ajándéka más volt, mint az ószövetségi papoké. Testét és vérét, vagyis az életét adta oda az emberiség bűneinek bocsánatáért.
Csodálatos volt ennek a szertartása is: az apostolok által felszolgált kenyérből egy darabot isteni hatalmával a saját testévé tett, kehelynyi bort pedig vérévé változtatott.
Azzal, hogy testét odaadta, vérének kiömlését lélekben átélte, maga is áldozattá lett. Mintegy „előrevételezte” a Kálvária eseményét, amikor a bűnösök kezeitől, mindenki szeme láttára meghalt a kereszten: teljes lett az áldozat.
3.
Az Apostol ezt így mondja el:
„Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.”
Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre”. (1 Kor 11,23–25)
4.
Az újszövetségi szentiratok közül a Zsidókhoz írt levél egyik célja, hogy Jézusról, az áldozatot bemutató főpapról tanítson. Ezért idézi Jézus előképét, az ószövetségi híres pap-királyt, Melkizedeket. Ő magasan fölötte állt az ószövetségi papságnak. Papi tisztét nem őseitől örökölte, hanem egyenesen Istentől kapta örök időkre. Áldozati adománya pedig a kenyér és a bor volt.
Jézusról azt olvassuk, hogy mint főpapnak, neki is áldozati ajándékkal kellett hódolnia Istennek – mégpedig a legméltóbbal. Szinte látjuk, amint Jézus az Atya elé áll és vállalkozik az áldozat bemutatására:
„Áldozatot és ajándékot nem kívántál,
de emberi testet alkottál nekem.
Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.
Ezért így szóltam: Nézd, megyek, Istenem,
hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben írva van”. (Zsid 10,5–7)
Ez az áldozat eltörölte az emberek bűneit. Az ószövetségi áldozatok képtelenek voltak erre. Ugyanakkor megújította az emberek szövetségét Istennel az Újszövetségben.
5.
A tizenkét apostol az utolsó vacsorán részt vehetett Jézus áldozatában. Szűz Mária, szent János és barátaik tanúi voltak az áldozat bevégzésének a kereszt alatt.
Amikor hittel figyelünk az átváltoztatásra, illetve az úrfelmutatásra, mi ugyanennek az eseménynek vagyunk részesei. Részvételünk sokkal több puszta jelenlétnél. Isten ilyenkor engesztelődik ki velünk. Elhárul minden akadály bűnbocsánatunk elől. „Úgy tetszett az Atyának, hogy Krisztus által békítsen ki magával, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett” (Kol 1,20). Ha mély hittel átimádkozzuk a szentmisét, lelki gyógyulásban és belső szabadulásban részesülünk. Ezért nagyon fontos, hogy lelkileg készüljünk minden vasárnap erre a fontos eseményre. Már otthon olvassuk el a liturgikus szövegeket az adorémusból.
Ez a mi hitünk
A szentmisében, az Újszövetség áldozatában
Jézus egykor a keresztfán vérét ontva feláldozta,
most pedig Egyháza által
a kenyér és bor formájában,
vérontás nélkül áldozza fel magát.
Megfontolandó kérdések:
- Miért rendelte el Jézus az Eukarisztiát?
- Mikor rendelte Jézus az Eukarisztiát?
- Mi a szentmise?
- Mi történik az Eukarisztia liturgiájában?
- Hogyan van jelen Jézus az Oltáriszentségben?
Rövid liturgika
Az áldozatbemutatás az ember legősibb vallásos gyakorlata. Az értelmes ember felismerte, hogy annak, akitől mindent kapott: a Nap melegét, élelmet, egészséget, stb. – illő, hogy megköszönje valamivel a sok ajándékot. Ezért az áldozatbemutatása, amelyben feláldozta az Isten iránti tiszteletből a legszebbet, amije volt: egy állatot a nyájából, gyümölcsöt, búzát stb. – kifejezte hitét és a Teremető iránti szeretetét.
Gondolhatunk a bibliai Ábelre, és Káinra. Az áldozattal akarta megköszönni az életet és a természet adományait: a napsugarat, az esőt stb. Az áldozat fejében kérte bűnei bocsánatát és minden mást, amire szüksége volt.
Beszélünk hálaadó, kérő és engesztelő áldozatról. Az Ószövetség népe igen sokféleképpen mutatta be az áldozatát: bemutatott például egészen elégő-, termény- és tömjénáldozatot. Mária bemutatta a tisztulási áldozatot: „Egy pár gerlicét, vagy galambfiókát.” (Lk 2,24)
Az Újszövetségnek egyetlen áldozata van: a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus.
Liturgikus tér – szembe-oltár – háttal-oltár. A 70-es években sok vita volt a liturgikus tér (a templom szentélye) újfajta kialakítása, és benne szembemiséző oltár létesítésével kapcsolatban. Az átrendezés gyakran jelentette azt is, hogy a régi, ún. háttal-miséző oltárt megszüntették. Egyházunk kívánja, hogy teljesen, tudatosan és tevékenyen vegyünk részt a szentmisén.
Kislexikon
A szentmise – a latin missa (elbocsátás) szóból származik. Az ősegyházban az igeliturgia végén elbocsátották a keresztségre készülőket és a nyilvános bűnösöket, mert az Eukarisztia liturgiájában nem vehettek részt. Az elbocsátás hivatalos felszólítása: „Ite, missa est” (Menjetek itt a mise – Későbbi időkben: Menjetek a szentmise véget ért). Ami ezután történt, annak a neve is „missa” lett.
Eukarisztia – hálaadás. Jézus hálát adott az Atyának, mielőtt a kenyér és a bor alakjában feláldozta önmagát. Az Eukarisztia, egyben a feláldozott szentostya és bor jelenti Krisztus testét és véré. Némely országban az egész szentmisét Eukarisztiának hívják.
Oltáriszentség – Eukarisztia, Krisztus testének és vérének szentsége. Oltárral kapcsolatos nevét onnan kapta, hogy az átváltozás az oltáron történik, és még sok helyen az oltáron őrzik.
Ostya – kovász nélkül készült (keletlen) kenyér. A zsidók húsvéti étkezésében is fontos szerepe volt. Eredeti jelentése: hostia = áldozat.
Búzakenyér – szőlőbor: Ősi hagyomány szerint Jézus a zsidó húsvéti vacsora alkalmával az asztalon lévő kenyeret és bort használta fel, hogy bemutassa velük testének és vérének áldozatát.
A kenyér búzakenyér volt, ezért csak búzakenyérrel lehet misézni. A kenyér kovászos vagy kovásztalan formája nem tartozik a lényeghez. A vacsora itala, a bor bizonyosan a szőlőtő termése volt, ezért a misebor is csak eredeti szőlőbor lehet.
Beszéljük meg!
Az ókori népeknél, különösen az indiánoknál, előfordult az emberáldozat is. A Szentírás tiltja az emberáldozatot. A próféta jövendölése szerint az Úr szolgája, Jézus – önként áldozta fel magát a nép bűneiért. „Odaadja életét engesztelő áldozatul, és szenvedésével sokakat megigazultakká tesz” (Iz 53,10–11).
Milyen áldozatról jövendölt a próféta? Jézus Krisztus áldozatáról. Ő tudatosan adta oda életét, vagyis áldozta fel magát az emberekért Istennek. „Ez az én testem, melyet értetek adok… Ez a kehely az új szövetség vére a véremben, amelyet értetek ontok” (Lk 22,19–20). Ez az áldozatbemutatás ünnepélyes befejezésre várt, és a keresztfán teljesedett be.
Hogyan rendelkezik Jézus áldozatával kapcsolatban?
„Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,20 és 1Kor 11,14). – Amit Ő tett, ezután az apostolok és utódaik tegyék: kenyeret változtassanak testévé és bort a vérévé. Szent szertartás közben jelenítsék meg halálát és feltámadását, s így részesüljenek a megváltásban. – Ez a szertartás a mi szentmisénk.
* * *
Babits Mihály
Eucharisztia
Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
húsát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe, – de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,
hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap. (részletek)
Létrehozva 2024. december 5.
