Nemcsak a munka után ránk váró jutalom, de maga az Úr szőlőjében való munkálkodás is ajándék, amelyet meg kell becsülni. Aki csupán a nap terhét és hevét érzékeli, s közben talán irigyli a piactéren ácsorgókat, a tékozló fiú bátyjához hasonlít, aki nem tudta értékelni az atyai ház gazdagságát, ám sajnálta öccsétől, amit az kapott. Pedig a piactéren munkára hiába várva ácsorgók, tétlenül lődörgők állapota egyáltalán nem irigylésre, hanem inkább szánalomra méltó, hiszen meg vannak fosztva az értelmes munka lehetőségétől. Persze vannak köztük olyanok is, akik nem kényszerűségből munkanélküliek, hanem szándékosan kerülik a munkát, s mások fáradsága árán szeretnének maguknak boldogulást.

Ők a mai Olvasmányban Joatám szájából elhangzó példázat szereplői közül a galagonyához hasonlítanak, amely szemben a többi fával, melyek a mások előtti tetszelgésnél többre tartották, hogy gyümölcsöt teremjenek, szívesen ráállt arra, hogy semmittevésből és haszontalan hiúságból éljen meg. Az ilyen galagonya-féle emberek nemcsak saját üdvösségüket teszik kockára, de a körülöttük élőket is veszélybe sodorják. A tétlenség és restség fellobbantja bennük a vad ösztönök, bűnös kívánságok tüzét, amely elemészti őket, és lángba borítja környezetüket is. Így nemcsak hogy nem töltik be az Istentől nekik rendelt hivatást, de képesek megsemmisíteni azt is, amit mások lelkesedése és fáradsága nagy gonddal felépített.

Óvakodjunk attól, hogy el akarjuk kerülni a munkát az Úr szőlőjében, vagy hogy csak kedvetlenül, a jutalom fejében dolgozzunk benne. Azok a munkások, akik nem szolgalelkűségből és nem csupán a kialkudott bér reményében állnak munkába, szinte észre sem veszik a nap terhét és hevét, mert az Úr szolgálatának hasonlíthatatlan öröme felüdíti őket. Érezzünk rá az Úrért és az Úrral való munkálkodás ízére, s akkor olyan boldogságra lelünk, melyet nem érdemes felcserélni semmiféle királysággal itt a földön.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)