A legtöbb ember sokkal jobban kezeli a kudarcot, mint a sikert. A kudarc építheti az embert, míg a siker tönkreteheti. Láttam ezt üzleti vezetők, politikusok, sportolók, színészek, hírességek és helyi méltóságok életében. Talán a siker megfelelő kezelésének kihívása az, amiért Albert Einstein egyszer azt mondta: „Ne próbálj meg a siker emberévé válni, hanem inkább próbálj meg az értékek emberévé válni”.

A siker nem rossz, de meg kell emészteni. Amikor megemésztünk valamit, akkor lebontjuk, és a testünk részévé válik, nem pedig olyanná, ami a gyomrunkban ragad és fájdalmat okoz. A siker olyasvalami, amit elfogyasztunk, különben teljesen felemészt bennünket. Hogyan emészthet fel minket a siker?
Négy veszély jut eszembe:

A siker gyakran a képességeink túlságosan felnagyított megítélését okozza. Gondoljunk csak arra, hogy mit hoz a siker – gratuláló dicséretek a sztársportolónak; nagyobb iroda, impozáns cím és több fizetés a feltörekvő sztárvezetőnek; álló ováció a szónoknak vagy prédikátornak; kitüntetések és elismerések a kitűnő tanulónak. Úgy tűnik, minden azt kiáltja: „Ezt én csináltam!”.

A siker gyakran a jogosultság érzését hozza magával, ami árt a kapcsolatoknak. Az emberek másképp bánnak mindenkivel, aki sikeres. Nem kérdőjelezik meg olyan gyakran a sikeres emberek döntéseit. Mindent megtesznek azért, hogy a szeszélyeikhez alkalmazkodjanak. Kikérik a véleményüket, még akkor is, ha nem szakértő egy adott témában. A jogosultság azt mondja: „Azért létezel, hogy engem szolgálj”, nem pedig azt, hogy „azért létezem, hogy téged szolgáljalak”.

A siker függőséget okoz, és hajlandóak vagyunk szinte bármit megtenni, hogy megtartsuk. Salamon izraeli király, a valaha élt legbölcsebb ember, megpróbált megöletni egy embert, amikor úgy érezte, hogy az uralma veszélyben van. Ha Salamon képes volt erre, akkor mindannyian sebezhetőek vagyunk. Megvágjuk a kanyarokat, elhagyjuk a barátainkat, tovább dolgozunk, mint kellene, nem tartjuk be az ígéreteinket és a vállalásainkat. A siker bálvány lesz, egy hamis isten, akit szolgálunk.

Eljuthatunk a másik végletbe is, és önelégültekké válhatunk. Martin Filler mondta: „Minden olyan művész számára, akinek a munkája egyszerre elismert és a kritikusok által is méltatott, a veszélyt az önelégült ismétlés jelenti”. A sikeres vezérigazgatók már nem keresik a vezetést. A siker gyakran nagyszerűnek tűnik, amíg rá nem jövünk, hogy lassan elhagytuk azokat a hiteket és embereket, amelyek hozzájárultak a jólétünkhöz. Jézus azt mondta: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Máté evangéliuma 16, 26)

Nem vagyok a siker ellen. Az üzenet itt arról szól, hogyan kell helyesen kezelni a sikert. Az emberek sok jót tehetnek, ha megfelelően emésztik meg a sikert, és arra használják a tekintélyüket, pénzügyeiket és elismerésüket, hogy másokon segítsenek és Istent szolgálják. Ez egy teljesebb, elégedettebb élethez vezet. A Példabeszédek könyve 27, 21 szerint: „Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.” Az emberek dicsérete próbára tesz és finomít bennünket. Feltárja, kik vagyunk valójában belül, mit értékelünk igazán.

Hogyan emészthetjük meg a sikert? Azzal kezdődik, hogy emlékezzünk arra, kik segítettek a sikerben; emlékezzünk a siker nemesebb céljaira; és legfőképpen emlékezzünk a siker legmélyebb forrására: Istenre.

Ha a sikerünk ilyen emlékezés felé fordít, három jó dolog fog következni belőle:

A siker növelni fogja az alázatosságot és visszaszorítja a gőgöt.

Arra késztet majd, hogy azt gondoljuk: „Nézd, mire tett képessé Isten!” ahelyett, hogy azt gondolnánk: „Nézd, mit tettem!”.

Ez kiváltja majd a vágyat, hogy segítsünk másokon, és kamatoztassuk a vagyonunkat mások és Isten országa javára.

Az ószövetségi Mózes 5. könyvében Isten figyelmeztette az izraelita népet (és minket is) a jövőbeli sikerre: „Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig. De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled és azokat imádod, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek!” (Mózes ötödik könyve 8, 17-19)

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2024. november 16.