„Mágia és hit” rádiósorozat, 5. előadás

Szerb Antal szellemes regényében, A Pendragon legendában, Osborne, a fiatal arisztokrata, kísértetet imitál a walesi főúri kastélyban: a kéményben elbújva különböző titokzatos szövegeket mond, énekel és játszik le gramofonról, halálra ijesztve a cselédséget. Nővére, aki folklórkutatással foglalkozik, szemrehányást tesz neki, amiért humbugot kever a hiteles néprajzi anyaghoz.

Osborne így válaszol:

Példákkal és bibliai elvekkel egyaránt igazoltuk, hogy a mágia olykor működik, és ha működik, a sötétség hatalmai működtetik. Láttuk, hogy az agykontroll is valósággal működőképes, még ha nem mindenki arat is benne ugyanolyan babérokat. Hiba volna nem venni erről tudomást. Ugyanakkor működik az is, amit Osborne Pendragon mókának nevez: az álmágia, a csalás, amit Madách jövendőmondó cigányasszonya űz Az ember tragédiája londoni színében.

A cigányasszony nincs közvetlen kapcsolatban a sátánnal és angyalaival, egyszerűen csal és hazudik, anyagi érdekből. Nem mágiát űz, hanem megjátssza a mágiát. Azok, akik racionalista módon gondolkodnak, minden mágiát csalásnak vagy képzelődésnek tartanak. A bibliai hit számol a mágia tényleges működésével, de egy dologban azért osztozik a racionalizmussal: él az értelem kritikájával. Nem szükségképpen és mindenütt tételez föl működő mágiát, ahol a látszat mellette szól, hanem előbb fontolóra veszi, nem lett-e illúzió vagy megtévesztés áldozata.

Bűvészek és illuzionisták hihetelen látványokat tudnak produkálni, pedig nem a numinózumot manipulálják, hanem a közönséget, éspedig bevallottan. Voltak a történelemben tehetséges bűvészek, akik mágus-szerepet játszottak előadásaikon, és voltak olyanok is, akik azt akarták elhitetni, hogy tényleg mágikus képességeik vannak, jóllehet csak ügyes trükkökkel dolgoztak. Ilyenformán a gyakorlatban nem egyszer meglehetősen elmosódnak a bűvészet és a mágia határai.

Van tiszta, csalásmentes bűvészet, amely egyszerűen csak szórakoztatni akar, és nem csinál titkot abból, hogy trükköket alkalmaz; ez természetesen nem mosódik egybe a mágiával; de van mágiát mutató trükközés is, ahol az okkult álmisztika ügyes illúziókeltéssel párosul. Aki találkozik ezzel a jelenségcsoporttal, annak állandóan résen kell lennie, és nem szabad minden szokatlan jelenségre természeten kívüli magyarázatot keresnie. A szemfényvesztők lecsapnak a hiszékenységre.

Nem is sejtjük, hogy komoly, tudományos gondolkodású, minden felelőtlen hipotézist elutasító emberekben is mennyi hiszékenység lakik. Nem jó az okoskodó szkepszis, de ugyanolyan ártalmas a fantasztikum iránti mohó fogékonyság is.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. június 2.