Isten nevet…

Sűrűn elgondolkozom rajta, hogy vajon Jézus nevetése hogyan hangozhatott. Lehet, hogy mély bömbölésszerű nevetése volt, amely megrázta egész testét? Sűrűn nevetett annyira, hogy már-már sírt? Hajlandó lennék fogadni, hogy nevetése ragályos volt. Ha egyszer elkezdte, mindenki elkezdett nevetni hallótávolságon belül. A Szentháromság második személyének, teljesen betöltve a Szentlélek örömével, biztosan ragályos nevetése volt és egyedülálló személyes varázsa.

És neked?

Krisztus öröme
Ha keresztény vagy, ami Krisztus kisebb képmását jelenti, akkor az életre vagy hívva, arra, hogy cselekedj és járj úgy, mint Krisztus a világban. Katolikusként, az Ő valódi teste és vére köröz az ereidben; egy két-lábon járó tabernákulum vagy. Krisztus békéje uralkodik-e a szívedben (Kol. 3:15)? Krisztus öröme visszhangzik-e rólad nemcsak vasárnap, hanem egy átlagos kedden, vagy egy evilági csütörtökön? A problémáidat számolod, amikor felkelsz, vagy az áldásaidat? Evilági stressz, vagy mennyei béke ural (Mt.6:33-34)?

Csakhogy tisztázzuk: nem azt javaslom, hogy légy egy amatőr stand-up comedy-s ahhoz, hogy hatásos evangélistája legyél más egyetemi diákoknak, de megközelítenek-e téged az emberek, hogy megtudják honnan jön az örömöd, és miért olyan megrendíthetetlen (1Pét. 3:15)?

Túl sok modern keresztény elbukik, ha fel kell állni, vagy elő kell lépni. Arra vagyunk hívva, hogy másképpen éljünk, és mégsem teszünk így? És nem csak abban, amit megtagadunk tenni, mondani vagy viselni, hanem a hivatásunk megélésében, hogy szeressünk kitartó örömmel, békével, és hadd merjem mondani, humorérzékkel is, egy sokkal mélyebb szinten. Az összes ateista, pogány és anti-katolikus összetéve nem okozott akkora kárt modern korunkban az Evangéliumban, mint amit az öröm nélküli keresztények tettek.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. május 24.