18. Megkeresztelkedtünk Krisztusban!

1.

Az első pünkösd ünnepén a résztvevők először csodálkozva nézték, milyen boldogok a Szentlélekkel eltelt apostolok. Majd bűnbánóan hallgatták Péter prédikációját. Végül pedig mintegy háromezren kérték, hogy kereszteljék meg őket. Ez meg is történt. (ApCsel 2,41)

Csodálatos élmény lehetett ez az első keresztelő! Ha manapság négy-öt kisbabát keresztelnek egyszerre, sokan ettől is meghatódnak, és méltán. Hát még amikor az emberek sokaságából tört fel a hit és a bűnbánat, s hangos szóval fejezték ki vágyukat, hogy Krisztushoz és közösségéhez tartozzanak! A szertartás végén pedig csodás módon élték át a bűnbocsánat és az egymásra találás örömét.

Ilyesmi történt velünk is, amikor megkeresztelkedtünk.

Ha részt vettél egy kisgyermek keresztelőjén, ott sok mindent hallhattál arról, mit is jelent valójában a keresztség. A szülők és a keresztszülők hitvallást tettek, s megígérték, hogy Isten Egyházának új polgárát keresztény módon fogják nevelni.

2.

Az Evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus, amikor gyermekeket vittek hozzá, ölébe vette és megáldotta őket. Amikor szüleink keresztelésünket kérték, ugyanez történt: Jézushoz vittek bennünket.

Jézus magáénak tekinti azokat az embereket, akiket megkereszteltek. Napjainkban egyre többen keresztelkednek felnőtt korban. A lényeg ugyanaz: a megkereszteltek szoros kapcsolatba kerülnek Krisztussal.

A keresztséget csak az kaphatja meg, aki hisz Jézusban, Isten Fiában, aki a halálból feltámadt. Ehhez a hithez hozzátartozik az is, hogy a szívében bűnbánat legyen. Kisgyermekkorunkban szüleink és keresztszüleink hitére és bűnbánatára nyertük el a keresztség szentségét. Ahogy a testi életnél nem kérdezték meg a gyermeket, hogy akar-e élni, mert az élet a legszebb ajándék – így kell a keresztségre is tekinteni. Nem kérdezi meg a szülő a néhány hetes gyermekét, mert a legjobbat akarja neki adni a keresztség által. (Már az első évszázadban is kereszteltek gyermekeket, amikor a szülőket megkeresztelték. Az első keresztények felfogása szerint a keresztséggel Krisztus védelme alá kerülünk, a keresztség nélkül ki vagyunk szolgáltatva a Sátánnak.) Természetesen a szülő számára feladat, hogy a hit magját kibontakoztassa gyermekében, hogy Jézus irányítani tudja életét. Ha ez nem történt meg, akkor nekünk magunknak kell felnőtt fejjel megharcolni a hitet és vállalni a keresztény életet, küzdeni a rossz ellen, tenni a jót Jézus segítségével.

3.

„Nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk.

Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is”. (Róm 6,3–4; 7–8)

4.

A mi keresztelésünk sok mindenben hasonlít Jézuséhoz. Jordán vizét a keresztvíz helyettesíti. Ez a jele annak, hogy a keresztség megtisztítja lelkünket. A Szentháromság, az Atya, Fiú és a Szentlélek említése pedig azt jelenti, hogy az Ő tulajdona lettünk. Az Atya gyermekévé fogadott, Krisztus testvérünk lett és barátunk, a Lélek pedig bennünk lakik, mint kedves templomában.

5.

Említettük már szüleink ígéretét, hogy keresztény módon nevelnek. Ezzel a legdrágábbat, az örök életet kívánták biztosítani nekünk, amit csak Isten adhat meg. Ezért bíztak Istenre minket. Ahogy csak lassanként eszmélünk rá, mi mindent köszönhetünk szüleinknek, úgy a kereszteléskor kapott kegyelmeket is lassanként fedezzük fel.

Nagyon szomorú dolog, hogy sok szülő elhanyagolja ezt a feladatot, amit vállalt a gyermeke keresztelkedésekor. Nem neveli a hitre és a keresztény erkölcsre gyermekét, és ennek súlyos voltára akkor döbben rá, amikor felnőtt gyermeke elrontotta az életét, boldogtalan lett. Sok szülő sírva panaszkodik ekkor, bárcsak újra kezdhetném.

Szeretjük Jézust, aki a legjobb testvérünk és barátunk. Vele való kapcsolatunkat egyházi közösségünkön keresztül igyekszünk bensőségessé tenni. Atyánknak szólítjuk Istent, aki azon felül, hogy a teremtés és a gondviselés jogcímén is Atyánk, a keresztség óta Krisztus által is szeretett fiaivá fogadott. – A későbbiekben arról is szó lesz, hogy a bennünk lakó Szentlélek miként segít minket – mint Krisztus Egyházának tagjait – megépíteni egyházi közösségünket.

A keresztelés által tehát Krisztus tulajdona leszünk. Mivel pedig Krisztus az Egyházban van jelen közöttünk, a megkeresztelt egyúttal az Ő egyházának is tagja lesz. Így a keresztelés az Egyház növekedésének a szentsége is.

Jézus társunk lett akkor, amikor vállalta az emberi sorsot: a szenvedést és a halált. De társává fogadott azzal is, hogy megosztja velünk örökké tartó, feltámadt életét. Ezért mondjuk, hogy a keresztségben újból születtünk, új emberekké váltunk. Húsvétkor, Jézus feltámadásának ünnepén az Egyház emlékeztet bennünket újjászületésünk szentségére. Ilyenkor mindig megújítjuk keresztségi fogadalmunkat, s benne azt a komoly elhatározást, hogy ne csak névleg legyünk keresztények, hanem életünkkel is.

A keresztség a bűn halálát, megsemmisülését is jelenti.

Kisgyermek-korunkban csak áteredő bűnünk volt: ettől szabadultunk meg. Keresztségünk azóta folyton figyelmeztet, hogy már ne a bűnnek, hanem Krisztusnak éljünk. A keresztény élet ugyanis állandó megtérés: utunk irányának helyes megválasztása és gyakori kiigazítása.

Ez a mi hitünk

A keresztségben Krisztus Urunk rendelése szerint a víz és Isten igéje által minden bűnünktől megtisztulunk és újjászületünk az örök éltre.

Megfontolandó kérdések:

96. Mikor kapjuk meg először a megszentelő kegyelmet?
97. Mi a keresztség?
98. Lehet-e keresztség nélkül más szentséget érvényesen felvenni?
99. Ki keresztelhet?
100. Hogyan kell keresztelni?
101. Kit lehet megkeresztelni?
102. Mikor lehet a kisgyermeket megkeresztelni?
103. Mi a keresztszülő kötelessége?

Rövid liturgika

A keresztvíz jelképezi a bűnt megsemmisítő halált és az újból kezdődő életet.

A keresztség bibliai és liturgikus jelképei:

a krizmával való felkenés: „Az Úr Lelke van rajtam, mert fölkent engem” (Lk 4,18).

A fehér ruha felvétele: „Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3,27).

Az égő gyertya átadása: „Krisztus rád ragyog!” (Ef 5,14).

A csecsemőkeresztelés apostoli hagyomány alapján a szülők és az Egyház hitére történik.

Kislexikon

A keresztelni szavunk szláv eredetű. Szó szerinti jelentése: Krisztusivá tenni valakit. A görög baptizo (megfürdetni, alámeríteni) szó inkább a módot jelzi, a keresztelés pedig az eredményt fejezi ki.

Védőszent: a keresztelés alkalmával kapunk egy nevet, amely egy szentnek a nevét jelenti. Manapság divatba jött, hogy mindenféle fantázianevet adnak a gyermeknek, de Egyházunk megkívánja, hogy az első név mindig egy szentnek a neve legyen. Jó ha megismerjük védőszentünk életét, és kérhetjük közbenjárását.

 Beszéljük meg!

Az újjászületés – jobban mondva: újbóli születés – elnevezést azért kapta a keresztség, mert a földi életre megszületett embernek egy másfajta életet is ad: Isten fiainak életét.

Miért helytelen, ha csak felnőtteket keresztelnek, vagy a kisbabakorban keresztelteket is újrakeresztelik, pl. a baptisták?

Mit jelent számomra és mire kötelez a keresztségem?

Mennyivel jelent többet, ha valaki a nevét, mint keresztnevét is becsülheti, és névadóját, mint védőszentjét tisztelheti?

Létrehozva 2024. november 2.