I. Szeressük az ellenséget?

Filmek, drámák, regények gyakran fejeződnek be azzal, hogy a sértett fél bosszút áll. Lúdas Matyi háromszor veri vissza a jogtalan ütéseket…
Halld Jézust a kereszten: imádkozik keresztre feszítőiért. És figyeld Jézus követőit: Szent István és a többi vértanúk ugyancsak imádkoznak gyilkosaikért.

M. Luther King a béke Nobel-díjas protestáns lelkész, a néger egyenjogúság harcosa, a krisztusi ellenségszeretetre építi mozgalmát, s kitart amellett, amíg a gyilkos golyója véget nem vet földi életének (+1968). II. János Pál pápának élet és halál között van ereje kimondani, hogy megbocsát a terroristának, aki életére tört. Ugyanígy imádkozik Apor Vilmos püspök az orosz katonáért, aki belelőtt.
Hogyan térhet el ennyire a kereszténység tanítása a világ felfogásától? Már az első keresztények azt tapasztalták, hogy Jézus mondása igaz: követői a világban élnek, de törvényeik mások, mint a világéi.
A Római Birodalom keresztényei hatalomra törő világban éltek, s ők az embertárs szolgálatát tűzték ki céljuknak. Egy erőszakra építő világban ők egyedül a szeretet fegyverét használták a gyűlölettel szemben. Egy vagyont halmozó világban ők szétosztották, amijük volt. A szórakozást, testi gyönyöröket hajhászó világban ők távol maradtak a cirkuszokból, szórakozóhelyekről, fürdőktől, mert embertelennek, erkölcstelennek tartották azokat.
Az igazi keresztények és a “világ” közötti feszültség 2000 éve tart. De 2000 év óta éppen ott indulnak el sokan Jézus felé, ahol olyan keresztények élnek, akik mindenestül követik az evangéliumot, s akik ha kell vállalják, hogy ezért idegenek legyenek a világban.
Mit jelent, hogy a keresztények idegenek a világban? Hiszen azt mondtuk, hogy otthon vannak a világban. Azt mondtuk, hogy küldetésük a világhoz szól. És azt mondtuk, hogy Jézus annyira szereti a világot, hogy meghalt érte…

II. A világban – de nem a világból
1. “Nem vagytok e világból valók” (Jn 15,19)

A világban és önmagunkban is kettősséget tapasztalunk. (Az áteredő bűn gyümölcse ez.) Érezzük, hogy nagy dolog a szeretet, az önzetlenség. Valami mégis az önzésre, a szeretetlenségre vonz. Érezzük, hogy a társadalom akkor volna boldog, ha az önzetlenség uralkodnék benne. Mégis sokfelé törvénnyé lesz az önzés, az erőszak, az ösztönök korlátlan kielégítése.

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2013. május 20.