„Mágia és hit” rádiósorozat, 8. előadás
Mióta a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozott a nemkeresztény vallások pozitív értékeiről, egy félreértés bontakozott ki a katolikus tanítással kapcsolatban, mind nemkatolikus, mind katolikus részről. Ez a félreértés röviden abban áll, hogy a katolikus tanítás szinkretista, azaz keveri a kereszténységet a pogánysággal.
Azok a protestáns testvérek, akik amúgy is pogány elemeket vélnek fölfedezni a katolikus Egyházban, most még a hamis kultuszok elfogadását is hozzáírják a vádpontokhoz. Olyan katolikusok pedig, akik párbeszédre és megértésre törekszenek a nemkeresztény világgal, szinkretista teológiákat dolgoznak ki, amelyek szerint a keresztény és nemkeresztény vallások egyenértékű utat jelentenek Istenhez, vagy pedig kölcsönösen kiegészítik egymást. Világosan meg kell mondani, hogy ezek az elméletek teljességgel elfogadhatatlanok a keresztény hit számára. A Szentírás egyértelmű a kérdésben: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki se jut az Atyához, csak általam” – mondja Jézus (Jn 14,6). Amikor a zsinat arról tanít, hogy a pogány vallásokat követő, de lelkiismeretük szerint élő emberek is üdvözülhetnek, nem arra gondol, hogy Jézus Krisztuson kívül is van üdvösség. „Nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (Csel 4,12). Kizárólag a megfeszített és föltámadt Jézusba vetett hit által üdvözülhetünk, ez alól nincs kivétel. Mivel azonban Isten minden ember üdvösségét komolyan akarja (1Tim 2,4), egész biztosan meg is adja az üdvösséghez szükséges eszközöket kivétel nélkül minden embernek. Akik nem találkoztak Jézus Krisztussal olyan módon, hogy az evangéliumot hitelt érdemlően hirdették nekik, és tévesen, de jóhiszeműen más vallásokhoz ragaszkodnak, azok lelkiismeretük mélyén implicit formában mégis szembesülhetnek Ővele, aki Isten abszolút Igazsága és az egész univerzum teremtő Igéje, és dönthetnek mellette vagy ellene. Ezért mondja Jézus Mt 25 ítélet-jelenetében egyeseknek a pogányok (= „nemzetek”) közül: „Jöjjetek, Atyám áldottai … Éheztem és ennem adtatok … Amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25,34-35.40). Az anonim kereszténység tehát nem „Karl Rahner elmélete”, mint mondani szokás, hanem Jézus Krisztus tanítása, Rahnertől csak a nevet kapta. Minden tőlünk telhetőt meg kell azonban tennünk, hogy a Jézus melletti döntés anonim és implicit formáját nevesítetté és explicitté tegyük, hiszen a legjobb hiszemű tévedés is tragédia, amely az istenkép eltorzulásához és erkölcsi tévutakhoz vezet. Ebben már a II. Vatikánum is nagyon egyértelmű. Miután szólt a pogány vallásokról, a Zsinat ezt mondja:
A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, amelyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).
Amikor pedig – nem a zsinat tanításából kifolyóan, hanem annak félreértelmezésével – mégis szinkretista teóriák jelentek meg az Egyházban, amelyek alábecsülték Jézus Krisztus nevének kifejezett hirdetését és keverhetőnek tartották a keresztény és pogány elemeket, a Hittani Kongregáció a 2000-ben kiadott Dominus Iesus dokumentumban világosan elhatárolta ezektől a keresztény hitet.
A tanítás elolvasható itt.
Létrehozva 2013. május 15.