Isten  mindig  keresi  népét,  hogy  elvezesse  az  örökkévalóságba. Ádámtól és Évától kezdve az idők végének utolsó emberéig bizonyítja az ember, hogy szabad akaratával az Isten mellett vagy ellene dönt. Az idők végén azoknak, akik mellette döntöttek, azt mondja az Úr: „Én Istene leszek, s ő az én fiam.”  (Jel 21,7)

Az emberiség története az Ó- és az Újszövetség szerint, ahogy Joachim da Fiore (Itália, 1130-1202) hirdette a középkorban, három időszakra oszlik: az Ószövetség korszaka, az Újszövetségé, és a harmadik, a Szentlélek korszaka. A Szentírásban az utolsó időszakot a Jelenések könyvében a 20. fejezetben az „ezeréves birodalomnak” nevezik (az 1000 szám szimbolikusan értendő egy hosszabb idő kifejezésére). Természetesen sok szekta, és mindenekelőtt Hitler és gonosz náci birodalma visszaélt ezzel a kifejezéssel.

Az Ó- és Újszövetség közlései is világosan mutatják, hogy ebben a három időszakban megtörténik az emberiség szétválasztása. Ha az Ószövetség történetét nézzük, ott volt az első nagy szétválasztás, az özönvíz, amikor csak Noé és még heten élték túl az áradást. Amikor Mózes kivezette a zsidókat Egyiptomból, 40 évig vezette őket a sivatagban, és csak egy új, megerősödött nép állta ki a megpróbáltatásokat, és tudta elérni az ígéret földjét.

Izajás próféta Kr. e. 740-ben azt mondta: „Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tér meg belőle.” (Iz 10,22) A történelem megerősítette ezt a jövendölést. Jézus  születésével  új  időszámítás  kezdődik,  és  visszatértével lesz vége a második időszaknak. Ez nem a világ vége lesz, hanem az utolsó, harmadik időszak kezdete. A Szentlélek birodalma következik, amint azt Joachim da Fiore (bencés apát) bejelentette. Ez lesz az utolsó birodalom és az utolsó időszak, amelyről Jézus így beszélt: „Íme, újjáalkotok mindent.” (Jel 21,5)

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2013. március 19.