Szerafim sztarecnek, a szárovi remeteség szerzetespapjának aszkéta élete már jóval boldog halála előtt ismert volt nem csak Oroszországban, hanem az egész Orthodox Egyházban.

19 éves korában lépett be a kolostorba és majdnem 55 évet töltött a szárovi remeteségben, azt soha el nem hagyva; a szerzetesi gyakorlatoknak minden fokát végigjárta: először általános szerzetesi feladatokat végzett, aztán mint diakónus és szerzetespap szolgált, majd remeteként tevékenykedett, utánozta az oszlopos szenteket, hallgatási fogadalmat tett és teljes magányban élt. E különböző gyakorlatok közben elnyerte az erények gazdagságát és az isteni kegyelem ajándékainak bőségét.

A lelki életben szerzett tapasztalataival, a Szentírás és az egyházatyák műveinek állandó és bensőséges tanulmányozásával, a szentek életének olvasásával nagy bölcsességre tett szert, és a kegyelemtől áthatva élete utolsó évtizedeiben üdvösen oktatott a hitre, és több ezer embert látott el jámbor tanácsokkal, akik különböző országokból naponta fölkeresték őt Szárovban, hogy részesüljenek áldásában, tanácsot és útbaigazítást kérjenek tőle. A természetfeletti, kegyelmi ajándékok, amelyek a prófétai előrelátásban és a gyógyítás erejében jelentkeztek nála, különös hatékonyságot adtak szavainak.

Beszédének édessége, testi és lelki betegségekből való gyógyulások, amelyek imáinak hatására történtek, a vigasztaló szavak, amelyekkel reményt öntött a hozzá forduló szomorú és bánatos szívű emberekbe, messzi vidékekre is elvitték jó hírét. Csodálatos életének és csodatetteinek híre városról városra terjedt és bejárta egész Oroszországot. 

Létrehozva 2020. június 7.