Összegezzük az eddigiek alapján, hogy a Katolikus Egyház jelenleg (1999) érvényes fegyelme szerint milyen szabadító imákat végezhetünk a démoni befolyás megszüntetésére.

1.) A megyéspüspök indokolt esetben végezheti az ünnepélyes exorcizmus szentelményét („nagy exorcizmus”) saját joghatósági területén, azaz

a/ saját egyházmegyéjén belül, vagy
b/ saját egyházmegyéjének hívein annak területén kívül is.

2.) Egy áldozópap kizárólag akkor végezheti az ünnepélyes exorcizmus szentelményét, ha arra az illetékes megyéspüspöktől kifejezett (tehát nem hallgatólagos vagy feltételezett) és speciális (erre a konkrét esetre szóló) engedélyt kapott.
A megyéspüspök helyett megadhatja ezt az engedélyt bizonyos, a jogtól meghatározott esetekben a helynök is, illetve az, aki egyházjogilag ordináriusnak számít.

3.) A régi Rituale tartalmazott egy olyan exorcizmus-szöveget, amelyet a püspökök (áldozópapok már nem!) szabadon végezhettek saját joghatósági területükön kívül is. A De Exorcismis ilyet már nem tartalmaz; következésképpen most már, ha egy püspök saját joghatósági területén kívül akar exorcizmust végezni, éppen úgy felhatalmazást kell kérnie az illetékes megyéspüspöktől, mint bármely áldozópapnak. (Ez a változás összefügg a püspöki joghatóság nagyobb hangsúlyozásával a 2. vatikáni zsinat után.)

4.) Az egyszerű exorcizmus szentelményét („kis exorcizmus”) az végezheti, aki fel van hatalmazva annak a szentségnek vagy szentelménynek a kiszolgáltatására, amelynek szövege az egyszerű exorcizmust tartalmazza. Ez legtöbbször bármely áldozópap; a keresztség esetében bármely diakónus is. Kivételes esetben világi hívek is kaphatnak felhatalmazást pl. a keresztelésre, és ilyenkor természetesen a benne foglalt exorcizmust is jogosan végezhetik. A szentelmények használata, amennyiben egyházi előírás nem korlátozza, mindenkit megillet: pl. bárki meghinthet egy személy vagy tárgyat szenteltvízzel, ami a vízszenteléskor végzett exorcizmus erejének alkalmazását is jelenti. (Megjegyzés: ne tévesszük össze a keresztvizet az egyszerű szenteltvízzel. Az utóbbi az, amit bárki használhat.)

5.) A személyek fölött végzett szabadító ima, amennyiben abban magukhoz a démonokhoz szólunk, a Hittani Kongregáció korábban idézett állásfoglalása szerint közös megítélés alá esik az ünnepélyes exorcizmussal, vagyis nem szabad végezni az ott megkívánt meghatalmazás nélkül. (Ugyanez vonatkozik a XIII. Leó-féle „kis exorcizmusra” is.)

6.) Amennyiben azonban a személyek fölött végzett szabadító ima nem tartalmazza a gonosz lélek direkt megszólítását, hanem csak Istenhez könyörög a démoni hatalmaktól való szabadulásért, akkor az nem egyéb, mint a „Szabadíts meg a gonosztól!” kérés egyik formája, amit bármely hívő szabadon végezhet minden külön meghatalmazás nélkül. A Hittani Kongregáció idézett leveléből teljesen világos, hogy a megszorítás a szabadító imának erre a változatára nem terjed ki. Tehát végezhető csoportosan is, csak kellő körültekintéssel, az illetékes egyházi szervek figyelmeztetéseire nyitottan történjék, ami minden karizmatikus tevékenységnél kötelező. Ez nem hivatalos exorcizmus, hanem magánima, amit a félreértések elkerülésére szerencsésebb magán-exorcizmus helyett egyszerűen szabadulásért való imádkozásnak, szabadító imának nevezni, amint az el is terjedt a karizmatikus megújulásban.

7.) Ha csak önmagunk szabadulásáért imádkozunk, ez történhet parancsoló formában is, föltéve, hogy a/ vagy egyedül vagyunk, b/ vagy csak magunkban imádkozunk, anélkül hogy más is hallaná. Ez ugyanis szigorúan egyéni ima, a közös imára vonatkozó megszorítások nem érinthetik.

8.) Ha más személy szabadulásáért imádkozunk, de csak magunkban (egyedül vagy mások számára nem hallhatóan) és mások, főképpen az illető személy tudta nélkül, ez is csak egyéni ima, és a Hittani Kongregáció korlátozásai szigorúan véve nem érintik. Ilyenkor se használjuk azonban soha az Egyház hivatalos exorcizmus-szövegeit, hacsak nincs ehhez felhatalmazásunk. Elvileg imádkozhatunk parancsoló formában is, de mivel, mint Don Amorth bölcsen mondja, az engedetlenség látszatát is kerülnünk kell (gondoljunk a tanúságtételekre, tapasztalatok megbeszélésére!), arra szeretném buzdítani testvéreimet a karizmatikus megújulásban, hogy a parancsoló formát lehetőleg ilyenkor is mellőzzék. A kérő formában mondott szabadító ima ugyanolyan hatékony.

9.) Ha nem személyeket, hanem tárgyakat vagy helyeket akarunk megszabadítani a démoni befolyástól, a Hittani Kongregáció levelében foglalt korlátozás erre az imára nem terjed ki, akkor se, ha közösségben folyik. Az Egyház hivatalos exorcizmus-szövegeit azonban ilyenkor se végezhetjük engedély nélkül. Elvben valószínűleg használhatnánk a parancsoló formát is, de én nagyon kérem a karizmatikus megújulásban aktív testvéreimet, hogy ezt ne tegyék, hanem maradjanak meg a kérő formánál. Menthetetlenül beleesnénk ugyanis az engedetlenség látszatába, hiszen az itt előadott finom megkülönböztetésekkel úgyszólván senki sincs tisztában. Ne kényszerítsük a Hittani Kongregációt újabb korlátozásokra! Higgyünk a szabadító imádság erejében, nem feledve, hogy a hívők Istenhez intézett kérése parancs a teremtmények számára, beleértve a démonokat is.

A mondottak lényege számunkra a 6.) pont. Ez hatékony fegyvert ad a kezünkbe. Gyóntatás közben nem egyszer ismerem föl a gonosz lélek behatolását vagy támadásait keresztény testvéreim életében. Ilyenkor mindig kérő formában szoktam imádkozni értük, nyugodt, magától értődő modorban, mellőzve minden „most jön a nagy ördögűzés” stílust, de egyúttal magabiztosan, mindjárt hálát is adva a biztos meghallgatásért. Ám nincs is szükség okvetlenül külön imára. A feloldozási formulának azt a részét: „(Isten) bocsásson meg neked és adja meg a békét”, Istennel való hallgatólagos megállapodással úgy értelmezem, hogy az egy nem-formális exorcizmust is magában foglal, hiszen a „béke” szükségképpen a démoni befolyástól való mentességet is jelenti. Káromkodó gondolatok, depresszió, öngyilkossági késztetések esetében az ilyen egyszerű szabadító imát nagyon hatékonynak tapasztalom. Ha viszont valaki azzal jön hozzám, hogy ördögűzést kíván, ki szoktam jelenteni, hogy erre nincs felhatalmazásom, de szívesen látom az illetőt a gyóntatószékben. Don Amorth szerint a szentgyónás ereje nagyobb, mint az exorcizmusé.

A fentebb előadottakkal sokan nincsenek tisztában. Amikor FIRE evangelizáció volt hazánkban, amerikai testvéreink parancsoló formában kergették a démonokat, hogy csak úgy füstölt. Nem láttam időszerűnek, hogy teljesen jóhiszemű (és roppant eredményes!) eljárásukat tört angolságommal kritikai bonckés alá vegyem. Saját hatáskörünkben azonban tartsuk magunkat az Egyház előírásaihoz, és igyekezzünk azokat megismertetni a karizmatikus közösségekben.

Forrás

Kovács Gábor atya írása az exorcizmusról >>>

Létrehozva 2023. szeptember 19.