Az egyházkritikus keresztények számára Küng (1928-ban született Svájcban, 1980-ban a pápa megvonta tőle a tanítás jogát) mindenekelőtt az Egyház és a pápa tévedhetetlenségének tagadása miatt lett ismertté. Ez a tévedés Küngnél egy nagyobb összefüggés része, amely a „svájcinak” az egész retorikai teológiájára rányomja a bélyegét.

Az volt a filozófiai meglátása, hogy az emberi kifejezésekkel és szavakkal nem fejezhető ki minden korra érvényes igazság. Mert az emberi szavak végesek, korlátozottak, történelmileg meghatározottak és szituációfüggők, mert bennük az igazság és tévedés összefolyik (úgy, hogy az igazság a tévedésben és a tévedés az igazságban rejtőzhet), és a hitet nem lehet a szavaktól függővé tenni.

Amikor valaki ezt írja, figyelmen kívül hagyja azt a tény, hogy egy ilyen feltételezés alapján a saját mondatai se lehetnek igazak. A szerző ezt a relatív megközelítést az Egyház dogmáira is alkalmazza! Az  Egyház  dogmái  minden  objektív  igazságtartalmukat elveszítik  nála,  és  szubjektív,  humanista  értelmezést  nyernek:  a Szentháromság egy „istenek közötti történetté” válik, amely két, sőt három isteni lény között valósul meg, és olyan „mitikus elképzelésekből” nő ki, amelyek már nem lehetnek a mieink. Ezért Krisztust sem illeti meg a világ előtti létezés.

Az „Isten fia” elnevezésen Küng azt érti: „személyes követ”, „képviselő”, „bizalmas”, „Isten barátja”’, aki mint ember „nemcsak egy ember, hanem a valódi ember”. Jézus halála sem áldozat volt a bűnösökért, hanem az emlékekben újra és újra előtörő impulzus az ember és világának megváltoztatására. Ez az „ébresztő hit” …nem a nem-igazoltba vetett hit… nem a feltámadás tényébe vetett hit, vagy külön a feltámadottban való hit, hanem „alapvetően istenhit”.

Jellemző Küng kapcsolata Máriával is, aki a katolikus keresztény hit sajátságos jele. Az egyházreformátor Küng számára Mária nem Isten anyja, mert „Isten nem születhetett”. Mária szüzessége az Újszövetségben egy etológiai legenda, aminek hitbeli elfogadására senki sem kötelezhető. A szeplőtelen fogantatás és Mária mennybevételének új dogmája „két abszolutisztikusan kormányzó pápának” köszönhető, és a „pápaizmus és a máriaizmus” nem szerencsés szimbiózisának a terméke.

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2022. július 21.