“Ezt a hetet kihúztuk valahogy, de a jövő héten jönnek a számlák. Villany, gáz, telefon és víz stb.”- mondjuk feleségemmel szinte havonta, amióta nyugdíjas vagyok. De, úgy hiszem mindannyiunknak ismerős a fent leírt állapot. Dugjuk tehát strucc módjára a homokba a fejünket? Nem!

Nem erre tanít bennünket a Szentírás, hanem hogy a nehézségekben Istenre nézzünk! „ Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok.” (1Pét5,7)

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” ( Róm 8, 26-30)

Életem legszebb nyarait kis elemista koromban anyai nagyanyámnál, nagyapámnál töltöttem Szabolcsban. Ott kaptam – hiszem, hogy Istentől – életem első felnőtt barátját, az uradalmi tejeskocsist, aki megengedte, hogy felüljek mellé a bakra, tréfálkozott velem, sok mindenre megtanított, még a gyeplőt is szabad volt megfogni a marka mögött. Micsoda élmény egy kisgyerek számára! Nagyon szerettem Anti bácsit, mert mindig jó kedvű volt, mindig tudott valami vidám nótát, kedves tréfát, vagy találós kérdést.

Ez a vidám ember egy napon nagyon komoly és csendes volt. Komor arccal nézett maga elé, amikor megkérdeztem tőle:

– Anti bácsi, beteg?

Anti bácsi azt mondotta ott a bakon, míg zörögtek a tejeskannák mögötte: – Nem, Bandika, nem vagyok én beteg, hanem megsűrűsödött bennem az élet…

Több mint fél évszázada ennek, de ezt nem felejtettem el. Akkor nem értettem, de megjegyeztem.

A tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. február 26.