Évekkel ezelőtt egy hivatásos mérnökkel dolgoztam együtt, akit Jimnek fogok hívni – egy nagyon vallásos emberrel, aki sztoikus, professzionális viselkedéséről volt ismert. Kezdetben óvatos volt a különböző felekezetű kollégák hitével szemben, de Jim belekerült egy olyan tanítványi kapcsolatba, amely örökre megváltoztatta az életét.

A Bibliáról folytatott heti rendszerességű ebédszüneti beszélgetéseink során Jimnek megenyhült a szíve, elmélyült a hite, és megváltozott az életszemlélete. Ami óvatos felfedezésnek indult, az egy élénk hitbeli utazássá nőtte ki magát – amit öröm, növekedés és Krisztus iránti újonnan felfedezett szenvedély jellemzett. Egy nap, amikor ebédidőben összegyűltünk a tanulmányozásra, a komoly, mindig profi Jim gyermeki lelkesedéssel kiáltotta: „Azt hiszem, Jézus-mániás leszek!”. Abban a pillanatban életre kelt az evangélium: „Akkor [Jézus] megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat”. (Lukács evangéliuma 24, 45)

A munka, mint zavaró tényező. Amikor belépünk az irodába, vagy kinyitjuk a laptopunkat, elsődleges figyelmünk gyakran az üzleti világ sodrában való navigálás körül forog. De a munka kihívásai során hogyan tudunk hatékonyan gazdálkodni a cégünk vagy ügyfeleink által ránk bízott idővel, miközben teljesítjük bibliai hivatásunkat, hogy tanítványokká tegyünk másokat?

Az evangéliumokban Jézus Krisztus meghatározza a végső megbízatást, a Nagy Küldetést: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté evangéliuma 28, 19-20) Ez a parancs nem csak a lelkipásztoroknak vagy misszionáriusoknak szól, hanem Krisztus minden követőjének, beleértve a munkahelyen dolgozókat is.

A tanítványság ereje. A tanítványokká nevelés többről szól, mint az evangélium elmondásáról; arról szól, hogy másokat a hit útján vezetünk, és megtanítjuk őket arra, hogy az élet minden területén kövessék Jézust. A munkahelyen, ahol a sikert gyakran mérőszámokkal és mérföldkövekkel mérik, a tanítványság egy másik paradigmát mutat – olyat, amely a kapcsolatokban, a növekedésben és egy magasabb hivatásban gyökerezik.

Képzeljünk el egy olyan munkahelyet, ahol a vezetők nemcsak a feladatokat irányítják, hanem befektetnek az emberekbe; ahol a munkatársak nem csak a pozícióért versengenek, hanem együttműködnek; és ahol a sikert nem kizárólag az egyéni eredmények, hanem a növekedés iránt elkötelezett közösség kollektív átformálódása alapján mérik.

Kegyelemmel ugorva át az akadályokat. Bár a tanítványságra való elhívás egyértelmű, a munkahelyen való megvalósítása ijesztő lehet. A határok átlépésétől való félelem és a kulturális érzékenység kihívást jelenthet. Mégis van remény abban a hitben, hogy ahová Isten hív, ott fel is vértez. Ez alázattal kezdődik – hajlandóság a tanulásra, az alkalmazkodásra és a növekedésre. Ez olyan környezetet jelent, ahol a hitelességet értékelik, a sebezhetőséget üdvözlik, és a kapcsolatokat kiemelten kezelik.

Tanítványi kapcsolat kezdeményezése. A tanítványi kapcsolat kezdeményezése a munkahelyen a hit egyszerű cselekedetét igényli – a barátság és az őszinte törődés gesztusát. Kezdődhet egy meghívással egy kávéra vagy ebédre, egy közös ima felajánlásával, vagy a Szentírás tanulmányozása iránti közös érdeklődéssel. A tanítványság nem arról szól, hogy mindenre tudjuk a választ, hanem arról, hogy egymás mellett járunk a hitben, tanulunk és együtt növekedünk. Ezt a páli levélben így látjuk összefoglalva: „És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (Pál második levele Timóteushoz 2, 2)

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2024. augusztus 5.