Július utolsó heteiben, a szürkület óráiban az égen egy ritka légköri jelenség volt, az úgynevezett éjszakai fényű felhők jelentek meg.

Az éjszaka fénylő felhők a legmagasabbak a Földön, több mint nyolcvan kilométeres magasságban. Akkor keletkeznek, amikor a vízgőz jégkristályokká fagy, melyekbe apró meteoritpor-részecskék ágyazódnak, és kristályos kék fényvisszaverődést hoznak létre. 2024 júniusának végén Litvániában rendkívüli éjszakai felhőfényt figyeltek meg, majd júliusban a csillagászok legnagyobb csodálkozására számos ilyen felhőt láttak alacsony földrajzi szélességű országokban, például Észak-Írországban, Angliában, Franciaországban, sőt Olaszországban is.

Mivel minden történésnek szimbolikus jelentést kell keresnünk, elgondolkodtató, hogy ez a váratlan jelenség július hónapban történt, amikor 16-án a Kármel-hegyi Szűzanya ünnepe, 20-án pedig Szent Illés ünnepe van. A felhő valójában egy szimbólum, melyet mind a Kármel-hegyi Szűzanyára, mind Szent Illésre és tanítványaira alkalmaznak.

A Királyok első könyvében olvasható, hogy Szent Illés, miután megölte a Baál hamis prófétáit, „Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát. Aztán így szólt szolgájához: „Menj fel, és nézz a tenger felé!” Fölment, körülnézett, aztán jelentette: „Nincs ott semmi.” Erre azt mondta: „Menj vissza, hétszer egymás után!”⁴A hetedik alkalommal jelentette: „Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere.” Így felelt neki: „Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső!” (1Kir 18,42-45) Rövid idő múlva elsötétült az ég, szél támadt, és heves eső esett.

Ebben a felhőben Illés meglátta az eljövendő Asszony, Mária, a Kármel királynőjének titokzatos szimbólumát. A felhő a Szűzanyát jelképezte, az eső pedig Jézus Krisztust. De Illést is felhőhöz hasonlítják, akit tűzszekér vitt fel a mennybe, és ismeretlen helyre szállítottak (2Kir 2,11). Ő akkor fog visszatérni, amikor az Antikrisztus üldözi Isten Egyházát. Szent Illésnek, akárcsak az Antikrisztusnak, lesznek előfutárai: a végidők apostolai, akikről Monforti Grignion Szent Lajos- Mária beszél a Szűz Mária iránti igaz odaadásról szóló értekezésében:

„Olyanok lesznek, mint a Szentlélek legkisebb leheletére mennydörgő és a levegőben szálló felhők; akik anélkül, hogy bármihez is ragaszkodnának, anélkül, hogy bármin is csodálkoznának, anélkül, hogy bármi miatt is fájdalmat okoznának maguknak, Isten Igéjének és az örök életnek az esőjét zúdítják. Mennydörögni fognak a bűn ellen; viharozni fognak a világ ellen; lesújtanak az ördögre és bandájára; és Isten Igéjének kétélű kardjával, életre-halálra, tovább és tovább sújtanak mindazokra, akikhez a Magasságos részéről küldetnek.” (Igazi Mária-áhítat, 57. szám)

A felhő az isteni Bölcsesség szimbóluma is, amelyről Szirák könyvében olvashatunk:

„Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. (24,3-10).

A végidők apostolai tele lesznek isteni bölcsességgel, amely szükséges – mondja ismét Szent Lajos-Mária -, hogy támogassa gyengeségünket a ránk váró nehéz időkben, hogy megvilágítsa elménket, hogy felizzítsa szívünket, hogy megtanítson minket beszélni, cselekedni, dolgozni, és hogy képesek legyünk felajánlani magunkat Jézus Krisztussal együtt a zűrzavaros órákban.

A Kivonulás könyve elbeszéli, hogy Isten felhő által vezette népét a sivatagon keresztül, Egyiptomból az ígéret földjére: „Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.” (Kiv 13,21-22).

Ezt a részt felidézve írja Szent Pál:

„Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában.” (1Kor 10,1-5)

A felhő, amely negyven éven át megszakítás nélkül kísérte Izrael népét, vezette őket, és ugyanakkor megvédte őket ellenségeiktől. „Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le, ²⁰s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.” (2Móz 14,19-20) A felhőoszlopot az egyiptomiak táborában találták. Liguori Szent Alfonz a Mária dicsősége című művében ebben a titokzatos jelenségben Mária és annak a két tisztségnek az alakját látja, amelyet szüntelenül gyakorol értünk: „mint felhő, megvéd minket az isteni igazságosság tüzétől; és mint tűz, megvéd minket az ördögöktől.”

Az emberiség történelme ismert sűrű és sötét felhőket, mint amilyenek Kr. u. 536-ban tizennyolc hónapra eltakarták a Napot, sötétségbe borítva Európát, a Közel-Keletet és Ázsia egyes részeit. Erről Michael McCormick, a Harvard Egyetem középkori történésze számol be „Why 536 was ‘the worst year to be alive‘” [Miért volt 536 ’a legrosszabb év az életben maradásra’?] (Science, 2018. november 15.) című tanulmányában, amelyben megállapítja, hogy az emberiség történetének legrosszabb éve nem az 1349-es fekete halál vagy az 1914-es első világháború volt, hanem éppen 536, amikor a nappalt nem lehetett megkülönböztetni az éjszakától, és az elmúlt kétezer év leghidegebb évtizede kezdődött.

Mégis, ha vannak felhők, amelyek elsötétítik az eget és a földet, mint a szörnyű 536-os évben, akkor vannak olyanok is, amelyek mintha Mária uralmát hirdetnék, mint az éjszakai fények, amelyek az északi fényekkel együtt a nyugati viharos égbolton vitorláznak. Szent Illés hónapja erre emlékeztet bennünket.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. július 31.