9. Harmadnapra feltámadt a halálból

1.

Ha hivatalos írást kapunk – lehet meghívó, igazolás, bizonyítvány, parancs – aláírás és pecsét igazolja, hogy az írás hiteles és szavahihető. Különben nem kötelez: közönséges papír. A keresztény hit Isten meghívása, az Ő dolgairól szól a mi földi és örök boldogságunkkal kapcsolatban.

Jézus feltámadásának valódiságát mivel bizonyíthatjuk? A keresztények számára az igazolás egy élő személy: a feltámadt Krisztus. Az apostolok igehirdetése mindig ezzel kezdődött: Krisztus feltámadott. Ez az örömhír bejárta a romlott római birodalom városait, és az emberek egymás után Jézus mellett döntöttek. – De az apostolok is szolgálhatnak bizonyítékul, mert a kereszthalál után elkeseredtek, és szinte megbénultak lelkileg. Teljesen tehetetlenné váltak. A harmadik naptól – húsvét hajnaltól – kezdve újjáéledtek. Hirdették az egész világon azt a – pogányok számára elképzelhetetlen – igazságot, hogy Jézus feltámadt a halottak közül. Sőt ezért börtönt, és végül vértanúhalált is vállaltak. Ennek ellenére mindig akadtak, akik tagadták a feltámadást.

Nem véletlen, hogy a Sátán Jézus feltámadását támadja elsősorban. A hitetlen emberek nem hiszik el, mert akkor el kellene hinniük Jézus istenségét is.

Az igazán hívő emberek számára a feltámadás mindig is elfogadott bizonyíték volt a legelső időktől, az apostolok korától kezdve mindmáig.

A feltámadt Jézus együttműködött az apostolokkal, gyógyított, szabadított, megérintette a pogányok szívét és azok hitre jutottak. – Ez történik ma is amikor egy ember megtér. A feltámadt Jézus köztünk jár.

2.

Szent Pál, amikor hitünknek és Krisztus feltámadásának az összefüggéséről beszél, igen kemény, határozott hangnemet használ: vagy-vagy! Vagy elfogadjuk Krisztust, a feltámadottat, vagy nem. Ha nem fogadjuk el, nem tartozunk Krisztushoz.

„Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.

Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.

De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.” (1Kor 15,12–22)

3.

Miért lehetünk biztosak Jézus feltámadásában?

A feltámadás nem érzékszervekkel, fényképekkel, műszerekkel bizonyítható esemény. Sokkal biztosabb ennél! Az érzékszervek tévedhetnek, a műszerek csalhatnak.

Jézus halálát hatósági vizsgálat állapította meg; a feltámadás már nem tartozott hatáskörébe. Tanúja sem az egész város volt. Csak kiválasztott szemtanúk voltak, akiket az evangélisták és Szent Pál említenek.

Ezek a szemtanúk azonban – a Szentlélektől is megerősítve – olyan bizonyosságot szereztek a dologról, mely minden mást felülmúl. Még a testi tapintás, az együtt evés-ivás bizonyosságát is. Ez a teljes bizonyosság változtatta meg életüket, amikor visszavonhatatlanul Jézus tanúivá szegődtek, s minden üldözést elviseltek érte, még a halált is. Az a tény, hogy az apostolok pénz nélkül, különösebb főiskolai végzettség nélkül, szegényen az akkori gőgös római birodalom polgárainak hirdették Jézus feltámadását, és fél évszázad alatt meghódították Európát – ezt csak a feltámadt Jézus különös kegyelmével és segítségével tudták megtenni.

Az apostolok tanúságáról vallanak prédikációik, írásaik, vértanúhaláluk, stb.

Hitünk tehát az apostolok szavának megbízhatóságára és munkájuk eredményére épül: arra, hogy a kereszténység elterjedt, az embereket megváltoztatták.

Hitünk alapigazsága: Krisztus feltámadt!

Ezt kell vallania életünknek is.

4.

„Jézus azonban a mi megigazulásunkra támadt fel” (Róm 14,25). Más szavakkal: feltámadásával megszerezte a lehetőséget, hogy igazak, azaz jók lehessünk Isten előtt. Valahányszor azt érezzük, hogy tiszta a lelkünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, mindannyiszor Jézus feltámadását hirdetjük. Adja a jó Isten, hogy nagyon sokszor örülhessünk a bűn nélküli életnek, a tiszta lelkiismeretnek. Ez az igazi húsvéti öröm!

„Az öröm ima, az öröm erő, az öröm szeretet, az öröm olyan szeretetháló, amellyel lelkeket foghatunk. Egy mosoly fejezi ki a legjobban Isten és az emberek iránti szeretetünket. A vidám szív – szeretettől égő szív! Semmi nem okozhat olyan szomorúságot, hogy elfeledtesse veled a feltámadt Krisztus örömét!” (Teréz anya)

Ez a mi hitünk

Jézus feltámadása:

Teljes győzelem a bűn fölött,

Teljes győzelem a halál fölött,

Örök jelenlétének bizonyítéka

a világban, a mi feltámadásunk biztosítéka.

Megfontolandó kérdés:

49. Mit jelent számunkra Jézus feltámadása?

Rövid liturgika

Mikor van húsvét? (Első tavaszi holdtölte utáni első vasárnap.)

Alleluja (héber). Jelentése: Dicsérjétek az Urat! A Szentírás az ég és a föld legünnepélyesebb istendicsőítése.

Kislexikon

A harmadnap a Szentírásban a szenvedés, a várakozás idejének elmúlását, és az üdvösség elérkezését jelenti. Jézus feltámadásával kapcsolatban még azt is, hogy Isten ezt az időt előre meghatározta.

Jézus sírja – Jeruzsálemben, a Szent Sír Bazilikában látható a hagyomány-szerinti Kálvária-domb és tövében a sírbarlang.

Beszéljük meg!

Hogyan keletkeztek a népszokások?

Eredetük általában egy-egy keresztény ünnepre vezethető vissza. A régiek ezeket olyan szépnek és fontosnak tartották, hogy ünneplésük nem fért a liturgia keretei közé. Mindennapi életüket is ünneppé változtatták a népszokásokkal.

A középkori Európa népeiben azonban még éltek a megkeresztelkedés előtti pogány szokások, hiedelmek is. Főként az ártó rossztól való félelem, valamint az állattenyésztésben és a földművelésben való termékenység vágya. A népszokásokban talált egymásra és élt tovább a múlt és a jelen.

Vegyünk sorra néhány húsvéti népszokást!

A húsvéthajnali Krisztuskeresés és kálváriajárás Mária Magdolna és a szent asszonyok útjára vezethető vissza.

Az első a falusi legények lovasversenye: ki találja meg, és viszi a leggyorsabban a templom elé a plébános által a határban elrejtett Krisztus képet vagy szobrot.

A második csendben végzett imádságos és elmélkedő út a Kálváriára vagy valamelyik útszéli feszülethez. Otthoni vagy hittantermi körülményekhez alkalmazva egy szép szokás felújítása lehet.

A húsvétreggeli templomi ételszentelés könyörgésében azt kérjük, hogy az étkezés ne kárunkra, hanem testünk és lelkünk megerősödésére szolgáljon. A megszentelt ételek is a húsvéttal kapcsolatosak: kenyér, kalács, (bárány) hús, tojás.

A húsvéthétfői piros tojás a termékenységre, az élettelenből fakadó életre és a Megváltó piros vérére emlékeztet.

Igen eltérő a nyuszi húsvéttal kapcsolatos szerepének megmagyarázása. Talán a sírhoz gyorsan futó apostolokra utal ez a szimbólum.

Találkozunk próbálkozásokkal, melyek a locsolkodási mondókákba beleszövik a keresztségre való figyelmeztetést.

Létrehozva 2024. július 27.