Vannak, akik nem hisznek a Sátán létében, vagy nem tulajdonítanak különös jelentőséget működésének. Ők azok, akik a legbiztosabban az uralma alatt állnak.

„Mennyire sajnálatra méltók is vagyunk, ha nem támad minket hevesen a Sátán! Minden látszat ellenére a Sátán barátai közé számítunk. Engedi, hogy veszedelmes békességben éljünk; elaltatja éberségünket azzal, hogy elhiteti velünk, hogy teszünk néhány jó cselekedetet, adunk némi alamizsnát, és kevesebb rosszat teszünk, mint mások.”

Vianney Szent János idézi Nagy Szent Gergelyt: „Ha nincsenek kísértéseitek, ez annak a jele, hogy a démonok a barátaitok, vezetőitek és pásztoraitok A démonok hagyják, hogy nyomorúságos életeteket nyugalomban töltsétek, és napjaitok végén magukkal rántanak a mélységbe.”

Majd így folytatja: „Jóllehet, nagyon megalázó az, hogy kísértést szenvedünk, mégis azt mondhatjuk, hogy ez legbiztosabb jele annak, hogy a mennybe vivő úton vagyunk.” (Vianney Szent János).

A nehézségek, kísértések a javunkat szolgálják. „Megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Isten azért fenyít, mert szeret. A fenyítés a szeretet gyümölcse. Ebből következik, hogy azokról, akik nem próbáltatnak meg, és akiket nem fenyítenek meg, nem lehet elmondani, hogy az Atya gyermekei. A kísértések hiánya mintegy az örök elvetésnek a jele.” (Aquinói Szent Tamás)

„Azért, hogy érdemeinket nagyobbá, erényeinket tisztábbá és tökéletesebbé tegye, és hozzá való jutásunkat siettesse, Isten megengedi az ördögnek, hogy megkísértsen minket, és próbára tegyen.” (Grialou) A kísértés a Sátán leggyakoribb tevékenysége.

„Ha valaki megkérdezi tőletek, hogy Isten miért engedte meg, hogy az ördög (lázadása után) tovább éljen, ezt feleljétek: Isten azért engedte meg, hogy a démon tovább éljen, mert a figyelmes és éber embereknek, ártani nem tudván, hasznára van. Mindenesetre nem szándékosan, hiszen akarata megromlott és gonosszá vált, hanem azok bátor ellenszegülése folytán, akik gonoszságát javukra fordítják.” (Aranyszájú Szent János)

Vannak, akiknek nem kell bizonygatni a Sátán létezését, ők tapasztalják életükben munkálkodását, viszont félnek tőle. A következő gondolatok nekik szólnak. „A Sátán tud ugatni, de nem tud harapni; félelmet kelthet önben, de nem tud semmi rosszat tenni; erről Isten előtt biztosíthatom önt, akinek jelenlétében önhöz szólok.” (Páli Szent Vince egy missziós papnak) „A Sátán olyan, mint egy dühös kutya, amely azonban nem tud ártani a gyermeknek, aki édesapja vállán ül.” (Kis Szent Teréz)

A Sátán Isten eszköze. Zaklatásaival, saját akarata ellenére, az ember javát szolgálja. Hogyan segítheti az ördög az embert? Hogyan válhat hasznunkra a Sátán kísértése és egyéb ellenünk irányuló tevékenysége?

A kísértés alkalmat szolgáltat nekünk arra, hogy olyat tegyünk, ami közelebb visz minket Istenhez. Az ördög a kísértéssel egy alternatíva elé állítja az embert. Rákényszerít, hogy válasszunk a jó vagy a rossz között. Ezáltal a mi érdekeinket szolgálja. Hiszen az, aki valakinek az erkölcsi fejlődésre ad lehetőséget, ezzel értékes szolgálatot tesz neki. Hány ember éli le életét erkölcsi középszerűségben csak azért, mert sohasem került olyan választás elé, hogy lesüllyedjen vagy felemelkedjen. Ha egy gyermek ifjúságát egy olyan faluban tölti, amelyen egy kis patak folyik keresztül, sohasem fog megtanulni úszni. Ha azonban egy tenger melléki helységben nő fel, bár több veszélynek van kitéve, néhány év alatt kiváló úszó lesz belőle.

Isten engedélyével a Sátán – a kísértések mellett – mindenféle akadályokat támaszthat az ember útján: anyagi nehézségek, egészségi zavarok, értetlenség, ellenállás, ellenségeskedés, féltékenység, gyűlölet stb. Mindez megannyi alkalom, hogy két megoldás között válasszunk: kapituláció vagy harc.

Nem kell félni a Sátántól azért sem, mert nem korlátlan a hatalma. Csak Isten beleegyezésével tehet bármit is. Akármit tegyenek is a gonoszlelkek, minden teljesen Isten ellenőrzése alatt történik. Teljes mértékben Isten uralma alatt állnak, aki saját céljaira használja őket. Isten nem ad a gonoszlelkeknek korlátlan hatalmat. Amiként parancsol a tengernek, „mondtam neki: eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” (Jób 38,11), ugyanúgy korlátok között tartja a gyűlölet és az irigység kitöréseit is. Máté evangéliuma mutatja, hogy a gonoszlelkeknek még oly prózai vállalkozáshoz is, hogy megszállják a sertéseket, Isten engedélyére van szükségük.

Aquinói Szent Tamás azt írja, hogy a Sátánnak nem áll módjában, hogy az embereket olyan mértékben tegye próbára, ahogyan szeretné. Csak olyan mértékben szorongathatja őket, amilyen mértékben Isten engedi neki. Sem jobban, sem kevésbé!

„Ha Isten a démonokat nem tartaná pórázon – mondja Szent Ágoston egy homíliájában –, nem létezne több igaz a földön. Valójában a Sátán és angyalai, ha Isten és az emberek iránti gyűlöletüknek szabad folyást engedhetnének, mindent szétrombolnának, ami Isten dicsőségét szolgálja.”

A Sátán, akarata ellenére, Isten országának a kiterjesztésén munkálkodik. Nem olyan, mint egy elszabadult, dühös kutya. Isten szüntelenül pórázon tartja.

Vannak, akiket erőik végső határáig kísért a Sátán. Ők ne feledkezzenek meg a Szentírás szavairól: „Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1 Kor 10,13)

Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Még a kísértés is, még a Sátán szorongatásai is. „Hányszor elhagytál volna, gyermekem, ha nem feszítettelek volna keresztre.” (Pio atya) A gonosz erősebb, mint mi önmagunkban, képességei az emberi természet erőit meghaladják. Viszont nem erősebb nálunk, amíg Krisztussal egységben maradunk. Amíg természetes erőinkre hagyatkozunk, fölényben van velünk szemben, viszont felette állunk, ha Krisztussal közösségben maradunk. „Az ördög fél az olyan lélektől, aki Istennel egyesült, éppen úgy, mint magától Istentől.” (Keresztes Szent János) Avilai Szent Teréz azt mondja, hogy amikor kapcsolatban van Istennel, nem fél jobban az ördögtől, mint egy légytől vagy egy hangyától.

A Sátántól való szabadságunknak, ahogyan boldogságunknak is a kulcsa az Istennel való egységünk. Ezen munkálkodjuk, és akkor a Sátántól szabadok és Istenben gazdagok és boldogok leszünk.
ISTEN CÉLJA A KÍSÉRTÉSSEL:
     – Szeretet
     – Megengedi, hogy az embereknek alkalmat adjon arra, hogy az erény cselekedetei által hozzá emelkedhessenek
     – Alkalmat ad az embernek a lelki felemelkedésre

A SÁTÁN CÉLJA A KÍSÉRTÉSSEL:
     – Gyűlöletes irigység
     – Gyűlöletből az ember bukását akarja
     – Ezt az alkalmat igyekszik felhasználni arra, hogy az ember bukását okozza

(forrás: Katolikus kalendárium, 2008)

Létrehozva 2022. június 29.