Mondani sem kell, hogy nem a karizmatikus megújulásban résztvevő katolikusok az egyedüliek, akik részt vesznek az evangelizációban. Tisztelet illeti a Catholic Evidence Guild, a Legion of Mary, és sok más csoport és egyén úttörő munkáját, akik nagyon is komolyan vették az Úrnak azt a parancsát, hogy hirdessék az evangéliumot. Nekünk, katolikusoknak együtt kell működnünk más keresztény egyházakkal – melyek között sokan nagy tapasztalattal rendelkeznek e téren és igen lelkesek -, követve a II. Vatikáni Zsinat útmutatásait.

Ökumenizmus

„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ’, hogy te küldtet engem.” (Jn 17,20-21)

A katolikus karizmatikus megújulás létének nagy jelentősége van az ökumenizmus szempontjából. Hozzásegített ahhoz, hogy híd épüljön ki a katolikus egyház és a növekvő pünkösdi és evangélikus egyházak között, akik hagyományszerűen és-sajnos sokszor még mindig – erősen katolikus ellenesek. Nem kevés a száma azoknak a pünkösdista és evangélikus hívőknek, akik a katolikus egyház egésze iránt gyökeresen megváltoztatták álláspontjukat azután, hogy kapcsolatba kerültek a katolikus karizmatikus megújulással. A mi ökumenikus, karizmatikus imatalálkozóinkon Cockfosters-ben (London) újra és újra láttam pünkösdista és evangelikus keresztényeket az elmúlt tizenkilenc év során. Ezeket mélyen megindította az a tény, hogy a Szentlélek valóban működik katolikus férfi és nő testvéreik között is.

Sok katolikusnak volt hasonló megtapasztalása a pünkösdistákról és az evangélikusokról.

II. János Pál pápa felismerte a katolikus karizmatikus megújulás sajátos ökumenikus jelentőségét, amikor a negyedik Nemzetközi Vezetői Konferenciához fordulva ezeket mondta 1981-ben:

„Végül azáltal, hogy megtapasztaltátok a Szentlélek sokfele ajándékát, amelyekben elszakadt testvéreinkkel és nővéreinkkel is osztozunk a tiétek az a speciális öröm, hogy növekedtek az egység utáni vágyban, amelyre a Lelek vezet bennünket, és az ökumenizmus komolyfeladata iránti elkötelezettségben.”

Következtetések

Talán azt gondolhatja néhány olvasó, hogy amit az előzőekben leírtam, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy ennek a megújulásnak sohasem voltak problémái és minden nehézség és szenvedés nélkül vezette az embereket a keresztény életbe. Az olyan megújulás, amelyik azt ígéri, hogy elveszi a keresztet, valójában hamis. A karizmatikus megújulás bátorít a böjtölésre; arra vezeti el az embereket, hogy több időt töltsenek imával és mindez áldozathozatalt jelent. A gyógyító szolgálatba és az evangelizációba való bekapcsolódás nem könnyű, és egymás gyengeségének elviselése is keresztet jelenthet egy imacsoporton belül.

Mindezek ellenére a karizmatikus megújulás igen csodálatos áldás katolikusok és más keresztények milliói számára. Rajta keresztül életünkben sohasem várt és soha nem ismert örömöt tapasztalunk meg.

Általa a Szentlélek erejét teljesen új módon tapasztaljuk meg. Általa teszi Jézus az életünket gyümölcsözővé Isten Országa számára.

Ne vágjuk rá azonnal, hogy a karizmatikus megújulást nem a mi számunkra találták ki. A karizmatikus megújulás vezetői közül sokan ugyanezzel kezdték mindaddig, míg Isten meg nem törte az ellenállásukat. Lehet, hogy a karizmatikus megújulás talán nem a megfelelő hely a számunkra, de azzá lehet!

Próbáljunk elmenni egy karizmatikus imatalálkozóra vagy megújulási napra néha és kérjük a Szentlélek segítségét, hogy mutassa meg, ott van-e a helyünk vagy sem. Ne csak egy alkalommal menjünk el, mert a vallás ügyeiben legtöbbünk konzervatív és idő kérdése, hogy valami újhoz tudjuk magunkat igazítani. Jézus nemcsak a karizmatikus megújulásban tevékenykedik hatékony módon. Ő hatékonyan dolgozik másutt is. Végül is nem az számít, hogy tagja vagyunk-e egy karizmatikus imacsoportnak, hanem az, hogy igazán nyitottak vagyunk-e a Szentlélekre, bárhol is legyünk Isten akaratából.

Létrehozva 2017. július 4.