Mielőtt a Szentlélek azon három adományáról beszélnénk, amelyek különösen összefüggésben vannak a karizmatikus megújulással, hasznos lesz idézni a II. Vatikáni Zsinatot a Szentlélek adományaival kapcsolatban általában.

„… ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg; vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait »tetszése szerint juttatva kittek-kinek« (IKor 12,11), sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan az Írásban áll: »A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük« (IKor 12,7). Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az egyházban.” (Dogmatikai konstitúció az egyházról, 12. rész)

A II. Vatikáni Zsinatnak ezt a pozitív közeledését a lelki adományok felé hangsúlyozta ki II. János Pál pápa, amikor ezt mondta:

„A lelki adományok szintén segítenek a szolgálatok gyakorlásában. A Szentlélek ajándékozza azokat, hogy segítse Isten Országának eljövetelét. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy az egyház a karizmák közössége.” (Lásd: L’Osservatore Romano, 1992 július 1.)

A nyelvek adománya (glosszolália)

A nyelvek adománya vagy glosszolália sokak számára a karizmatikus megújulás legsajátosabb jellemzője és egyben a legmeglepőbb jellemzője is. Az úgynevezett nyelveken szólás több-e, mint blabla beszéd? A nyelveken szólás vajon nem érzelmi túlfűtöttség-e, ami rontja a kereszténység hitelét a nem vívők előtt. Mi lehet az értelme a nyelveken való beszédnek, amikor a keresztények túlnyomó többsége a maga nyelvét (vagy a latint) teljesen megfelelőnek találja arra, hogy azon imádkozzon? Az első, amit meg kell jegyezni, az az, hogy a nyelvek adományának vagy glosszoláliának megvan a szilárd alapja az Újszövetségben. Márknál olvashatjuk, hogy Jézus azt mondja, a hívők:

„új nyelveken fognak beszélni ” (Mk 16,17).

Pünkösd napján ez történik:

„Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket” (ApCsel 2,4).

Kornéliusz házában ez történt:

„Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. ” (ApCsel 10,44)

Efezusban is megtörtént a következő:

„Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszelni és prófétáltak. Ezek az emberek egyi.ittvéve mintegy tizenketten voltak” (ApCsel 19,6).

Az első korintusi levél 12. fejezetében Pál kétszer is úgy említi a „különféle nyelveket”, mint a Szentlélek adományait. Az első korintusi levél 14. fejezetében – ahol Pál részben kiigazít bizonyos túlkapásokat a korintusi egyházban a nyelveken való beszéddel kapcsolatban és kifejezésre juttatja, hogy általában jobban szeretné a prófétálás elterjedését, mint a nyelveken szólásét – mégis azt mondja:

„Szeretném… hogy mindannyian nyelveken szóljatok”

„Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken.”

A bibliai bizonyítékok mellett tény, hogy sok millió keresztény, ide értve a sok katolikust is, azt állítja, hogy megkapta a nyelvek adományát és ez az adomány valóban elmélyítette imaéletüket. Ez az állítás püspökök és tudós teológusok, írástudatlan emberek és tíz évnél fiatalabb gyermekek részéről egyaránt elhangzott. Ilyen sok bizonyíték mellett nehéz lenne tagadni, hogy igen sok keresztény, ezek között sok katolikus is lelki segítséget nyert azáltal, hogy megkapta a nyelveken való beszéd adományát. Néhány évvel ezelőtt 700.000-re becsülték az Egyesült Államokban azok számát, akik nyelveken imádkoztak. Ebből is látható, hogy itt nem egy ritka adományról van szó, mely csak kevesek számára adatik. A nyelvek adománya elsősorban egy olyan adomány, amely által az ember jobban tud imádkozni. Hasznos a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor valaki nem tudja; hogy miért imádkozzon (vö. Róm 8,26).

Az 1Kor 14,4-ben Pál apostol ezt írja:

„Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál.”

Néha ez az adomány, a nyelveken való beszéd értelmezésével együtt (vö.1Kor 12,10) üzenetet is hordozhat, hasonlóan a prófétálás adományához.

A nyelvek adománya nem azért van, hogy az Evangélium továbbadását vagy az idegen nyelvet beszélőkkel való kommunikációt szolgálja -ez a tapasztalat egy különleges kegyelem volt Pünkösd idején. S bár nagyon ritkán, de úgy tűnik, hogy olykor ez ugyanígy megismétlődik. A karizmatikus megújulásban résztvevő katolikus teológusok általában nem hisznek abban, hogy az igazi nyelvadomány magában foglalja olyan nyelv tudását, amit ma beszélnek,* vagy valaha is beszéltek. Mégis van valami nyelvszerű a hiteles nyelvi adományban, ami megkülönbözteti a blabla beszédtől, mert nyelvként hangzik, eltérően az értelmetlen blablától. Nyelvtudományi szakértők mondhatják meg a különbséget az autentikus nyelvi hagyomány és a bárki által erőszakolható blablázás között.

A nyelvek adománya nem elragadtatás, a nyelveken való beszéd nem jelent eksztázisba esést. Épp oly könnyen elhatározhatom, hogy nyelveken beszélek, mint ahogy azt, hogy angolul akarok beszélni, ugyanakkor nyelveken is imádkozhatom oly rosszul, mint angolul, olyankor például, amikor szétszórt vagyok.

A nyelveken való beszéd nem a szentség jele, de nem is egy nagyon magas lelki adományé. Kétségtelen, hogy néhányan nem azért kapták meg a nyelvek adományát, mert jól tudnak imádkozni, hanem éppen azért, mert nem jól imádkoznak és segítségre szorulnak az imaéletükben. A nyelvek adománya valójában a szemlélődést segíti elő.

Jackie Puninger asszony nagyon mély lelki szolgálatot végez Hong Kongban. Időnként a nyelvek adománya által fordul olyan megtérőkhöz, akik a Miatyánkot sem ismerik, sőt a nyelvek adománya által kábítószereseket szabadít meg a heroin-függőségtől úgy, hogy az elvonási szimptómák nem jelentkeznek. Mindezt a nyelvek adománya által éri el! A nyelvek adománya nagyon erőteljes adomány lehet!

Nem kell nyelveken szólni ahhoz, hogy valaki megkeresztelkedjen a Szentlélekben. Ismerek olyan katolikusokat, akik megkeresztelkedtek a Szentlélekben és elnyerték a prófécia és a gyógyítás erőteljes ajándékát, mégsem beszélnek nyelveken. Mindamellett a nyelvek adománya előbb vagy utóbb megjelenik azoknál a keresztényeknél, akik bekapcsolódtak a karizmatikus megújulásba. S gyakran úgy tűnik, mintha a nyelvek adománya lenne az a kapu, ami újabb adományokhoz vezet. Nem kevés katolikus jelenti ki, amikor elmegy egy imaösszejövetelre, hogy nem akarja megkapni a nyelvek adományát, ugyanakkor az imaösszejövetelek más jellemzőit szeretné. Idővel ez a negatív magatartás elhalványul és egyszer csak azt kérik, hogy imádkozzanak értük, hogy elnyerjék a nyelvek adományát – és ilyenkor rendszerint meg is kapják azt. Vannak olyan katolikusok, akik túlságosan értelem-központúak a vallás terén és félnek minden olyan dologtól, ami nem vonható be azonnal a tudatos intellektus ellenőrzése alá – ezek az emberek valójában minden vallási megtapasztalástól félnek. A nyelvek adományát nehezen elfogadhatónak találják, pedig számukra igazi segítséget jelenthetne, mert igazi lelki szabadságot adna nekik. Bizonyos értelemben készek kell lennünk Krisztus kedvéért bolonddá lennünk és sokaknál ez a nyelvek adományának befogadását jelenti.

Sok olvasó számára az itt leírtak zavarba ejtőek lehetnek. Biztosíthatom őket, hogy amikor először hallottam valakit nyelveken imádkozni, én igazán gyanakvó és kétkedő voltam. Akkor adtam meg magamat, amikor először hallottam egy nagy összejövetel alkalmából a sokaságot nyelveken énekelni és ez mások számára is hasonló jel volt. Időnként egyes karizmatikus összejöveteleken a dicsőítéseknél az emberek elkezdenek közösen nyelveken énekelni, és ez egy olyan csodálatos, harmonikus és lélekemelő hangzást teremt, amit egyetlen tudós sem tudna megmagyarázni. Nincs karmester, nincs kötött szöveg, nincs kötött zene, nem volt előkészület és mégis a teljes káosz helyett lelkiekben nagyon ösztönzőleg hat – annak jeleként, hogy a Szentlélek működik a nyelvek adományán keresztül. Csak annyit mondhatok, hogy indulj és tapasztald meg saját magad!

A prófétálás

„Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok” (1Kor 14,1).

„Aki viszont prófétál, emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél” (1Kor 14,3).

Mire gondolunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a karizmatikus megújulásban Isten megújítja a prófétálás adományát – azt az ajándékot, ami végeredményben sohasem halt ki teljesen az egyházban? Talán azt akarjuk ezzel mondani, hogy a hétfő esti imaösszejövetelen egy Izajás, egy Ámosz, egy Assziszi Szent Ferenc, egy Szienai Szent Katalin, vagy egy XXIII. János pápa van jelen a résztvevők között? Nyilvánvalóan nem ezt. A nagy prófétai alakok nagyon ritkák. Sokkal szerényebb szinten azonban az imacsoportok néhány tagja is megkaphatja a prófétálás adományát –megegyezően azzal, amit Pál mond az 1Kor 14. fejezetében a prófétálásról. Amit ők megtapasztalnak az az, hogy Isten valamit megmutat nekik, vagy sürgeti őket, hogy mondjanak ki valamit, ami több, mint emberi intuíció, szellemi meglátás vagy gondolat.

Az a benyomásuk támad, hogy a Szentlélek inspirálja őket. Ez olyan esetekre is kiterjedhet, amikor különösen fontos döntéseket kell meghozni. Tudomásom van egy esetről, amikor bencés barátok a karizmatikus megújulás hatására, prófétai módon vezettetve alkalmas szerzetesi kolostort találtak maguknak külföldön – és ez a kolostor még ma is virágzik. Általában azonban a prófétikus szavak vagy meglátások egy imacsoporton belül sokkal korlátozottabb természetűek – esetleg csak egy bátorító szó, vagy tanács egy terheket hordozó személy számára, talán egy olyan szó, amely segít az egész imacsoport lelki megerősítésében vagy talán az intés szava.

Az imacsoportokban előforduló prófétai üzenetek általában nem hívják fel a figyelmet jövőbeli eseményekre vagy rejtett tényekre, bár olykor ez is megtörténik. Általában azonban sokkal inkább „épülésről, bátorításról vagy vigasztalásról” van bennük szó. Néha prófétai adományokkal rendelkező emberek megkapják az ismeret szavát. Ez elég gyakran előfordul a gyógyítással kapcsolatban. Emlékszem egy esetre, amikor gyógyító csoportunk egyik tagja egy közel száz főből álló imaösszejövetelen hangosan azt mondta, hogy Isten valakinek meggyógyítja a jobb kezét. Néhány perccel később az egyik jelenlevő nő azt tapasztalta, hogy béna jobb keze mozgathatóvá vált. Az ismeret szava nemcsak a gyógyítással van kapcsolatban. Velem történt meg egyszer, hogy elvállaltam két nemzetközi utazást, mert imacsoportunk két tagja az ismeret szava által biztatást adott. Mindkét utam nagyon áldásos volt.

Ha egy imacsoportban vagy másutt előfordul igaz prófécia, előfordulhat ennek az ellenkezője, a hamis prófécia is. Szükség van a megkülönböztetésre. Az 1Kor 12. fejezetében Pál megemlíti a „lelkek megkülönböztetését”, mint a Szentlélek egyik adományát. Ezért az adományért imádkoznunk kell. Természetesen az imacsoport vezetőinek gondosan kell figyelniük a prófétálás adományára, mert téves irányba is mehetnek a dolgok. Nem is kell mondani, hogy fontosabb esetekben a papságot és a püspököt be kell vonni a megkülönböztetés folyamatába, ahogy például Lourdes-ban is történt.

Jöhetnek kísértések a prófétálás visszaszorítására azzal az indoklással, hogy túlságosan kockázatos. Ez azonban nagy hanyatláshoz vezetne, mert a prófétai adományok sok gyümölcsöt tudnak teremni Krisztus országának az építésére. Kövessük Pál tanácsát:

„A lelket el ne fojtsátok! A prófétai beszédet el ne vessétek. Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg.” (1Tessz 5,19)

A gyógyítás

Jézus nemcsak magukat a betegeket gyógyította meg. Megparancsolta tanítványainak, hogy gyógyítsanak az O nevében:

„Ő összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket… Azok útra keltek és bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.”(Lk 9,1) (Vö. Lk 10,1-9 a hetvenkettőhöz.)

Jézus azt is megígérte, hogy ezek a jelek fogják kísérni azokat, akik hisznek:

„Nevemben ördögöket űznek… betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak” (Mk 16,17).

Az 1Kor 12. fejezetében Pál a gyógyítás adományát mint a Szentlélek egyik adományát említi. Az egyház történelme során az imákra adott válaszként bekövetkezett csodák továbbra is folytatódtak, de idővel egyre ritkábakká váltak. Úgy látszik, hogy a mai időkben, különösen a karizmatikus megújuláson keresztül, az imákra válaszként bekövetkezett gyógyulások ismét egyre gyakrabban fordulnak elő.

Fontos azonban, hogy a Katolikus Karizmatikus Megújulásban jelenlévő gyógyító szolgálatról ne fessünk eltúlzott képet. Nagy csodák előfordulása viszonylag ritka. Sok olyan ember hal meg, aki a rákbetegség végső stádiumában van és imádkozunk értük. A vakok nagy többsége vak marad. Valóban úgy gondolom, hogy Isten nem akar minden fizikai betegséget meggyógyítani az életben. A megváltó szenvedésnek és a felajánlásnak továbbra is megvan a maga helye. De természetesen Isten továbbra is felhasználja az orvostudományt az emberek megsegítésére és gyógyítására. A gyógyulásért mondott ima és az orvosi gyógyítás együtt halad.

Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az emberek gyakran nyernek testi, lelki vagy értelmi gyógyulást imádságukra válaszként. A lelki gyógyulást a legfontosabb gyógyulási területnek tartjuk – valamennyiünknek szüksége van további lelki gyógyulásra és Jézus mindig meg akarja gyógyítani a lelkünket. Hisszük, hogy Jézus jóval több fizikai gyógyulást akar adni imáinkra válaszul. Ahol nagyobb a hit, több az imádság és a böjtölés, ott több a gyógyulás is, noha nem gyógyul meg fizikailag mindenki.

Hisszük, hogy nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a szentségek gyógyító erejének. Amikor az áldozásban Jézust magunkhoz vesszük, imádkozhatunk testünk, lelkünk és értelmünk gyógyulásáért, megerősítéséért és védelméért. Az a tény, hogy a lelki gyógyulás a legfontosabb gyógyítási terület, ne akadályozzon bennünket abban, hogy az áldozáskor testi gyógyulásért is imádkozzunk. A karizmatikus megújulásba bekapcsolódott papok egyre kiterjedtebben alkalmazzák a betegek szentségét és hangsúlyozzák annak gyógyító erejét.

Tapasztalatból tudjuk, hogy Jézus egyre több kereszténynek meg akarja adni a gyógyítás ajándékát. Ezek az ajándékok nem korlátozódnak a papságra és a szentekre – jóllehet valamennyiünknek a szentségre kell törekedni. Ugyanúgy, mint a prófétálás adományát, a gyógyítást is alázattal kell gyakorolni és senki sem dönthet egyedül a kapott adományok felől, hisz az embereknek lehetnek tévedéseik.

Mikor azt állítjuk, hogy valaki fizikailag meggyógyult a kérő imára adott válaszként egy karizmatikus imaösszejövetel során, nem kívánjuk azt sugalmazni, hogy olyan jellegű csoda történt* , mint amilyet a katolikus egyház hivatalosan elismer, például Lourdes-ban. Praying for Healing: The Challenge (Imádság gyógyulásért: A kihívás) című könyvemben – mely megtalálható az Irodalomjegyzékben – Dr. M. Jessudas orvosszakértő leírja, hogy ő hogyan gyógyult meg rákból az ima által. Az ő gyógyulását a katolikus egyház nem ismerné el csodaként, mert gyógyulása hat hónapig tartott, a hivatalosan elismert csodának pedig többé-kevésbé azonnal be kell következnie. De ha valaki a rák végső stádiumából az imádság által felgyógyul, egyáltalában nem fog azzal törődni, hogy a gyógyulás nem volt azonnali!

Ahogy János Pál pápa mondta 1988 november 19-én, szombaton, a Szentségek Kongregációja által szervezett szimpóziumon:

„Gyógyulások, különleges ajándékok számos esetben előfordulnak Nem minden alkalommal ismertek és kevés közöttük a gondosan igazolt és az illetékes egyház által elfogadott. Mégis ezek a jelek- üzenetek- emlékeztetnek, hogy Isten a szeretet. Ezek sok megtérést eredményeztek és sokakat arra ösztönöztek, hogy őszintébb és odaadóbb életet e7jenek. Sokan közülük ismeretlenek maradnak a világ számára.” (Lásd Osservatore Romano, angol kiadás, 1988 december 19.)

Sokan vannak napjainkban, ideértve nem kevés katolikus vallásút is, akik a New Age lelki, fizikai gyógyítóihoz fordulnak gyógyulásuk reményében, gyakran katasztrofális eredménnyel. Sokan fordulnak a pünkösdi és evangélikus karizmatikus egyházakhoz is. Ha a katolikus egyházban viszonylag kevés ima hangzik el a gyógyulásokért, és máshol ennél jóval több, akkor valóban az lesz a helyzet, hogy sok ember máshová fog fordulni. Az evangelizáció ezen évtizedében emlékeznünk kell arra, Jézus hogyan kapcsolta össze az Isten Országáról szóló tanítást és a gyógyulásért mondott imádságot. A katolikus egyház hozzájárulása az evangellzáció évtizedéhez nem lesz igazán jelentős, ha elveti a gyógyulásért mondott imádság szolgálatát. Egy 1985 októberében publikált hivatalos vatikáni dokumentum szerint, melynek címe: „Sects or New Religious Movements” („Szekták vagy új vallási mozgalmak”), ezt olvashatjuk:

„Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az imádság a kiengesztelődés, a testvériség és a másokról való gondoskodás általi gyógyító szolgálatra.”

Bárcsak a katolikusok ne lennének lassúak a válaszadásban Rómának erre a kérésére! Természetesen a katolikus egyházban nemcsak a karizmatikus megújuláson keresztül történnek csodálatos gyógyulások – gondoljunk csak Lourdes-ra. A gyógyító szolgálat újjáélesztésében azonban a karizmatikus megújulás mégis élenjárónak tűnik az egyházban. Ez az egyik oka annak, amiért én nem úgy tekintem a karizmatikus megújulást, mint a sok lelkiség egyikét, mert a gyógyító szolgálat megújulása az egész egyház javát szolgálja.

Ajánljuk még elolvasni …
Mary Usha: A gyógyulás rejtett forrásai. (Marana Tha, 2001)

Létrehozva 2022. augusztus 31.