Amikor az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztusba vetett hit meggyöngül, eluralkodik a gondatlanság is a Szent Jelenlét iránt. Végtelen irgalmából az Úr ilyenkor csodákkal emlékeztet arra, amit szolgái is elfeledni látszanak. Ilyen csoda előzte meg a Transiturus bullát is, amelyben IV. Orbán pápa elrendelte az Krisztus Szent Testének és Vérének megünneplését az egyházban, az Úrnapját. Ezt a Pünkösd ünnepét követő első, az Isten rendeléséből egészen eddig „liturgikusan szabad” csütörtökre tette – emlékezésül a szentmise alapítására is. Az ünnep nyolcadát pedig IX. Piusz óta az egész egyházban Jézus Szentséges Szívének ünnepe zárja. És az Úr a nyolcad két ünnepe közötti összefüggést a nehezen érteni akaró mai ember számára ismét eucharisztikus csodák sorával magyarázza: az elmúlt években történt ilyen megvizsgált csodáknál, az Oltáriszentség darabokban szívizmokat azonosítottak, amelyek élnek és szenvednek (ld. itt vagy itt).

Ezek a csodák sok esetben az Oltáriszentség gondatlan leejtése után történtek, és nehéz az ezekben felfedezhető mintázatot véletlennel magyarázni. Mert ahogy azt régen tudták, a régi püspökkari honlap pedig még írta is: „Jézus Szentséges Szívét engesztelésül felajánlott szentáldozással ünnepeljük. Az engesztelés azokért a bántalmakért történik, amelyekkel az isteni Szívet az Oltáriszentségben illetik.”

A gondatlan áldozás és áldoztatás magába foglalja a megkülönböztetés, istenfélelem és tisztelet nélküliséget, ami Krisztus Szent Teste ellen, de különösen is az a felajánlott és feláldozott egész emberségét és az üdvözítő isteni akaratát megtestesítő Szent Szíve ellen vét. Fontos tehát a gondos és tiszteletteljes áldoztatásért küzdeni.

Az idei ünnep nyolcadában módom volt egy ilyen „eucharisztikus hadjárat” néhány csatájára rálátnom, amelyben egy laikus hívő az Úr Teste iránti nagyobb tisztelet és gondosság érdekében katolikus listákra tett fel naponta térden nyelvre áldozásra buzdító tartalmakat. És ahogy az várható volt, a nyilvános válaszokban katolikus listákon is naponta szembesülhetett ő és mindenki a hadjárat mélységes szükségességét igazoló, de az az ellen felhozott cizellált vagy annak látszó álérvekkel, netán alpári válaszokkal.

A küzdelmet figyelve Evagriosz Pontikosz jutott eszembe, akinek a Nyolc bűnös gondolatról szóló írásában (latinul online 1271.o., magyarul offline: Vanyó László: “Legyetek tökéletesek…”) egykor elképedve olvastam, amint a sivatagban küzdő szerzetesek tanítását összefoglalva úgy szól a kísértő ördögi gondolatokról, ahogy egy orvos írja le a betegségek tüneteit: logikusan, száraz tárgyilagossággal sorolja a szimptómákat, összefoglalva a folyamatot, bemutatva az összefüggéseket. És ezzel szembesülve az olvasó nem tudja nem észrevenni, hogy még a sátánnal folytatott küzdelem is Istentől meghatározott törvényszerűségekkel bír, amely szabályok logikusak, összefüggőek és Istentől meghatározottak lévén, a dolog természete folytán szükségszerűek is. Ezért voltak törvény- és szükségszerűek a „vita” során előkerült álérvek vagy érzelmi kiborulások is.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. június 10.