„Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket” (Mt. 3,11).

Ezt a karizmatikus lelki tapasztalatot az angol nyelvben egyaránt nevezik Szentlélekben való megkeresztelkedésnek, vagy a Szentlélek felszabadításának.

Ha Szentlélekben való megkeresztelésként említjük, akkor fontos arra emlékezni, hogy nem szentségről van szó és hogy a katolikusoknál ez általában nem az első alkalom a Szentlélek jövetelére. A katolikusok hite szerint a Szentlélek a keresztség szentségében, majd újból a bérmálás szentségében jön el az emberekhez. Jóllehet bárki megkaphatja a Szentlelket a beavatási szentségekben, ide értve az eukarisztiát is, de tudatlanságunk, világiasságunk, langyosságunk és bűneink miatt meg lehet kötözve, nem szabad ahhoz, hogy irányítsa az életünket. Tehát a Szentlélekben való megkeresztelkedés tapasztalatát a Szentlélek felszabadításaként tekinthetjük, amelyet a beavatási szentségekben már megkaptunk, hogy a Lélek uralma alá vonja életünket. 

Vannak katolikusok, akik a Szentlélek felszabadítása (kiáradása) kifejezést jobban szeretik alkalmazni, hogy a keresztség szentségével kapcsolatban bármilyen félreértés elkerülhető legyen. (A franciában a l’effusion de l’Esprit, az olaszban a l’effusione dello Spirito kifejezéseket használják.) Ha arra gondolunk, hogy hány katolikust kereszteltek meg már csecsemőkorukban, akik később szinte minden kapcsolatukat elveszítették az egyházzal, továbbá, hogy hányan járnak alkalomszerűen, vagy akár rendszeresen vasárnap templomba, s mégis csak langyos keresztény életet élnek, nem nehéz megérteni, hogy milyen óriási szükség van a Szentlélek kiáradására. Valójában valamennyiünknek szükségünk van rá bizonyos mértékben’ Ez a karizmatikus lelki tapasztalás a Szentlélek jellegzetes kiáradásaként is szemlélhető. A Szentlélek kiáradása nincs a szentségekre korlátozva.

„A szél ott fúj, ahol akar, hallod a hangját, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki lélekből született. ” (Jn 3,8)

A Szentlélek oly módon és akkor lép be az életünkbe, ahogyan és amikor akar. Magányban töltött idő, lelkigyakorlat, imaest, virrasztás, vagy bármilyen más idő alkalom lehet arra, hogy a Szentlélek újból kiáradjon az életünkben. Azt írtam: „a Szentlélek jellegzetes kiáradása.” A kereszténység történetében világosan megfigyelhető több ilyen jellegzetes kiáradás – a kegyelem és a lelkiség különös mozgalmai ezek, amelyek nagyszámú keresztényt érintenek. Ilyen volt például a negyedik században a sivatagi atyák (és anyák) életével kapcsolatos kiáradás; az olyan lelkiségi mozgalmak, amelyek a bencés, a ferences és a jezsuita rendek alapításához vezettek; a tizennegyedik században a devotio moderna (modern áhítat), melynek jól ismert könyve a Krisztus követése. 

A nem-katolikus keresztények között, John Wesley követőinél figyelhetünk meg igen jellegzetes Szentlélek kiáradásokat a tizennyolcadik században, és a Welsh Revival-nál e század kezdetén. Kilenc országban látogattam meg karizmatikus imaösszejöveteleket és találkoztam olyan katolikusokkal, akik bekapcsolódtak a karizmatikus megújulásba. Jól látható, hogy a Szentlélek majdnem az egész világon hasonlóképpen működik az imacsoportokban. Alapvetően nem azért, mert ezek emberi szervezések, hanem azért, mert a Szentlélek mindenütt azonos módon akar kiáradni. Ezért a Szentlélek-keresztségben – Angliában éppen úgy, mint Braziliában, Afrikában vagy az Egyesült Államokban – többnyire ugyanolyan módon kapjuk meg a nyelveken szólás vagy a gyógyítás adományát. Az e kis könyv elején szereplő tanúságtételek eseményei hasonlóképpen mennek végbe a Katolikus Karizmatikus Megújulásban szerte a világon. Könnyen észrevehető, ha valakit megérintett a lelki életnek ez a karizmatikus megújulásban meglévő áramlata. 

Mindenkit másképpen érint a Szentlélek, mert valamennyien egyedülálló személyiségek vagyunk és Isten mindenkivel egyedi módon bánik, de közös jellemzők és közös megtapasztalások felismerhetők. Vajon ahhoz, hogy valakit valóban mélyen megérintsen a Szentlélek, a karizmatikus megújuláshoz kell-e tartoznia? Egyáltalában nem. Vannak szentéletű keresztények, akik soha sem voltak karizmatikus imaösszejöveteleken és mindazt, amit keresnek, megtalálják, mondjuk a karmelita vagy a szent-ignáci lelkiségben. Nagyon fontos dolog leszögezni, hogy a karizmatikus megújulásban résztvevő katolikusok nem követelhetik a maguk számára a „lelki elit” kategóriát – hiszen sokan közülünk igen távol vagyunk attól, hogy szentek legyünk, s ugyanakkor vannak mindenütt szent katolikusok és keresztények. Csak annyit állíthatunk, hogy közülünk sokan növekedtek a szentségben -vagy most már kevésbé nem-szentek- azáltal, hogy bekapcsolódtak a karizmatikus megújulásba. Biztos, hogy Isten minden keresztényt meghív arra, hogy lélekben megújuljon, hogy megtapasztalja a Szentlélek bizonyos fokú alapvető kiáradását az életében, hiszen a Szentlélek minden keresztény életében fújni akar.

Nem gondolom azonban, hogy Isten minden keresztényt a karizmatikus megújulásba hív. Másfajta hiteles lelki utak és lelkiségi lehetőségek is vannak. Gondolok például a Fokolaré mozgalomra. Azt hiszem azonban, hogy Isten arra akarja használni a karizmatikus megújulást, hogy sok embernek segítsen növekedni a Szentlélek életében. 

Melyek ennek a jellemző lelki megtapasztalásnak a jelei, amit egyaránt hívunk Szentlélek-keresztségnek vagy a Szentlélek felszabadításának? Többnyire számos jel fordul elő, változó mértékben:

1. Új és mélyebb közvetlenség jön létre a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatban. Olyan keresztények leszünk, akik nem csak tudnak Jézusról, hanem a Bibliát is olvassák. A személyes tapasztalat sok keresztény életében hiányzik és Isten felhasználja a karizmatikus megújulást, hogy Jézust új és személyes módon ismertesse meg igen sok emberrel.

2. Amikor a keresztények megtapasztalják a Lélekben való keresztséget, akkor a dicsőítés új adományát kapják meg – a dicsőítés szót itt szélesebb értelemben használom, beleértve a hálaadást és az imádást is. A karizmatikus imaösszejövetelek elsődleges eleme általában a dicsőítés, melynek megkülönböztetett helye van a megújulásban résztvevő keresztények imaéletében is.

3. Sok keresztény azt tapasztalja, hogy sokkal könnyebben imádkozik a Szentlélek-keresztség után. Egyre több időt tudnak eltölteni az imában és új szomjúságot éreznek az ima után. Sok keresztény életének nagy gyengesége az imára fordított kevés idő, és ez az állapot általában megváltozik a Szentlélek-keresztség után. Valóban, néha kielégíthetetlen vágyat érzek az imádságra!

4. A katolikusok rendszerint felfedezik, hogy a szentmise sokkal többet jelent a számukra, mint addig és igyekeznek többször is misére menni a hét folyamán. Egyre többször járulnak a bűnbocsánat szentségéhez. A katolikus karizmatikus összejövetelek alkalmából rendszerint sok gyóntató papra van szükség.

5. Jézus válik a karizmatikus imaösszejövetelek középpontjává, de növekszik a Szűzanya iránti tisztelet is a Szentlélek-keresztség felvétele után. A karizmatikus megújulásban résztvevő katolikusok jó része naponta elimádkozza a rózsafüzért.

6. Azok a keresztények, akik megkeresztelkednek a Szentlélekben, azt fedezik fel, hogy a Biblia sokkal többet jelent a számukra, mint eddig és a Biblia iránt új szeretet alakul ki bennük. Sokkal több időt töltenek a Biblia olvasásával és igen gyakran előfordul, hogy bizonyos versek vagy fejezetek élővé válnak bennük. Ez a Bibliaolvasás elsősorban nem akadémikus jellegű tanulmány-jóllehet az ilyen tanulásnak is megvan a helye és nem szabad elhagyni -, hanem inkább a hagyományos szerzetesi lectio- divinához vagy lelki olvasmányhoz áll közel.

7. A szentlélekben való megkeresztelkedés nem kevés esetben segít az embereknek csökkenteni a bűn által elfoglalt helyet az életükben; segíti őket abban, hogy felülkerekedjenek bűnös szokásokon és kapcsolatokon, például azáltal, hogy legyenek meg-bocsátók mások irányában.

8. Sok keresztény a Szentlélekben való megkeresztelkedés után felfedezi, hogy jobban tanúságot tud tenni keresztény hitéről. Általában a katolikusok – mások előtt – nemigen tudnak jól beszélni Jézusba vetett hitükről. A Szentlélek-keresztség gyakran ezt is megváltoztatja, valószínűleg azért, mert könnyebb egy személyes ismerősről beszélni, akit jól ismerünk, mint egy olyan valakiről, akiről csak intellektuális tudásunk van: Azt lehet mondani, hogy most már a szívükkel is ismerik Jézust, nem csupán az értelmükkel.

9. A Szentlélekben való megkeresztelkedés gyakran magával hozza a meglévő Szentlélek-adományok megerősödését és hozzájárul új adományok elnyeréséhez. Például megerősödhet a tanítás és az adminisztráció adománya és új adományként megjöhet a gyógyítás vagy prófétálás adománya, vagy a nyelveken szólásé. Mindenekfelett azonban megnövekszik a szeretet, amely természetesen a legfontosabb Isten kegyelmi adományai közül.
„Szóljak bár emberek, vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ” (1Kor 13,1)

Létrehozva 2022. január 25.