A Mennyország Királynéjának udvartartásába vagyunk beosztva
A tulajdonos is Mária. Az övé a hajó: a szent rend. Tulajdona. Egyedül az Övé! Rendelkezik vele, félti, védi, megtartja: hiszen kincse, a földön mindene ez a gyönyörű hajó. Ezért Ő oszt parancsokat, előír szabályokat, s kiválogatja az utasokat.
Honnan szedi őket? Talán a tömegből, vagy a magányból. Nem egyszer a nagy bűnösök közül. Sokszor a kicsinyek, a gyermekek közül. Egyszer a városból, sokszor a faluból; ki tudja, ki tudja?! Csak Ő tudja! Mi a tetszése, ki a kedvence – Ő tudja, egyedül Ő, a Hatalmas Szűz, a Bölcsesség Széke.
Mi csak bámulunk, nem értjük s kérdezzük: miért éppen én? Mert neki így tetszett, legyen áldott érte, most és mindörökre! Nekünk elég az édes tudat: az Ő hajóján vagyunk! Mária hajóján!
Mily előkelő a helyzetünk! A Mennyország Királynéjának udvartartásába vagyunk beosztva. Mily előkelő szerep a földön: a királyi udvarba bejutni, belső embernek, udvaroncnak, udvarhölgynek, vagy legalább testőrnek lenni!
Testvérem, sose felejtsd el: az Angyalok Királynéját kell szolgálnod. Ő személyesen jelöli ki számodra fehér hajóján a szent helyet. Ő oszt be matróznak vagy hajóstisztnek, jámbor utasnak vagy Mária papjának. Ő a tulajdonos, az övé vagy, az övé tested, lelked is.
Ne felejtsd azonban azt se, hogy a királyi udvarban vannak kegyeltek, de lehetnek kegyvesztettek is! A kegyeltek óriási javadalmakat szoktak kapni, különösen a régi időkben. Ezekből lettek akárhányszor a kiskirályok.
Az írás elolvasható itt.
Létrehozva 2012. november 22.