„A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” Jak 3,17
Ha valaki mond vagy tesz valamit, amivel megbánt, mi a helyes, a keresztényhez méltó reagálás? Ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, csak hogy megmaradjon a békesség? Vagy az, hogy szembeszállok, és bizonygatom a magam igazát? Egyik sem.

Ha bármikor azon kapom magam, hogy alakoskodom vagy veszekedek, tudhatom, hogy nem a megfelelő módon reagáltam a bántásra.
A helyes út a lelki tisztességé: úgy válaszolok, hogy egyszerre legyek becsületes és békeszerető. Mit mond Jakab apostol? „A felülről származó bölcsesség először is tiszta (becsületes), aztán békeszerető…” Igen, ez az a bölcsesség, amire vágyom – ez a lelki tisztesség. Egyszerre akarok becsületes és békeszerető lenni. De hogyan?
Mindenekelőtt fontos szem előtt tartanom, hogy a valódi becsületességet kell a valódi békességszerzéssel összekapcsolnom.
Valódi becsületesség
Érzelmeim őszinte kifejezése nem mindig számít valódi becsületességnek. Az én őszinte érzelmeim nem biztos, hogy a helyzet helyes megítéléséből fakadnak. Lehet, hogy őszinte vagyok azzal kapcsolatban, amit érzek, ugyanakkor eltúlozhatom, félreértelmezhetem a tényszerű igazságot. Igazolva érzem meztelen érzelmeimet, hogy nem takarok el semmit, és büszke vagyok az őszinteségemre, pedig ezzel csak elkerülöm a helyzet valódi tisztességes megítélését.
Pedig az a becsületesség, ami nem az igazságból fakad, nem is becsületesség. Talán csak egy érzelmi kitörés. Ezért van szükségünk a békeszerető becsületességre – olyan becsületességre, amit a Szentlélek vezet -, ha autentikus lelki tisztességre vágyunk.
Ha tehát valódi becsületességre vágyom, kérjem meg a Szentlelket, mutassa meg nekem a valódi igazságot. Látnom kell a dolgokat a másik ember szemével is. Kérdéseket kell feltennem, nem azért, hogy megvádolhassam, hanem hogy jobban megérthessem. A végső célom az legyen, hogy becsületességemet békeszeretővé tegyem.
Valódi békességszerzés
Mennyire fájhat Istennek a békeszerzés sok bóvli változata, amiket nem a becsületesség ösztönöz. Amikor duzzogunk, de eljátsszuk, hogy minden rendben van. Kívülről békességszerzőnek tűnünk. De ha a békességgel elfedjük a valóságot, olyan keserűséget gyűjtögetünk magunkban, ami belülről rothasztja a békénket, s adott pillanatban ki is robbanhat a felszínre. Kikezdheti az egészségünket, és később lelki vagy – szorongás okozta – testi betegségekben nyilvánulhat meg, esetleg lassan felgyűlhet, s a békességszerző egyszercsak azzal lepi meg környezetét, hogy indokolatlan erővel robban ki belőle az indulat. Azt mondani, hogy jól vagyunk, miközben távolról sem vagyunk jól, nem becsületes dolog.
Többnyire azt tartjuk tisztességtelen dolognak, ha valaki olyasmit mond, ami nem igaz. De tisztességtelen az is, ha elhallgatjuk azt, ami igaz.
Pillanatnyilag kegyesnek is tűnhet a hallgatás. De ez hamis kegyesség. Az igazság és a kegyesség kéz a kézben járnak. Ha szétválasztjuk őket egymástól, elfordulunk a lelki tisztességtől, megrendül az alap, bizonytalanná válik minden, és ez óhatatlanul kiboruláshoz vezet.
Igen, törekedjünk a lelki tisztességre – a becsületességre, ami egyben békességszerző, és amiből ilyenformán valódi jámborság származik. Az igazi lelki tisztesség egyensúlyt eredményez, ami gátolja a kiborulást. Valódi békességszerzők leszünk, akik nem a maguk igazát szajkózzák, nem játsszák meg magukat, hanem szelíden – kegyesen -, őszintén számolnak be az érzéseikről.
A valódi békességszerzés nem akármilyen termést hoz majd az életünkbe: igazságot, kegyességet, egészséget.

Uram, Általad képes vagyok kirobbanó vagy duzzogó önmagamat a Te irányításod, a Te igazságod alá helyezni. Köszönöm Szentlelkedet, aki bölcsességével segít túllépnem kezdetleges reakcióimon. Segíts, hogy teljesen Rád támaszkodjam. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: eszmelkedesek.blogspot.hu)

Létrehozva 2012. november 16.