Kitől tanul a gyermek? Édesanyjától. A lelki életet tanulni kell. Ki tanít meg gyermeki egyszerűségre? Édesanyánk, Mária. Mellőzni akarod? Kihagyni a számításból? Büszkén, egyedül járni az utat? Igaz, hiszen te férfi vagy!

Megharcolsz a fenevadakkal is; bölcs és okos vagy és a „gyermek”-szó pírba haragítja orcádat – miért kapaszkodnál tehát a búcsúsok Máriájának finom kezébe?!… Jó, jó! Vigyázz, mert rajtavesztesz! Sohasem érsz célt. Mária nélkül nem élet a lelki élet. „Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úr tetszését” (Péld 8,35).

Aki Őt megtalálja, az életet találja meg. Mi az Ő célja? Az, hogy nekünk adja az életet: Jézust!

Láttál már édesanyát, aki először viszi kisgyermekét templomba?! Milyen kedvesen, mennyire iparkodva tipeg-topog a csöppség édesanyja mellett! Egyetlen gondolat melegedik a szemében, lelkesül s mosolyog hevülő képén, izgul kis alakján: megy – Jézuskához! Oly hosszú az út: Anyukám, amikor érünk Jézuskához? S az édesanya boldogan nézi az igyekvéstől kipirult gyermeket. Jézushoz mennek. Belépnek. A gyermek elámul: mily szép itt minden, mily aranyos, oltár, padok, képek, zászlók, minden! Fiacskám, oda megyünk előre, ott van Jézus, ott, abban az aranyszekrényben! S húzza maga után a körültekintgető, a sok szépségen, érdekességen el-elbámészkodó, meg-megálló gyermeket. Odaviszi egészen közel, a tabernákulum elé, Jézushoz. Letérdelteti, megmutatja neki a test- és kéztartást: Csak Őt nézd, fiam; az Jézus, aki ott bent van, aki annyira szeret téged, engem, meg mindenkit! S imádkoznak. Amikor aztán a gyermek unja a térdelést, körültekintget – az édesanya figyelmezteti őt, odafordítja fejét újra Jézus felé. Máskor is, gyakran elhozza, addig-addig, míg egyszer csak Jézus kilép az aranybörtönből s beszél az első szentáldozás édes órájában a boldog gyermek tiszta szívében.

Ez Mária szerepe: Jézushoz vezet, s Jézust, az életet adja nekünk. S ha a gyermek ráfeledkezett Jézusra, elmerült a lelki élet legédesebb misztériumába: egyesült Istennel – nincs-e azért mellette mennyei Édesanyja?! Jönnek ám a kísértések, föl-föltámad az alig leigázott természet, a világ ránk rohan – ki védi meg a gyermeket? – Az édesanya nélkülözhetetlen, Máriának mindig jelen kell lennie. Édesanya nélkül a gyermek nem gyermek többé; nélküle veszve van.

(forrás: marcellatya.blogspot.hu)

Létrehozva 2012. november 16.